-Lucifer, Sátán, Ördög. Sokféle nevet nyaggattak már az alvilág Urára. Ám még is volt egyetlen egy nő ki úgy nevezhette "Szerelmem" ez a nő egy angyal volt. Isten lánya, Aimi. Mindenki ki meglátta bűnbe esett, de az ő szívét egyetlen egy férfi nyerhette el, ám e férfi maga volt a bűn.

-Miért lenne jobb ha itt s most porá égetnélek, mikor játszhatnánk egy két játékot. -Ajkait huncut mosolyra húzta, s úgy játszott a és gondolattal.

Az angyal lány megdermedt, ám hamar észhez tért. -Velem te nem szórakozol, nem vagyok sem szolgád, sem szeretőd!-Kiegyenesedett, s úgy lépett ki a férfi szorításából.

-Isten lánya vagy, az a legkevesebb ha rajtad bosszúlom meg. Hiszen ha mással nem is,az ő szeme fényével, biztosan sarokba tudom szorítani. -Elmosolyodott, s csak ekkor vette észre a férfi gyönyörű szemeit.

-Azt hiszed bántani tudnál? Mire észbe kapsz már előtted sem leszek! -S tényleg így történt, bár az angyal nő nem jutott ki a pokolból, de már egy másik szobában járt.

-Nem bújhatsz el örökké kedves angyalkám. -Sutogta az alvilág ura.

Aimi tudta hogy igaza van, ki kell innen jutnia, de ezelőtt még sosem járt a pokolban. S fogalma sincs egy angyal hogy juthat ki innen. Talán körül kéne néznie, jutott eszébe. Egyenesen sétált, először a jobb irányba tekintett, de ezt megzavarta egy hangos fájdalmas kiáltás. Balra nézett, amely irányból hallotta a szenvedést, egy férfi égett, az emlékeitől s bűneitől melyektől oly sötét lett a lelke hogy Lucifer karmai közé került. Az angyal lánynak, rosszul esett ez a látvány, fogalma sem volt róla hogy a pokol ilyen szörnyű.

Tovább sétált, abban a reményben élve, megtalálja a kiutat, mielőtt az Alvilág ura találja meg őt.
Ahogy előrébb ért, egy szobrot látott. Amely a következő pillanatban apró darabjaira omlott.

-A művészet is darabjaira omlott...-Sugta hallkan az angyal lány, ám hiába Lucifer így is tökéletesen hallotta.

-Csak a valóságot ábrázolja ez a hely, az emberek bűnösek, de tudod.. A maga módján, ez a pokol is egy gyönyörű művészet.-Húzta mosolyra ajkait, s a nő mögé lépett.

-Távozz tőlem, te teszed tönkre őket!-Lépett hátra az angyal.

-Ők az én apró suttogásaim nélkül is ilyenek. -Nyitott ki egy ajtót, majd folytatta: -Ebbe még csak bele se szóltam. - A szemük elé került egy férfi aki éppen a saját fiát erőszakolja, míg mellette a felesége feküdt holtan.. Az angyal lány elborzadt. Mindig csak a mennyországban látott embereket, azt hitte egyedül az ördög rontja meg őket, de be kellett látnia tévedett...

-Nem..Ez képtelenség! Az emberek apám csodás teremtményei, akiket kizárólag te rontasz meg, ilyet nem tehetnek nélküled! -Tovább figyelte a történteket, egyre több ajtó tárult elé melybe Lucifer, sosem szólt bele. Ember áldozás, nemi erőszak, Isten káromlás. Egy része tudta, hogy az emberek a földön kegyetlen dolgokat művelnek, de úgy vélte az apja teremtményei jók, s kizárólag az ördög hatása alatt tesznek rossz dolgokat, mely miatt a pokolban szenvednek, míg a lelkük talán egyszer eljut a tisztító tűzig.

-Angyalkám, az apád sem olyan tökéletes mint ahogy gondolod. Ő dönti el mit add, s mit vesz, gyere nézd meg mit élnek át az emberek apád miatt!-Fogta meg az angyal kezét Lucifer, s egy igen csak sötét ajtóhoz vitte, egy anyukát látott, akinek a fia akkor született meg de már is elragadták tőle, mert Isten magához hívatta.. Az anyuka szenvedett, a férje oly dühös lett hogy végzett magával s a feleségével is.  Az angyal lány elhátrált, szemében az a gyönyörű fény ki hunyt.

-Talán nem is te vagy a rossz.. -Súgta az angyal lány hallkan. Mire Lucifer csak hallkan felnevetett.

-Nem, nem én vagyok itt a gonosz. Az apád zárt ebbe a börtönbe ahol az embereket kell helyre hoznom, s persze muszáj egy kis bűn egy kis vágy, nehogy őt okolják, nem de? Szerinted angyalkám, én szeretek itt lenni? Ezt te se hitted el, ugye? -Nézett az angyalra, ki csak állt, amiben felnőtt minden amit eddig tudott, hazugság volt.

-Azért te sem vagy ártatlan..-Nézett újra Lucifer szemeibe, melyek elragadták őt.

-Előhozzom az emberek vágyait, s az élvezetet sem tagadom, ártatlanak lenni unalmas. -Kezét az angyal lány álla alá tette, s úgy nézett a szemébe.

Aimi, elakart fordulni, hisz Lucifer még benne is vágyat keltet.  Bár ezt nem hagyta neki, Aimi nem bánta, tovább akarta nézni őt, akármennyire is tagadta.

-Ne nézz így rám, én sosem leszek a tiéd! Ne hidd azt hogy engem valaha megtudnál hódítani, az én vágyam egyátalán nem te vagy. -Fordult el végül Aimi, sikeresen meg makacsolva magát. Lucifer csak felnevetett, mintha csak tudná hogy a lány megbolondul érte, ahogy ő is érte. Ily vágyat még nő iránt nem érzett, nem hogy még egy angyal iránt, aki readásul Isten lánya.

-Ugyan már angyalkám, láttam ám hogy nézzel rám. Ne tagad, ugyan mi baj lehetne egy éjszakából az ördöggel?-Huncut mosoly ült ki Lucifer ajkaira. Mire Aimi csak felnevetett.

-Inkább halnék meg mint ember, mintsem érnék hozzád!-Lépett hátrább az angyal lány.

Most már mindenképpen kiakart jutni innen, beszélni az apjával, igaz e amit az ördög mondott neki. S eltűntetni zavaros vágyait.

Ahogy jobban körül nézzet, volt egy ajtó ami ki tűnt a többi közül, el is indult arra, de mikor az ajtó elé ért valami még is visszatartotta.