Zsongott a fejem és félálomban lehettem mivel hallottam a meg nem szűnő dörömbölést az ajtómon. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és karórámra pillantva lemerevedtem. Fél tizenegy volt és nekem már nyolckor a forgatáson kellett volna legyek.

-Ruby!- harsogta a nevemet folyamatosan valaki, azonban a hangját a másnaposságtól és a fáradtságtól nem tudtam felismerni.

Odasiettem az ajtóhoz és amikor kinyitottam Andy lépett be rajta.

-Sajnálom, hogy késtem! Megértem ha ezért kirúgsz, és...

-Nem érdekel, hogy késtél! Azt hittem valami bajod van, Tom mondta, hogy tegnap rosszul voltál. Aggódtam érted.

-Aggódtál? Csak kicsit többet ittunk a kelleténél és ennek meg lett az eredménye.- dörzsöltem meg a halántékomat mivel szörnyen fájt a fejem.

-És Tom... ő normális volt?

-Persze, hogy az volt. De tudod ki nem volt normális mostanában? Te drága barátom!- böktem meg mutatóujjammal a mellkasát.

-Sajnálom! Tudod sok mostanába a stressz rajtam.

-Sajnálhatod is. Viszont ha már itt vagy akkor közlöm veled, hogy három nap múlva interjúd lesz az egyik új színésszel aki ma érkezik majd. Én most megyek és iszok egy kávét mert úgy érzem, hogy hamarosan meghalok. Viszlát!- kerültem meg az ajtóban álló férfit.

-Szörnyű vagy!- kiáltotta utánam, de én mintha meg se hallottam volna, nem törődve vele tovább sétáltam.

A kávézó felé tartó sétám során megpillantottam a távolban egy alakot aki épp a földön hevert mellette papírpoharak voltak szétszórva.

-Esetleg segíthetek valamiben?- néztem le a hason fekvő emberre.

-Igazán segíthetnél felkelni! Azt hiszem eltörött az orrom! Pedig olyan szép orrom van...

-Tom? Istenem, hogy te mindig esel-kelsz!- nevettem fel és segítő kezet nyújtottam neki.

A férfi elég nagyot eshetett, pólója kiszakadt azonban arcán egy karcolás se volt... ez fura.

-Lett valami baja az arcomnak?- kérdezte aggódva.

-Nem drágám, az arcod még mindig makulátlan... csak tudnám, hogy csinálod! De gondolj bele... ha most véres, sebes lennél jobban illenél a szerepedbe, elvégre egy zombiapokalipszis kellős közepén van a karaktered.

-Utálom ezt mondani, de igazad van. Várj, elesek mégegyszer hátha betörik a fejem és akkor hitelesebb lesz ez az egész apokalipszises cucc!

-Látom kiömlöttek az italjaid... gondolom szándékozol újakat venni szóval igazán eljöhetnél velem a kávézóig.- mutattam le a földön lévő poharakra.

-Igazából neked akartam kávét vinni, de annyira siettem, hogy valahogy elestem... szóval ez az egész a te hibád.- csóválta meg a fejét.

-Hogyne, az én hibám. Na gyere drámakirálynő, siessünk nehogy Andrew megtaláljon minket!- majd csuklón ragadtam Tomot és elkezdtem magam után húzni.

***

Tommal vettünk egy-egy italt és elindultunk megnézni a jelenleg zajló forgatást. Ha minden igaz ebbe benne lesz az új színész is aki Negant játsza majd most először. Még nem találkoztam vele, de van egy olyan érzésem, hogy hamarosan összefutunk majd valahol.
Ebben a jelenetben játszik Andy is. Ez egy viszonylag szomorú rész mivel most fogunk elbúcsúzni Glenn és Abraham karakterétől. Sajnos Stevennel nem nagyon volt lehetőségem sokat beszélgetni, de nagyon fog hiányozni innen. Azonban Michael még maradni fog mivel valószínűleg ő is fog pár The walking dead részt rendezni itt.

-Te már találkoztál Jeffreyvel?- súgtam oda Tomnak.

-Természetesen! Jófej fickó, Andyvel meg Normannel egész jól kijönnek.

-Egyébként pontosan hogyan kerültem vissza a szobámba? Mivel ha emlékezetem nem csal, akkor még nálad iszogattunk...

-Ne is mondd... gondoltam jobb lesz ha átcipellek hozzád, de abba nek gondoltam bele, hogy részegen szörnyű vagy és részegen én is az vagyok... tudod mit? Maradjunk annyiban, hogy szörnyen nehezen vittelek vissza.- nevetett fel elég hangosan és erre mindenki érdeklődve felénk kapta a tekintetét. Köztük Andy is... bár ő inkább tűnt idegesnek, mint érdeklődőnek.

-Sajnálom. Nem akartam, hogy részegen láss.- mondtam ezt kicsit halkabban nehogy megint megtörténjen az a kínos pillanat, mint az előbb.

-Semmi baj, legalább jókat nevettem.- Tom ajkai félmosolyra húzódtak. Szerettem a mosolyát, megnyugtatott.

-De elrontottam azt a bizonyos pillanatunkat is...

-Melyik pillanatunkra gondolsz? -hajolt közelebb mire én megforgattam a szemeimet.

-Mindegy, hagyjuk.

-Talán erre gondoltál?

Tom óvatosan a tarkómra csúsztatta jéghideg kezeit és elkezdett maga felé húzni. Szürke szemeivel ajkamat nézte. Közelebb húzódtam hozzá és megcsókolt. Mondanom se kell, tökéletesen csókolt...
ebben a pillanatban nem számított hányan látnak vagy éppen mit gondolnak rólunk. Nem érdekelt még Andy se. Csak Tom és az ő tökéletes csókja.

-Andrew Lincoln! Ébresztő! Mondd a szövegedet!

Csókunkat a rendező kiabálása szakította félbe. Andyre néztem, a férfi minket nézett... helyesbítenék, engem nézett.

-Tom... sikerült lenyűgöznöd.- néztem rá a mellettem ülőre.

-És ez még semmi!- nevetett fel.

-Valóban?

Láttam ahogy Andrew valamit beszél a rendezővel majd megindul felénk. Nos... ez nem jelentett jót.
Tommal értetlenül összenéztünk.

-Elrabolhatnám pár percre? Munka ügy...- kérdezte Andrew Tomtól aki csak bólintott egyet.

Andrew megfogta a csuklómat és messzebb vitt a többiektől, látó- és hallótávolságon kívülre egy hatalmas fa mögé.

-Ti meg mit csináltatok ott az előbb?- vont kérdőre.

-Andy... szerintem nagyon jól láttad.

-Ez a baj! Pár napja meg még velem voltál a szertárban!- mondta felháborodva.

-Azt beszéltük meg, hogy az csak egyszeri alkalom... nem is tudom utána ki nézett levegőnek engem. Ja várj, te!- emeltem ki a te szót.

-Megmondjam neked miért kezeltem úgy a helyzetet? Tudod még sose szexeltem az asszisztemsemmel aki ráadászl az egyik jó barátomnak a lánya!

-Akkor mégis miért tetted meg? Senki se kényszerített arra, hogy szexelj velem! Te kezdeményeztél...- rázam meg értetlenül a fejemet mivel nem értettem ezt az egész szituációt.

-Tudod mit? Már sajnálom, hogy megtettem!- kiáltott rám.

-Megbántad?

Erre egy ideig nem válaszolt csak sétálgatott fel-alá.
Majd hirtelen közelebb jött hozzám és enyhén nekilökött a fának.

-Mindegy egyes kibaszott másodpercét élveztem.- súgta a fülembe.

-Akkor miért nem tudsz normálisan viselkedni?

-Fogalmam sincs. Lehet a forgatással járó stressztől vagy szimplán csak ezt váltod ki belőlem...

-Remek, akkor én vagyok a hibás.

-Dehogy vagy te hibás.- suttogta majd homlokát homlokomnak döntötte.

Teljes mértékben elvesztettem a fonalat. Egyik pillanatban még kiabál velem a másikban meg mintha mi sem történt volna... valami nagyon nincs rendben Andyvel, lehet tényleg a streszz az oka, de lehet valami más. Ott van a rémálma, meg ez a rettentő hangulatingadozása. Bárcsak tudnám mi a baja, nagyon szívesen segítenék neki, de így, hogy nem tudom mi jár a fejében lehetetlenség.

Lehet el kéne felejtenem Andyt. Maradjon meg közöttünk a munkakapcsolat, de semmi több. Most minden remekül összejött Tommal. Neki nincsenek hangutalingadozásai sem egyéb érdekességei. Ő egy normális férfi, megért engem és tudja, hogy mi a jó nekem. Na meg a szemei... azoknál szebbet én még sose láttam.

|| Woohoo új rész! De rég volt már! Nos helyesírási hibákért és elírásokért elnézést! Utólag javításra kerülnek majd. Vélemények és voteok továbbra is jöhetnek, boldoggá tesztek vele drága olvasóim! Ja és ofc köszönöm az eddigi voteokat és kommenteket mindenkinek! Köszönöm, hogy vagytok nekem!
Hamarosan jön a következő rész.:3 ||