Nemo_the_yaoist

Sajnálom, de a sztori jelenleg szünetel (sajnos lassan egy teljes éve már). Nagyon szeretném egyszer befejezni, de nem tud jelenleg a lelkem visszajutni abba az állapotba, amiben elkezdtem. Ígérem, egyszer befejezem, addig mindenki képzelje el a folytatást, köszi, puszi mindenkinek <33•••Egy világ, ahol születésed napján már meg volt határozva, kit szántak neked, de senki nem tudja, ki az az ember.••• A történet teljes mértékben saját ötlet, a gondolatok csakis tőlem származnak, bárminemű hasonlóságot találtok más történet és eközött, az csak a véletlen műve. Remélem tetszeni fog nektek! Jó olvasást kívánok mindenkinek~Borítóért köszönet @k_lianna4-nek!…

Nemo_the_yaoist

A címből minden kiderül. „-Nem jösz?- kérdezte.-Hova? Engem kidobtak otthonról, most mennem kell valami kellemes kis bokrot keresnem, ahol leélhetem életem hátralévő részét.- válaszoltam azt, ami a leglogikusabbnak tűnt."„- Hyung... miért ölelsz meg ennyire szorosan? Miért nem mondod, hogy gyerekesen viselkedem? Mindig ezt mondod a többieknek. Akkor most miért vigasztalsz?"„A zene hangos, de mégis olyan, mintha néma lenne minden. Kezdek kétségbeesni és egyre gyorsabban veszem a levegőt. Most azonban nincs mellettem senki, aki segítene megnyugodni. A magány a markában tart engem, szorongat."„Túltettem-e magam ezen az egészen? Rajtad? Nem. Nem tudom, hogy kellene. Tudod, túl fontos vagy számomra ahhoz, hogy túltegyem magam rajtad. Nem tudok nem úgy tekinteni rád, ahogyan most teszem. Az is lehetetlen."Figyelmeztetés:~yaoi~lehetséges 18+~néha szomorú befejezés~esetleg halállal végződő történet…