A munka idő vége, már csak egy két ember volt látható, s annak a két-hàrom embernek jó része, részeg fiatal volt.

-Vigyétek ki. -Sóhajtottam, Gaajelre nézzve. Aki hosszú fekete haját hátra tűrve, indult el a részeg fiatalok felé.

-Szia szépséges csillagom. -Karolt át Leo. Mindig minden egyes nap zárásig marad, s engem figyel, beszél velem s ha valamin nagyon el gondolkozom, ő meg nevetett.

Végül addig bambultam, míg végül már el hagyta az épületet teljesen, s már csak az üres helyét láthattam.

-Hé, ma bezárnál? - Néztem a lányra aki az alkoholokat A-Z-ig sorrendbe tette. -Persze Lu. -Mosolygott kedvesen, majd le szállt a székről s megölelt. -Köszönöm, sziasztok! -Léptem ki a helységből.

S mivel az idő még fiatal, tekintve arra hogy hajnali négy van, ezért neki állhatok a pénzem jó részének el költésére.

Minek aludjak? Amióta ő nincs, nem is tudok.

Lassan sétáltam fodrászom felé, megbeszéltem vele, nem időre, de tudta hogy egyszer majd be torpanok, az ő szavaival élve "mikor meg jön az eszem"

Idő közben megláttam azt a bizonyos épületet.

Cancer fodrászat, mondjuk a csávó még magát is Cancernek hívatja, ahogy érzi, végül is jó fodrász. Ezzel a gondolattal be is léptem az ajtón.

-Jó regg... -Ahogy rám nézett, a szava is megakadt. -Jó reggelt Cancer, kezdjünk valami újat a hajammal, sőt még a hajfestés se ártana. -Sóhajtottam, beljebb lépve az épületben. -Lucy, végre! -Törölt le arcáról egy könnyet mosolyogva. Örömében sír? Le ültem elé egy székbe s hátra döntöttem a fejem. -Kezdjük, mielőtt meg gondolom magam. -Többet se kellett mondanom, rám terített egy törölközőt, kifésülte a hajam, majd meg mosta, utána óvatosan bele vágott, utána festéket vett elő. Becsuktam a szemem. Nem akarom látni hogy ki lehetek nélküled! -Nyugi. -Simitotta meg a hajam, de én továbbá is csukott szemmel vártam.

Egy fél óra múlva, már álmosodni kezdtem, de a szemem még mindig csukva volt. -Kész, ki nyithatod a szemed. -Sóhajtottam, majd óvatosan ki nyitottam. Szőke tincseim alig maradtak, sokkal inkább volt a hajam már lila, ugyan olyan hosszú volt de bele volt vágva, mintha csak növekedne. -Nem rossz. -Mosolyodtam el. Talán sokkal jobb lehetek nélküled. -Köszönöm hogy el jöttél végre, sok sikert. Vigyázz magadra! -Csukta be utánam az ajtót.

Akkor irány új ruhákat venni.

El indultam egy igen csak jó boltba, ahol szinte mindent is lehet kapni. Ám ahogy sétáltam, két igen csak ismerős ember jött felém kézen fogva. A lány arcába lógott pár kék tincs, a többi része feje bubján volt felkötve.. Míg mellette napszemüvegben sétált az a bizonyos rózsaszín hajú fiú.. Teljesen be pánikáltam s rögtön be fordultam egy kis utcába, ahol persze neki ütköztem valakinek. Ahogy fel néztem az illetőre, teljesen le sokkoltam. -Lucy?-Ölelt magához a sötét kékes fekete hajú, póló nélküli fiú. -Gray! -Bújtam bele a karjaiba. Mintha csak a hősöm volna.. -Te is láttad, igaz? -Simogatja a hajam folyamatosan, mintha csak nyugtatni szeretne s éreztetni mennyire is fontos vagyok neki. -Igen, sosem gondoltam volna. -Sóhajtottam. -Örülök hogy végre nem engem szeret, de aggódtam érted. Talán a sors akarta hogy így találkozzunk. -Engedett el. -Az meglehet, nincs kedved el kísérni új ruhákat venni? -Néztem fel rá. Mire ő jól láthatóan végig mért. -Szóval végre el engeded? Egyébként jól áll. -Fogta meg egy lila tincsem, mire csak el mosolyodtam, s a fiúba karolva ki kanyarodtunk a kis utcából, szembe találva magunkat a két szerelmessel...

Valószínűleg Gray érezte rajtam hogy remegek, így össze kulcsolta kezünket.

Mint a szerelmesek. 

Juvia megforgatta a szemét, arcából eltűrt egy tenger kék tincset. Míg Natsu, egy hirtelen mozdulattal felkapta a lányt s az ajkaira súgta menjünk haza.

Ez valami verseny?

Ebben a pillanatban Gray mennyaszony pózba emelt a karjaiba. -A közelgő esküvőnkön, pontosan így foglak felkapni. -S abban a pillanatban homlokon csókolt, arcom rögtön vörös színben pompázott.

Juvia kimászott Natsu karjaiból s elém állt, de ami meglepett. Natsu nem hagyta szóhoz jutni, ugyanis ki kapott Gray karjából s berángatott a kis utcába..

Hosszasan nézett rám. -Mi a fenét akarsz? - Kezdtem el ki indulni. Nincs az az Isten hogy vele legyek egy percnél is tovább. -Te az enyém vagy. -Lökött a falnak.

Mi a frász? Ennek meg mi baja?

-Te nem vagy normális, már rég vége mindennek köztünk. Nem létezem számodra! -S abban a pillanatban ki fordultam a kis utcából s Gray kezét meg fogva el indultam előre. Hátra sem nézzve.