Amikor kinyitottam a szemem a szobámban voltam. May ott volt mellettem és engem figyelt. Amikor meglátta, hogy kinyitottam a szememet mosolyogva oda rohant hozzám és megölelt. Felnevettem. Zavartan elengedett.

- Sajnálom.

- Semmi baj. – mondtam és az oldalamhoz kaptam.

- Ahmik meggyógyította. - mondta és kiment az erkélyre.

- A királynő felébredt. – kiáltotta el magát.

Kint nagy üdvrivalgás lett. Lassan felálltam és kinéztem. Mindenki itt volt. Kiléptem és megkapaszkodtam a lányba.

- Köszönjük királynő. – hallottam.

- Magának köszönhetjük, hogy a szeretteink kiszabadultak.

- Ez nem csak az én érdemem, de miért jöttetek vissza?

- Nem hagyhattuk egyedül magát. És Adam kapitány utasítására jöttünk. – mondta, majd bekísért.

- Ő most hol van?

- Visszament az emberekhez. – mondta és kiment.

Valahogy éreztem. Felöltöztem és kimentem a palotából. Hirtelen megpillantottam egy kisfiút, aki egy csokor virággal áll a palota kapui előtt. Oda mentem hozzá.

- Kit vársz kisfiú? – kérdeztem mosolyogva.

- Magát. Ön mentette meg apát és anyát. Ezzel szeretném megköszönni. – nyújtotta ki a kezét. – Ha nem fogadja el azt is megértem. Hiszen ez nem olyan drága ajándék... - nem fejezte be a mondatott, mert megöleltem.

- Köszönöm szépen a virágot. – mondtam és elindultam a városban.

Jól esett a friss levegő. Az emberek mosolyogtak mikor megláttak és akkor éreztem, hogy a tetteim nem voltak hiába. Boldog voltam. Ezt az országot hatalmas falak veszik körbe. Itt mindenki boldog. Csak én vagyok az, aki szomorú. Miért is ne lennék? A férfi, akit szeretek utálja a népemet. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon. Gyorsan letöröltem és visszamentem a palotába. Már biztos keresnek. Amikor beléptem belementem valakibe. Egy idős ember volt az.

- Üdvözlöm. Segíthetek valamiben? – kérdeztem mosolyogva.

- Inkább magának kellene segíteni. – mondta és a kezét a homlokomra tette. – Valaki összetörte a szívét igazam van?

- Honnan tudta?

- A nevem Suleyk. És látom az emberek érzéseit.

- Nagyon örvendek. És mi szél hozta erre?

- Hírt hoztam egy vadsárkány csapatról.

- Hallgatlak.

- Hamarosan ide jön a vezérük és meg akarja ismerni önt.

- És mikorra várhatom őket?

- Pontosan egy hét múlva.

- Rendben. Van még valami?

- Nincs. És ha megbocsát... - mondta és kiment az ajtón.

Amilyen gyorsan csak tudtam oda rohantam Xiterhez.

- Maga mit csinál? – állt meg előttem a fekete szárnyas Ruvaak. – Mondtam, hogy ne rohangáljon a folyóson.

- Sajnálom. Xitert keresem.

- Most ment el, de talán én is segíthetek.

- Ide jön egy vadsárkány csapat.

- Hogy mi? – ejtette el azt, ami a kezében volt.

- Mi a baj? – kérdeztem ijedten.

- Csak egy vadsárkány csapat van.

- Ez miért baj?

- Mert utálják az embereket. És egy halálos próba elé fognak állítani.

- Értem. - mondtam és elvonultam a szobámba.

Délután visszavittem Amelia nénit az emberek városába. Egészen a palotáig kísértem. Ott könnyes búcsút vettünk. Nekem volt egy kis dolgom a királynővel.

Kinyitották az ajtót és beengedtek. A királynő mosolyogva fogadott.

- Mi szél hozta erre királynő? – kérdezte.

- Segítségre lenne szükségem.

- Nahát, ez szokatlan. Mi történt?

- Meg kell felelnem a legbefolyásosabb sárkánycsaládnak. – mondtam sóhajtva.

- És? Kit szeretne? – kérdezte, de már előre tudta a választ. – Őt nem adom ingyen.

Az Üzenetek nektek! Című könyvemben fontos dolog van Fontos! Című résznél.