Ma van a 25. szülinapom és apumék egy kisebb zártkörű ünneplést szerveztek... legalábbis nekem ezt mondták még tegnap. Ahhoz képest jelenleg itt van a házunkban a fél rokonság és... és Andrew Lincoln. Igen az az Andrew Lincoln. Gyorsan elmagyarázom azt hogy mit is keres itt. Apám a The walking deadnél dolgozik vagyis annyi a dolga ott hogy a zombikat és az egyéb csodákat teszi élethűbbé és ugye a forgatásoknál megismerkedett a színészekkel is, ezáltal Andrewel kifejezetten jó kapcsolatot ápolnak mondhatni szinte legjobb barátok. Mondanom se kell hogy én is rohadt nagy Walking dead fan vagyok apám által mivel ő beszélt rá hogy kezdjem el nézni.

-Ó hát itt van az én kis szülinaposom.- ráncigálta meg az arcomat tipikus nagymamásan a mamám... utáltam ha ezt csinálja dehát hiába szólok neki akkor se hagyja abba.

-Szia mama, igen itt vagyok.- grimaszoltam majd szemeimmel Andyt kezdtem keresni mivel ő még csak fel sem köszöntött...
Még egy ideig dumáltam a mamával ilyen uncsi dolgokról és elindultam megkeresni a szüleimet.

Beszélgetést hallottam a konyhából ezért fülelni kezdtem az ajtóban hátha elcsípek egy-két fontos infót apum és Andy szóváltása között.

-Na beleeggyezel? Tudod jól hogy meg kéne tanulnom jobban lovagolni az első évadnál is csomóan beszóltak azért mert hogy hogy ülök azon a lovon... te mondtad hogy a lányod milyen jó lovas.- könyörgött Andy.

-Jólvan de csak azért mert te is nagyon sokat segítettél már nekem.
Valaki lenyomta az ajtókilincset ezáltal ijedten ugrottam el az ajtó közeléből.

-Ruby épp téged akartalak megkeresni, Andrewal szeretnénk neked mondani valamit.- nyeltem egy nagyot mivel jól sejtettem hogy miről van szó.

-Egyébként boldog születésnapot és bocsáss meg hogy nem köszöntöttelek fel előbb... durván lerohantak a rokonaitok.- jött oda hozzám majd átölelt és a pultról felkapott egy csokrot amit a kezembe adott. Szívem hevesen kezdett el dobogni mivel nem mindennap kap az ember virágot ilyen hírességektől.

-Ugyan megértem.- legyintettem- Ja és köszi a virágot.- mosolyogtam rá majd elkezdtem matatni az egyik konyhafiókban egy váza után kutatva. Mikor találtam egyet óvatosan belehelyeztem a keresett tárgyba és apámék felé fordultam akik csak csendben vártak arra hogy befejezzem végre a keresgélést.

-Remélem örülni fogsz a hírnek... nos Andrew arra gondolt hogy segíthetnél neki megtanulni normálisan lovagolni mivel nem nagyon ment neki a múltkor és ugye a sorozatba jó pár lovas jelenete lesz majd. Én ebbe beleegyeztem szóval már csak rajtad áll ez az egész hogy segítesz-e neki vagy sem.- tette össze a két kezét mondandója végén. Andrew meg csak arcomat fürkészte hátha leolvasható róla a válaszom. Ahhoz képest hogy fültanúja voltam az egésznek most így másodjára is eléggé meglepett a dolog...

-Tekintettel arra hogy valóban borzalmasan lovagolsz és a sorozat lovas jeleneteit botrányos nézni így lovas szemmel... ezért legyen. Elvállalom.- mondtam nekik határozottan de a végén elnevettem magam mivel magam sem hittem el azt hogy konkrétan leszaroztam Andy lovaglását. Igen sajnos túl őszinte vagyok ami végülis egy jó tulajdonság de azért vannak ennek bőven hátrányai is.

-Köszönöm Istenem!- mutatott a férfi az ég felé és mind a hárman elnevettük magunkat.

-Na akkor beszéljétek meg majd a részleteket én lépek.- paskolta meg apu Andrew hátát majd kilépett az ajtón.

-Ruby drága tekintsd ezt a fantasztikus lehetőséget az én szülinapi ajándékomnak a számodra.- ült fel a konyhapult tetejére.

-Annak fogom.- húztam széles mosolyra ajkaimat mivel eléggé örültem ennek a fasza kis ajándéknak.

-Akkor mi lenne ha holnap kijönnél apáddal a forgatásra onnan meg elmennénk a lovaidhoz.

-Úristen a forgatásra? Naná!- vágtam rá azonnal.

-Na ezt megdumáltuk akkor holnap. Addigra szerzek valami lovas ruhát mivel tököm se tudja hogy mit vegyek fel.

-Most mondanám hogy adok kölcsön valamit dehát neked a gatyáim valószínű szűkek lennének.- húztam össze szemöldökömet.

-Hát igen... azért ezek az izmok nem semmik.- csapott rá combjára amire válaszul csak megforgattam zöld íriszeimet. Oké tipikus egoista férfi illetve tipikus egoista rohadt dögös férfi.

-Na én szerintem hazaindulok mivel teljesen kivagyok. Akkor holnap majd mehet a buli és mégegyszer boldog szülinapot öreglány.- kacsintott rám és kislisszant az ajtón ő is...

-Ne hasonlíts magadhoz!- kiabáltam utánna. Nagyon reméltem azt hogy meghallotta.

Egyébként Andyvel mindig ilyen csipkelődős volt a kapcsolatunk. Sose tekintettem rá úgy.... tudjátok hogy értem. Mindig is jó pasinak tartottam de sose vonzódtam hozzá, egyszerűen nem tehettem meg azt hogy vonzódjak hozzá. Elsősorban a kurva nagy korkülönbség miatt aztán azért is mert apám jó haverja és ugye ő egy híresség szóval az esélyeim egyenlők a nullával ezért igyekszek úgy tekinteni rá mint egy barátra. Persze ez nem mindig jön össze mivel csak rá kell nézni és szinte azonnal szerelmes lesz belé az ember.

Felkaptam a csokor virágomat és a szobám felé vettem az irányt mivel meguntam már ezt a fránya szülinapozást. Gondoltam miért ne elkezdek Walking deadet nézni.
Mikor leraktam a virágomat az íróasztalomra leesett levelei közül egy cetli.
Ha bármire szükséged van:
_Andy telószáma_ (képzeljétek oda ehehe~író)
Szívem ismét hevesebben kezdett el verni. Basszus megadta a telószámát. TUDOM ANDREW LINCOLN TELEFONSZÁMÁT! Legszívesebben elordítottam volna magamat örömömben de inkább nem tettem ezt. A cetlit beleraktam az egyik fiókomba és ágyamra huppanva kapcsoltam be a tévét.
Még mindig nem hittem el a ma történteket. A TWD Rick Grimesa megkért arra hogy tanítsam meg lovagolni és még virágot is adott nekem. Istenem asszem' ez az eddigi legjobb szülinapom.

||Na emberek ennyi lenne az első rész tudom hogy elég rövid lett és uncsi is de én igyekeztem. Véleményeket várom ám kommentbe:3 Nemsokára jön a kövi rész ami szerintem cselekménydúsabb lesz és hosszabb is.||