A család, aki anya halála után örökbe fogadott mágia ellenesek voltak. Így csak titokban tudtam gyakorolni, de az nem volt elég. Jelenleg szökésben vagyok. Elvettem mindent, amit anya rám hagyott és mentem. Meg akarom ismerni magamat. A nevem Stacy Fire és 17 éves vagyok. A világ, amiben én élek a mágiahasználók és a mágia elleneseké.

Éppen Roseban vagyok. Úton vagyok a királyi palotához, hogy megtudjak mindent magamról. Nem akarok elveszett gyerek lenni. Ahogy mentem már este volt. De nem állhatok meg. Főleg, hogy mindjárt elérem a célom. Hiába van kijárási tilalom. Az utcákon menve két férfi jött velem szemben. Katonák voltak.

- Hé, kölyök. – szóltak, de nem figyeltem rájuk. Félek.

- Hé, Scott. Egész jó lenne elütni vele az időnket.

- Igaz. Gyere ide kislány. Nem bántunk. - mondta és megragadta a karom és közel húzott magához.

- Ké..Kérem e..engedjen el...- mondtam könnyes szemekkel.

- Egy ilyen aranyos kislányt kár lenne menni hagyni. – mondta és meg akart csókolni.

- ELÉG! – halottam egy hangot a két férfi mögül.

- Fogd be. – mondta és a földre dobott és oda ment a hang tulajdonosához.

Megütötte az idős nőt, aki a földre esett. Ideges lettem.

- Ho..Hogy tehetted ezt? És még férfinek nevezed magad? – kérdeztem és a testemet elöntötte a láng.

Mivel nem tudtam kontrollálni magamat ezért közelebb mentem a férfihoz és megégettem. Ahogy elfogyott az erőm a tüzem is kialudt.

- Jól van? – kérdeztem az asszonytól, majd a kimerültségtől összeestem és eszméletemet vesztettem.

Amikor felébredtem egy gyönyörű szobában voltam. A szakadt ruháim helyet egy tiszta fehér hálóing volt rajtam. Felkeltem az ágyból és az ajtóhoz léptem. Ahogy kinyitottam a tegnapi hölgy jött be rajta. Viszont most olyan volt, mint egy királynő. Mosolygott, amikor meglátott.

- Örülök, hogy jobban vagy. A nevem Amelia White. A királynő udvarhölgye vagyok.

- Na..Nagyon örvendek. Az én nevem...- kezdtem, de leintett.

- Stacy Fire. Édesanyád is udvarhölgy volt. Méghozzá a legjobb barátnőm. Az udvarnál mindenki ismerte, aki a királyi család körül szolgál.

- Akkor maga tud mesélni a szüleimről?

- Természetesen, de először öltözz fel.

- Rendben. – mondtam és mosolyogva mentem vissza a szobába Amelia asszonnyal.

Egy fakózöld ruhát adott a kezembe, amit segített felvenni.

Nem sokkal később az udvaron sétáltam vele együtt.

- Ha édesanyád tűzmágus volt, akkor te is az lehetsz. Nem?

- De igen.

- Meg tudnád nekem mutatni?

- Sajnos nem igazán tudom irányítani. Eddig tilos volt használnom.

- Ez esetben bemutatlak egy mágia tanárnak. – indult vissza a palotába.

- M..Miért?

- Azért mert látni akarom a híres tűzmágiát. – mondta mosolygós arccal.

A palota hatalmas volt. Ahogy a folyóson sétáltunk annyira lenyűgözött a látvány, hogy neki mentem egy férfinek. Őszes haja volt és szigorú tekintete. Elnézést kértem tőle.

- Mit keres itt egy magad fajta lány? Hiába vannak, szép ruháid látszik, hogy szegény vagy. Szóval ki vagy és mit keresel itt?

-Elijah, ő Madison lánya. – mondta Amelia asszony.