A kocsijában ülve nézek ki az ablakon. Nézem a mellettünk elsuhanó hatalmas fákat és réteket. Közeledünk a lovardához ami nem is nevezhető lovarának... inkább amolyan istálló szerűség mivel egyedül csak én tartom ott a két lovamat. Nem nagy hely, bőven elég két pacinak. Van hatalmas legelőjük és van egy hatalmas karám is ahol lovagolni szoktam, ott fogom tanítani Andyt is.

-Itt kell lefordulni?- mutatott egy kisebb ösvény felé.

-Pontosan.- bólintottam majd újra kipillantottam az ablakon.
Nem sokkal később megláttam a két lovamat a legelőn akik fejüket felkapták az autó zajára és vágtatva indultak meg a kerítés felé... biztos megérezték azt hogy jövök.

Andrew mihelyst leparkolt kivágtam az Audi ajtaját és vidáman lépdeltem oda a két lóhoz.
Andy követett engem.

-Na tehát ő itt Günter.- mutattam a fekete csődöröm felé mikor odaért mellém.- És ő meg itt Árcsibáld.- paskoltam meg a sárga kancámat aki vidáman prüszkölt egyet.

-Már meg ne haragudj...deee mik ezek a nevek?- nevetett fel kínosan majd ő is megpaskolta a két állatot.

-Hé! Ne kötekedj velem! Ezek igen is jó nevek.- tettettem sértődöttséget mivel tudtam hogy ezek valóban elég béna nevek sőt az Árcsibáld fiú név én meg egy kancának adtam ilyen nevet, de kit érdekel nekem tetszettek és kész.

-Bocsáss meg nem állt szándékomban kötekedni veled.- tette fel kezeit védekezően.

-Na gyere segíts bevinni nekem Árcsibáldot, rajta fogsz menni mivel neked Günter túl nagy falat lenne.- dugtam ki a nyelvemet játékosan majd legnagyobb meglepetésemre nyelvemet két ujja közé csiptette. Próbáltam kihúzni de nem ment.

-Engedd el a nyelvemet ez fáj.- próbáltam neki szólni de nem voltam benne biztos hogy értette mivel elég pöszén beszéltem...

-Többet ne nyújtsd ki rám a nyelvedet. Az nem a te dolgod.- kacsintott rám, istenem ez az ember eléggé perverz. Majd elengedte a nyelvemet ujjait meg beletörölte nadrágjába mivel biztosan nyálasak lettek...

Bevezettük Árcsit az istállóba és kikötöttük majd kezdetét vette a pucolás illetve a felszerszámozás. Igyekeztem Andynek mindent érthetően elmagyarázni és megmutatni... nos nem tudom hogy sikerült-e felfognia a dolgokat de én mindent megpróbáltam.
Mikor mindennel végeztünk kivezettük a lovat a karámba hogy végre felülhessen rá.
Elmagyaráztam neki mindent hogy hogy kell felülni meg azt is hogy hogyan fogja a szárakat normálisan.
Végül sikerült magát felkinlódnia Árcsibáldra és kényelmesen elhelyezkedett a nyeregben.

-Már most rosszul ülsz.- fogtam a fejemet nevetve.

-Ez bíztató.- nevetett fel ő is majd előrébb csúszott a nyeregbe.

-Na várj kicsit csússz hátrébb, a lábadat told hátrébb. Igen így jó lesz. Most nyomd le a sarkadat. Oké, tökéletes. Na és egy kicsit lazulj el.- simítottam végig kezemet a combján. Éreztem ahogy izmai megfeszülnek... most vagy félt vagy pedig izgult.

-Egész jól áll neked ez az oktatósdi.- vigyorgott rám.

-Kössz? Egyébként nem kell félned mert azt megérzi a ló is és az sose jó ha mindketten féltek.

-Nem félek csak kissé izgulok... de igyekszek ellazulni de a jelenlétedben nehéz.- vett nagy levegőt majd láttam hogy próbál laza lenni... várjunk csak... most tényleg jól hallottam amit mondott? Az én jelenlétemben? Most flörtöl velem vagy mivan? Á tuti nem... hessegettem el a gondolatot.

-Most egész jól ülsz.- néztem végig rajta és úristen... iszonyatosan jól állt neki az hogy lovon ül. Hajába beletúrva kérdőn nézett rám hogy mit bámulom... már megint.

-Akkor kezdjük el!- csaptam össze tenyeremet és el is kezdtem Andy oktatását.

~

Összességében nagyon jól ment neki, szépen dolgoztak együtt Árcsival... itt-ott volt egy kis bakija de az kinek nincs. Már az is szerencse hogy nem esett le mivel túl gyorsan hajtotta Árcsit vágtánál és a ló elkezdett bakolni (bakolás: mikor a ló elkezd "rugdosni"~ író), szegény Andrew csodálom hogy fent tudott maradni... persze én jót nevettem az egészen, a férfi már kevésbé volt jókedvű az eset után.

-Nem szívesen mondom ezt de nagyon jól ment... ügyes voltál.- nyújtottam oda neki a kezemet hogy adjon egy pacsit mire ő csak nevetve csapott bele tenyerembe.

-Inkább Árcsibáld volt az ügyes! Igaz kicsikém?- szállt le a ló hátáról majd nevetve paskolta meg a nyakát. Na ezek ketten gyorsan összemelegedtek.

Miután visszaengedtük Árcsit a legelőre vidáman vágtatott el Günter után kutatva.
Andyvel mi meg a kocsi felé indultunk mert már viszonylag későre járt.
Beszálltunk a szürke járműbe mire a férfi telefonja váratlanul megcsörrent.

~Telefonbeszélgetés~
-Haló, ki az?- szólt bele a telefonba.
-Hogy mivan? Mégis miért mondott fel?- fújtatott idegesen.
-Akkor én most mi a faszomat csináljak?
-Szükségem van egy asszisztensre ezt te is tudod...
-Aha, hogyne... nem szerzünk egy normális embert pár nap alatt.
-Tudod mit? Megoldom! Szia!- nyomta ki idegesen a készüléket.

-Valami baj van?- néztem rá aggódóan... persze azt láttam én is hogy valami nagyon nincs rendben.

-Igen, nagy a baj... felmondott az asszisztensem. Nem mondom azt hogy szerettem mert egy irritáló kis szuka volt de most kurva nagy szükségem lenne egy asszisztensre. Ennek is most kellett itthagynia.- csapott rá idegesen a kormányra.
Ekkor eszembe jutott nekem egy irtó hülye ötlet...

-Tudom hülye ötlet... de azért halgass végig.- mondtam félve majd rám emelte tekintetét és bólintott egyet ezzel arra utalva hogy hallgat engem.

-Nos ugye engem kirúgott nemrég a főnököm... az a kis kretén, suliba se járok már szóval jelenleg anyámékon lógok és mi lenne ha... mi lenne ha én lennék az új asszisztensed. Persze megértem ha nemet mondasz de egy próbát megért.- nyögtem ki végül majd ujjaimat idegesen tördelni kezdtem. Féltem a választól.

-Najó! Megmentenéd az életemet ezzel... már  ha ezt tényleg komolyan gondolod.- csillant fel a szeme a reménytől.

-Úgyis új munkát keresek és jobb egy ismerősnek dolgozni mint egy idegennek.- vontam meg a vállamat.

-Fel vagy véve!- kezdett el tapsolni Andy mire én elnevettem magamat és vele együtt kezdtem el tapsolni. Hihetetlenül boldog voltam mert hát nem mindenkinek adatik meg az hogy Andrew Lincolnak dolgozzon... főleg az asszisztenseként.

-Várj, mikor kezdek?- kérdeztem.

-Holnap.- indította be az autót és rálépett a gázra.

-Holnap? Mi lesz a dolgom és...és...- meg sem várta azt hogy  mit akarok kérdezni ujjait rátette a számra ezzel csendre intve engem.

-Látom izgulsz! Ne izgulj, lazulj el!- mondta nevetve majd folytatta.- Holnap apáddal gyere ki és igazából nem lesz nehéz dolgod csak annyi hogy rendezned kell majd a dolgaimat. Például neked kell majd figyelmeztetned engem a közelgő eseményekre, rendezed mondjuk a fotózásaimat és a hasonlókat meg ami fontos hogy kávét kell hoznod nekem minden reggel vagy az is elég ha eljössz velem kávézni ott mindent meg tudunk beszélni és szinte mindenhova velem kell majd jönnöd. Ijeszőnek hangzik de majd belejössz. Ja és ott kell majd laknod. Neked is lesz majd egy jó kis lakókocsid esetleg egy konténer házad vagy mi a tökömnek hívják azokat...- nevetett fel... említettem már hogy aranyosan nevet?

-Úristen! Lakókocsi?- ijedtem meg... tudjátok, van egy rossz élményem a lakókocsikkal amit valószínű sose fogtok megtudni, elé az ha én tudok róla.

-Most komolyan... ennyi mindent felsorolok neked és a legjobban a lakókocsi rémít meg?Fura egy csaj vagy...- húzta össze szemöldökét.

-Rossz élményem van a lakókocsikkal... hagyjuk is.- legyintettem.

-Nem. Mondd el szépen azt a rossz élményt.- erősködött.

-Nem fogom! Elég ha csak én tudok róla.- zártam le a témát.

Az út többi része csendben telt, csak a rádió szólt. Mind a ketten fáradtak voltunk, nem is kicsit.
Mikor Andy bekanyarodott az utcánkba szomorúan tapasztaltam azt hogy ez a nap is véget ért... pedig olyan jó volt ilyen közel kerülni Andyhez. Éreztem hogy ez a nap után megváltozott a kapcsolatunk Andrewel... egy teljesen más irányba kanyarodott el az egész.

-Köszönöm az oktatást. Majd máskor is mehetnénk még. Legközelebb már Günteren akarok menni.- zökkentett ki a férfi hangja gondolataimból.

-Ahhoz még sokat kell gyakorolnod.- nevettem fel.

-Hát ha ez az ára.- vont vállat és rám mosolygott.

-Jó éjt!- mondtam neki és egy levakarhatatlan vigyorral az arcomról szálltam ki a kocsiból.

-Szép álmokat!- húzta le az autója ablakát én ezen még jobban elmosolyodtam és besiettem a házba.

-Apa, anya megjöttem!- kiabáltam be a nappaliba ahol valami gagyi valóság showt néztek.

-Szia kicsim, na milyen volt?- érdeklődött anyum bár a vigyorom valószínű mindent elárulhatott.

-Szuper! Ja és nagy hírek van! Képzeljétek lett új munkám! Méghozzá nem is akármilyen... Andy asszisztense leszek!- kezdtem el tapsikolni csillogó szemekkel.

-Az tényleg nem semmi.- bólogattak elismerően majd elköszöntem tőlük és felsiettem a szobámba fáradságra hivatkozva... persze kicsit sem voltam fáradt, csak Walking deadet szerettem volna nézni csak azért hogy még nézhessem egy kicsit Andyt illetve Ricket.

||Sziasztok! Helyesírási hibákért illetve az elírásokért bocsika igyekszem őket minél előbb javítani! Véleményeket továbbra is várom ám.❤️||