Egyik délután Natsu úgy döntött, hogy beszél Gray-jel. Tudta, hogy a legjobb barátja mindig mellette állt minden fontos pillanatban, és most, hogy a legnagyobb lépés előtt állt az életében, nem volt kérdés, hogy Gray lesz az, akit felkér.

Amikor Gray és Natsu találkoztak a céh egyik csendes zugában, Natsu kissé zavartan vakarta meg a fejét. Gray rögtön észrevette, hogy valami fontosat akar mondani.

– Na, mi van, Natsu? Valami baj van? – kérdezte Gray, miközben egy pillanatra elkomolyodott.

Natsu mély levegőt vett, majd egyenesen a lényegre tért.

– Gray, szeretném, ha te lennél a tanúm az esküvőmön – mondta Natsu őszintén.

Gray egy pillanatra megdermedt a meglepetéstől, majd elmosolyodott. Bár mindig is különös kapcsolat volt kettejük között – gyakran vitáztak és versengtek –, mégis tudta, hogy Natsu mindig is a legjobb barátja volt.

– Hát, öregem, nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan eljön ez a nap – mondta Gray, de a szemei könnybe lábadtak, ahogy a szavak súlya elérte őt. – Persze, hogy elvállalom. Te vagy a legjobb barátom, és büszke vagyok arra, hogy melletted lehetek ezen a különleges napon.

Natsu elmosolyodott, és bár nem volt szokása érzelmesen megnyílni, most érezte, hogy ez a pillanat tényleg különleges.

– Köszönöm, Gray – mondta Natsu halkan. – Nem tudnám ezt nélküled végigcsinálni.

Gray elnevette magát, majd játékosan vállon veregette Natsut.

– Hé, én is itt leszek, hogy megakadályozzam, hogy elrontsd az esküvőt – mondta nevetve, mire Natsu is felnevetett. A két barát között ebben a pillanatban nem voltak szükségesek további szavak. Mindketten tudták, hogy ez egy olyan kötelék, ami soha nem szakad el.

xxx

A nap már lassan lemenőben volt, a céh pedig csendes volt, ami ritka pillanatnak számított a Fairy Tail falai között. Lucy a céh egyik hátsó szobájában ült egy hosszú asztalnál, ahol barátai köré gyűltek, hogy segítsenek neki az esküvői előkészületekben. Erza, Juvia és Mirajane izgatottan beszélgettek a díszletekről, miközben Lucy elmerengve nézte a jegyzeteit.

Az esküvői szervezés tele volt izgalommal, de volt egy dolog, amit Lucy még nem döntött el. A tanú kérdése. Mélyen gondolkodott azon, hogy kit válasszon a szerepre, hiszen annyi barátja volt, akik mind fontosak voltak számára. Azonban szíve mélyén tudta, hogy már meghozta a döntését.

Wendy csendben ült Lucy mellett, figyelve barátnője minden mozdulatát, miközben próbált segíteni a feladatokban. Lucy hirtelen felnézett, és elmosolyodott, amikor meglátta Wendy tiszta, ragyogó arcát. Wendy mindig olyan gyengéd volt, mint egy friss tavaszi szellő, és Lucy számára olyan volt, mintha egy húga lenne.

– Wendy – szólalt meg Lucy halkan, mire a fiatalabbik azonnal felnézett rá.

– Igen, Lucy? – kérdezte Wendy, kicsit meglepődve a hirtelen hívásra.

Lucy mély levegőt vett, és megpróbálta összeszedni a gondolatait. Tudta, hogy ez a kérdés fontosabb, mint bármelyik másik, amit eddig feltett.

– Az esküvőm... nos, ez egy hatalmas dolog, és szeretném, ha valaki, aki nagyon közel áll a szívemhez, mellettem lenne ezen a napon – mondta Lucy, majd egy pillanatra elhallgatott. – Valaki, akire mindig számíthattam, aki mindig bátorított, és aki minden pillanatban támogatott engem.

Wendy egyre figyelmesebben hallgatta, de még mindig nem sejtette, hova tart Lucy.

– És ez a valaki... te vagy, Wendy – mondta Lucy halkan, de tiszta hangon. – Szeretném, ha te lennél a tanúm az esküvőmön.

A szoba egy pillanatra elnémult. Wendy arcán először a meglepetés jelei látszódtak, majd könnyek gyűltek a szemeibe. Ő soha nem gondolta volna, hogy Lucy éppen őt választaná erre a megtisztelő szerepre. De Lucy szavai olyan mélyen megérintették, hogy alig tudott megszólalni.

– Én? – suttogta Wendy, miközben a könnyei lassan végiggurultak az arcán. – Lucy, én... én annyira megtisztelve érzem magam... Nem is tudom, mit mondjak...

Lucy odahajolt hozzá, gyengéden megfogta Wendy kezét, és kedvesen mosolygott.

– Wendy, te vagy az egyik legjobb barátom. Mindig ott voltál nekem, amikor szükségem volt rád. Olyan vagy nekem, mint egy húg, és nem tudnék elképzelni egy fontosabb embert, mint téged, aki mellettem legyen ezen a napon – mondta Lucy, miközben szorosabban fogta Wendy kezét.

Wendy szemei könnyekben úsztak, de a szívében hatalmas boldogságot érzett. Ez a pillanat sokkal többet jelentett neki, mint bármelyik kaland vagy győzelem, amit eddig átélt. Mert Lucy, akit annyira szeretett és tisztelt, most őt választotta, hogy megossza vele élete egyik legfontosabb napját.

– Igen... Igen, Lucy, szeretnék a tanúd lenni! – válaszolta Wendy végül, miközben könnyekkel és mosollyal teli arccal átölelte Lucyt.

A két lány szorosan megölelte egymást, miközben a többiek mosolyogva figyelték őket. Ez a pillanat, ez a szoros kapcsolat közöttük, több volt, mint egyszerű barátság. Ez a családi kötelék volt, amit a Fairy Tail mindig is képviselt.

Erza, Juvia és Mirajane könnyes szemekkel nézték, ahogy Lucy és Wendy szoros ölelésben osztoznak a meghitt pillanatban. Az egész szoba megtelt szeretettel és melegséggel, és mindannyian tudták, hogy ez az esküvő nemcsak Natsu és Lucy kapcsolatáról fog szólni, hanem arról is, hogy mennyire fontosak a barátaik és a családjuk ebben a nagy napban.