Ez egy fanfiction, nem kell komolyan venni, és amúgy is csak poénból írom, és úgyis szét fogom trollkodni az egészet. Az írói képességeim pedig nem a legjobbak, szóval senki ne vegye komolyan.Szerk.: az elejét régen írtam, de csak néhány fejezetet kell kibírni, nemsokára jobb lesz. Sokat fejlődtem a kezdés óta. Legalábbis szerintem.És bocsánat a lassú részfelrakásért. Ígérem, a következő könyv, amit kirakok, gyorsabban frissül majd.…
Volt egy időszakom, amikor szomorú voltam. Úgy értve, hogy amikor nem volt velem semmi, akkor (nem úgy, mint most, szerencsére) eszembe jutottak a rossz dolgok. Többet voltam ideges, többet sírtam.Ezért kiírtam magamból a gondolataimat. Így született meg ez a néhány novella, amelyet most felrakok.Ha pedig magatok alatt vagytok, se adjátok fel! Mindig van remény!Néha elég csak leírnod, amit gondolsz, és hidd el, jobb lesz.…
Ez az első olyan történetem, amire én is azt mondom, elfogadható lett. Ez egy szerelmes történet, és nagyjából az én életemből vettem. A főszereplő is nagyrészt én vagyok, de nem teljesen. Amúgy egy táborban játszódik, rövid és pörgős a story.Szerk.: utólag újraolvasva... hehh. Eeeh. Nyem. Nem lett jó annyira... tudok ennél jobbat is. Bár régen írtam, az igaz. De legalább volt rendes ihletem... mindegy, jó szórakozást.Depresszióért felelősséget nem vállalok, mert tuti nem ettől lesz. Egy ilyen rövid sztoritól nem lehet depid.Igen. Fáradt vagyok. És igen, odaírtam. És igen, hülye vagyok.De nem érdekel. És megnyugattlak, a sztori régebbi, szóval normális lesz, úgy-ahogy. Magamhoz képest biztosan.…