Arról már nem volt szó hogy többé nem nézzel rám, s úgy teszel mintha már nem léteznék.

Kiléptél az életemből, bár naivan azt hittem hogy idegen ismerősöként úgy teszünk hogy néha-néha köszönünk, nem szó nélkül megyünk el egymás mellett.

Számomra túl rideg a tekintetted, sírás nélkül kibírni kedves mosollyal, ismeretlenként kiadni a kért italt. Személyiigazolványt elkérve, nézni a hideg gyönyörű zöld tekintetedbe, talán újra szerelembe esni.

-Ismered őt?-Nézett rám a mellettem ülő lány. -Nem, de néha olyan mintha ismerném s újra szerelembe esnék.-Tűrtem hátra egy kilógó szőke tincset, majd meg kértem a mellettem lévő tenger kék hajú lányt, hogy helyettem vigye oda a kért italt. Hisz már nem bírnám ki sírás nélkül, bár arra hogy majd pont ő lesz az esete.. Nem számítottam, talán még ő sem.

Rám miért nem tudott sohasem úgy nézni mint rá? Miben jobb ő mint én?

Tenger kék hajú legjobb barátnőm és a rózsaszín hajú motoros fiú.. A pultos és a motoros.. Egyik legszebb szerelmi történet lehetne, vagy csak én gondolom túl ami most köztük történik? Sosem leszek ebben biztos..

Talán egy óra telhetett el mire kék hajú pultos barátnőm vissza jött mellém segíteni a munkában.

-Na miaz?-Néztem a lányra, aki éppen kevert. -Azthiszem rózsaszín és kék tincseket kevertem.. -Irónikus, közben épp a vodkát keverte a narancsal. -Neki lesz ezis?- Néztem az el készült italra, mire a lány bólintott s vissza ment hozzá. Ha nem lenne titok ami köztünk volt, most kiabálnék. Sose szeretetted a vodka narancsot, a legjobb barátnőm kedvéért még azt is iszod. Ennyire meg kedvelted elsőre?

Barátnőm rám nézett, mosolygott. Értettem mit akar, úgy tűnik ma egyedül viszem a munkát.

Bár.. Elvileg én keverek itt a legjobban, a főnök bánni nem fogja.

Csak tudnám miért fáj ennyire? Hiszen talán boldogak lesznek, de nekem ez fáj.. Egyszer az enyém voltál. Talán jobb ha végleg idegenként kezelnélek.

-Menni fog. -Ült le elém szokásos narancs hajú vendégem. -A szokásokat? -Tettem úgy mintha megse hallottam volna az előző megszólalását, túl jól ismer. Bár róla ő sem tudd sokat, de még is többet tudd mint bárki más. -Nem, most valami újat szeretnék ki próbálni kiscsillag. - Kacsintott rám, szemüvege megcsillant az apró fényben. -Mégpedig? -Lepődtem meg. Ma mindenki újat próbál? Végül is.. Jobb kipróbálni új dolgokat, mint leragadni egyhelyben.

Talán nekem is ezt kéne tennem.

-Rád bízom, keverj valami hozzám illőt. -Ugye tudja hogy azt kevernem se kell? A Sex on the bitch, tökéletes lesz számára. Csempészve bele egy apró örömöt. -Tessék. -Tettem elé, mire el mosolyodott. Miután kifizette, el kezdte inni. -Mhm-Egy apró sóhaj hagyta el a száját, ezzel jelezve ízlik neki és örül hogy ismét rám bízta. Végülis ismerem. Legalább is azthiszem, azóta már nem vagyok biztos abban hogy bárkit is ismerek, hiszen teljesen sose ismerhetünk senkit. Talán holnapra már fel sem fog ismerni.

Itt az ideje tovább lépni. Nehéz lesz és ez tagadhatatlan, de miért hazudjak tovább magamnak?

Ha nem teszek ellene, nem lesz jobb. Bár főnök nem tudom mit szól a munka vége utáni változásomhoz, de biztos leszek benne hogy örülni fog annak hogy végre kimászok a végét nem érő depressziómból, amit egyetlen egy ember váltott ki belőlem. S engedem hogy boldogak legyenek, cserébe én is az leszek, egyszer.