priestdawn

Minden ember álmodik, legyen az bármilyen és ez szükségszerű. Álmainkban szabadok vagyunk, beteljesíthetjük legnagyobb vágyainkat vagy szembesülhetünk legkínzóbb félelmeinkkel. Az emberek mindig azzal biztatják a fiatal tehetségeseket, hogy „Rajta! Teljesíts be az álmaid! Váltsd valóra őket!" Hány és hány dal, könyv és beszéd szól erről? Az emberek megfeledkeztek az álmok alaptörvényeiről. Arról, hogy mindenkinek vannak és ezek néha egy felsőbbrendű célként tetszelegnek az illető elborult elméjében. Az ő édes álmai könnyen válhatnak a mi rémálmainkká. Történet, melyben egy ember a tökéletességet kereste, s Pygmalion és Galatea mítoszát követve, valami felsőbbrendűt teremtett felborítva ezzel a világ egyensúlyát. Az emberiség hiába szembesült saját gyarlóságával, felismerte a bennünk, gyermekeiben rejtőző hatalmas erőt. A lázadásra, rettentő feleletet adott, s azóta is a markában tart minket... De hé, ember! Te csak szórakozz! Kell? A tiéd! Vedd el, szerezd meg! Falj fel mindent, s élvezd a koronád hatalmát emberiség, mert egyszer valaki közülünk letaszít a trónodról!…