Gray és Wendy úgy döntöttek, hogy valami különlegeset adnak ajándékba Natsunak és Lucynak az esküvőn. Mindketten tudták, hogy Natsu nem éppen a legjobb táncos, és Lucy sem mindig érzi magát kényelmesen ilyen helyzetekben, ezért arra gondoltak, hogy meglepnek mindenkit egy saját táncelőadással. Azonban egyikük sem volt a tánc mestere, így titokban táncórákra kezdtek járni, hogy felkészüljenek a nagy napra.

Egy csendes, félreeső stúdióban találkoztak, ahol senki sem látta őket. A terem tükrös falai előtt Gray és Wendy próbálták elsajátítani a lépéseket, miközben a háttérben halk zene szólt.

– Oké, Wendy... én sosem voltam táncos alkat – mondta Gray kissé bizonytalanul, miközben egy tükör előtt álltak. – De ez egy jó ajándék lesz Natsunak és Lucynak, szóval bele kell adnunk mindent.

Wendy idegesen bólintott, miközben ő is megpróbálta felvenni a ritmust.

– Igen, de... Gray, biztos, hogy képesek vagyunk erre? – kérdezte Wendy kissé aggódva. – Tudod, nem vagyok a legmagabiztosabb a táncban.

Gray mosolyogva rázta meg a fejét.

– Nyugi, Wendy, nem lehet nehezebb, mint egy sárkányt legyőzni – mondta nevetve. – Elvégre, mi vagyunk Natsu és Lucy tanúi! Meg tudjuk csinálni.

Ahogy megpróbálták a lépéseket elsajátítani, néhány vicces baleset történt. Gray véletlenül rálépett Wendy lábára, mire Wendy egy pillanatra felszisszent.

– Gray! Vigyázz, kérlek! – nevetett Wendy, miközben egy kicsit ugrált a fájó lábával.

Gray zavartan nevetett.

– Bocsánat! – mondta Gray, miközben ő is elnevette magát.

xxx

Ahogy telt az idő, Gray és Wendy egyre jobban belejöttek a táncba. A tükör előtt állva próbálták követni az oktatójuk által mutatott lépéseket. A mozdulataik lassan harmonikussá váltak, és érezték, hogy a tánc egyre inkább a sajátjuk lesz.

– Tudod, Gray, ez az egész tánc... olyan, mintha egy történetet mesélnénk el – mondta Wendy halkan, miközben a mozdulatokra koncentrált. – Olyan, mint amikor együtt harcolunk, csak itt most a lépések vezetik az érzelmeinket.

Gray egy pillanatra elgondolkodott, majd bólintott.

– Igen, igazad van. Ez a tánc lehet a mi történetünk Natsu és Lucy előtt. Megmutatjuk nekik, hogy mennyire fontosak nekünk – mondta Gray csendesen.

Ahogy tovább táncoltak, a zene lassan elcsendesült, és mindketten a tükörbe néztek. A pillanat meghitté vált, és Gray és Wendy érezték, hogy ez a tánc nemcsak egy ajándék, hanem egy kifejezése annak a barátságnak és szeretetnek, amit Natsu és Lucy iránt éreznek.

xxx

Ahogy a táncpróba a vége felé közeledett, az oktató azt javasolta, hogy próbálják ki a forgásokat. Gray, aki nem igazán volt jártas ebben a mozdulatban, kicsit túl komolyan vette a feladatot.

– Oké, csak figyelj rám, Wendy. Most megmutatom, hogyan kell ezt csinálni – mondta Gray magabiztosan.

Azonban amint megpróbált egy forgást bemutatni, kicsit elveszítette az egyensúlyát, és véletlenül nekiütközött a tükörnek. Wendy először megijedt, majd nevetésben tört ki.

– Gray! – nevetett Wendy, miközben segített Graynek visszanyerni az egyensúlyát. – Lehet, hogy a forgásokat hagyjuk a végére.

Gray zavartan nevetett, és játékosan megvakarta a fejét.

– Talán igazad van. De megígérem, hogy az esküvőn jobban fog menni – mondta Gray, majd mindketten elnevették magukat.

xxx

A táncpróba végén Gray és Wendy úgy érezték, hogy mindent beleadtak. Ahogy elnézték a saját tükörképüket, tudták, hogy ez az ajándék nemcsak Natsu és Lucy számára lesz különleges, hanem számukra is.

– Szerinted örülni fognak neki? – kérdezte Wendy halkan, miközben leült a padlóra pihenni.

Gray elgondolkodott, majd mosolyogva bólintott.

– Igen, biztos vagyok benne. Mert ez tőlünk jön, szívből – mondta Gray, és Wendyre nézett. – És végül is, az a lényeg, hogy Natsu és Lucy boldog legyen.

Wendy is mosolyogva bólintott.

– Akkor megcsináltuk – mondta Wendy elégedetten.