- Nem is terveztem. – mondtam és visszamentem a szobámba.

Levettem a szoknyát és helyette férfiruhát vettem. Összeszedtem a cuccomat egy táskába és kimentem. Ott várt már Adam kapitány és Paal, akire egy hatalmas kosarat tettek, hogy tudjunk utazni. Adam rám se tudott néz. Mondjuk megértem, kényszerítve lett, hogy megvédjen. Felültünk a kék sárkány hátára és elindultunk.

- A térkép szerint, amit Xiter adott a Mennyei Fehér délen lesz a Szeles hegységben.

- De az nem magának való. – mondta a sárkány.

- Most a barátaim a tét. Vigyázni akarok rájuk és most, hogy tudom, mit kell tennem nyugodtabb vagyok.

- Gondolom mindig egyedül volt, igaz? – kérdezte, de nem válaszoltam rá csak meredten néztem hol előre, hol a térképre. Három óra múlva megérkeztünk a hegy lábához. Leszálltunk és elindultunk felfelé. Eddig Adam kapitány egy szót sem szólt.

Felfelé menet a szél egyre erősödött annyira, hogy alig bírtam már felmenni. Viszont nem adhattam fel. Estére egy hatalmas barlangba vertünk tábort. A széltől nem tudtunk tüzet gyújtani. Így a vastag takarókra és paplanra szorultunk. A tűzhely, amit megcsináltunk hirtelen begyulladt és hátrakaptam a fejem. Egy hatalmas fehér sárkány nézett vissza rám. Olyan gyönyörű volt. Elkapott a vágy, hogy hozzáérjek. Felálltam és közelítettem felé.

- Olyan gyönyörű vagy. Te vagy Viin? – kérdeztem mosolyogva.

- Igen. Honnan tudod a nevem ember lány?

- A nevem Stacy Fire. Azért, hogy elfogadjanak a vadsárkányok összekell hívjalak titeket. – mondtam és meghajoltam.

- Azt hiszem ez lehetetlen lesz. – mondta és lerakta elém a fejét.

- Miért?

- Engem ide láncol egy olyan lánc, amit csak egy különleges személy nyithat ki.

- Megpróbálhatom?

- Csak nyugodtan. Úgysem sikerül. – állt fel, hogy el tudjak menni mellette.

Oda léptem a zárhoz és megvizsgáltam. Fénylett. Valamilyen varázslat volt rajta.

- Mond csak voltál valakivel összetűzésben?

- Igen. Egy Nahkriin nevű átok sárkánnyal.

- Akkor talán...- mentem vissza a táskámhoz és elkezdtem kotorászni benne. – Mivel Ruvaak adott átokfeloldó keverékeket lehet, hogy sikerülni fog.

Kinyitottam az üveget és cseppentettem rá párat. Néhány perc múlva mikor már feladtuk a reményt a zár elpattant és a sárkány felszabadult. Boldogan repült ki. Amikor visszajött megkérdeztem tőle.

- Neked mi a varázserőd?

- Én uralom a fényt. - mondta és fejet hajtott. – Aki képes felhasználni mások segítségét és így megmenteni valakit az rá termet királynő lesz. Teljesítem a kívánságod. 3 hét múlva megjelenek a királyságban. – mondta és egy nyakláncot adott át, majd elrepült.

Egy fehér medál volt rajta. A nyakamba raktam, majd eltakartam a hajammal.

Tönkre ment a gépem és az edig megírt történetek elvesztek. Lehet, hogy néhány résszel késni fogok. De a lényeg, hogy az előre begépelt történetek is elvesztek, mert "minek másoljam át, hiszen elég, ha áhelyezem." - mondtam én. És most rájöve ez egy nagyon, de nagyon rossz ötlet volt. Aki begépelte annak a reakciója az volt, hogy hozzám vágta a füzeteimet. 😅 Szóval szünetben nem biztos, hogy lesz rész, mert a történeteket fogom telóra begépelni. Addig is, ami megmaradt azt kiposztolom. Ezek után már elővigyázatosabb leszek.

B_Sziroma