❗Figyelem!❗
Ebben a fejezetben "enyhén" +18 tartalmat találhattok.
Aki nem bírja tekerjen vagy lapozzon a "Time Skip" -et jelző jelhez (♠). Előre szólok, hogy szerintem akkor ezt el se olvasd, mert most NEM TÖRTÉNIK MEG a szeretkezés, csak utalás lesz rá.
De be is fejeztem a locsogást.

Jó szórakozást és fangörcsölést!💥

Ahogy beértem a fürdőbe, eléggé furcsa hangok ütötték meg a fülem. Tudtam, hogy csak Deku van lent, de mit csinálhat?

Tudom, hogy ez illetlenség, de muszáj volt elhúznom a függönyt, hogy lássam mit is művel a nyomorék.

Hát nem hittem a szememnek...

Bakugou szemszöge:

Deku ott állt a zuhanykabin szélénél, és éppen magának verte. Azonnal visszahúztam a függönyt, és elkezdtem hallgatózni.

– K-ki van ott? – szólalt meg félve brokkoli, majd kinézett a kabinból, de nagy szerencsémre nem látott meg – Huh, oké – sóhajtott fel, majd magára rántotta a zuhanyfüggönyt, és tovább folytatta saját maga kielégítését.

Nagyon sokáig gondolkoztam azon, hogy ne tépjem-e le saját magamról a ruháimat, és bemenjek-e Dekuhoz. Gondolatmenetemet a szóban forgó személy hangja szakította meg.

– Ahh~... Kacchan... – sóhajtozott a zuhany alatt. [Írói megj.: Uhh, ezt elég bizarr volt leírni]

Nekem itt telt be a pohár. Lekapkodtam magamról a ruháimat, és óvatosan a brokkoli mögé osontam. Amint teljesen mögé értem, átkulcsoltam derekán karjaimat, és a fejemet a nyakhajlatába temettem.

– Nocsak, nocsak, nocsak – suttogtam a fülébe gúnyosan.

– Jézusom! – ugrott ki az ölelésemből a zöld hajú – K-kacchan... Te meg mit keresel itt?

– Fürdeni akartam, amikor meghallottam valakinek a hangját, ahogy a nevemet nyögi és közben maszturbál, így nem állhattam meg és engedtem a kísértésnek, hogy megnézzem ki az akinek ennyire édes a hangja – nyaltam meg Deku fülcimpáját, amire ő csak összerezzent.

– K-komolyan Katsuki? És most mit akarsz velem csinálni? – nézett rám félősen.

– Én semmit nem akarok. De te beakarod fejezni amit elkezdtél, vagy tévedem? – mondtam drámaian.

– De előtted nem fogom kielégíteni magam – vágta be a durcát Deku.

– De. Mivel még mindig a háziállatom vagy – nyaltam végig kiszáradt ajkaimon.

– De Kacchan ez kínzás! Meg le is bukhatunk! – ellenkezett tovább.

– Nem fogunk – húztam egy kaján vigyorra ajkaimat, majd magamra csavartam a törölközőm is kimentem a nappaliba. [Írói megj.: A "Felelsz vagy mersz"-ezés után visszament mindenki a koliba]

– Kacchan ne! – kiáltott utánam a brokkolim.

– De. Mert csak azt hiszik, hogy megerőszakollak vagy valami mást csinálok veled – vetettem oda neki, majd folytattam utam a nappaliba.

Amint leértem mindenkinek a tudtára adtam, hogy senki nem jöhet be a fiú fürdőbe, amíg én és Deku ki nem jöttünk, majd visszaszaladtam a csak rám váró zöldikéhez.

– Akkor Deku? – támaszkodtam meg a falnál, majd végigmértem az előttem állót.

– K-komolyan azt akarod, hogy itt előtted kiverjem? – nézett rám szégyenlősen.

– Azt. Hiszen ha elkezdtél valamit, azt fejezd is be – kacsintottam rá, amitől rögtön paradicsom vörös lett a feje – Na gyerünk!

Deku szégyenkezve folytatta az onanzinálást, miközben én csak kipirult arcát fürkésztem.

Ahogy telt-múlt az idő, Deku teljesen megfeledkezett rólam, ezért kiengedte azt az édes hangját, amit egész álló nap eltudnék hallgatni. [Írói megj.: Elég bizarr ezt az utóbbi mondatot leírni nekem, ugyanis rühellem Dekut, szóval ja]

– Ahh~... Kacchan! – élvezett el egy nyögés kíséretében a brokkoli, majd a zuhanyrózsával lemosta magáról élvezetét.

– Nagyon megfeledkeztél rólam – vigyorodtam el, amire már ő is realizálta, hogy én is itt vagyok.

– Ja igen. Bocsánat – hajtotta le a fejét.

– Khm, khm – köhintettem párat.

– Mi az? – nézett rám érdeklődve.

– Emlékszel, hogy mit mondtam a feltételeimben? Hogy hogy kell hívnod, ha ketten vagyunk? – kérdeztem, miközben smaragd zöld szemeit fürkésztem.

– I-igen.

– Akkor hívj annak – susogtam ajkaira, majd lecsaptam rájuk.

Hevesen faltam ajkait, és néha-néha bele is haraptam. Mindig azt hitte, hogy csak beakarok jutni a szájába, de most csak szivattam. De amikor már tényleg azt akartam, nem adta meg az engedélyt.

– Add meg – váltam el tőle alig egy-két centiméterre.

– Nem Kacc-

– Khm, khm – kezdtem el krákogni.

– Nem... Apuci~ – motyogta.

– Jó fiú~ – vigyorodtam el, majd újra egy szenvedélyes csókcsatába invitáltam Dekut.

– Ngh~... Apuci~ – nyögött fel, mivel már fenekét markolásztam.

– Ezt akartam hallani – húztam egy kaján vigyorra ajkaimat – De mostmár menjünk aludni.

– Jó.

♠

Miután mindketten lezuhanyoztunk, elhatároztuk, hogy ma együtt fogunk aludni. De sajnos az is felmerült, hogy van több ok is az ellen, hogy ezt megcsináljuk.

– De Kacchan! Iida-kun és Uraraka-san minden este bejön hozzám beszélgetni – mondta Deku.

– Akkor nem a te szobádban alszunk és kész – jelentettem ki vállat vonva.

– Annyira szeretlek Kacchan, hogy azt el sem lehet mondani – dörgölödzött hozzám Deku.

– Én is te nyomi – mosolyogtam rá – Olyan jó illatod van – szagoltam bele a hajába.

– Te sem panaszkodhatsz Kacchan – ült az ölembe a zöld hajú.

– Ez volt életem legjobb fürdője – dünnyögtem a bőrébe, amire Deku csak felnevetett.

– Kanos Kacchan – kuncogott, majd egy puszit nyomott az arcomra.

– Igen? Kanos vagyok? És miért? – vigyorogtam rá.

– Mindenért. Amit csak művelsz velem – nevetett halkan Deku.

– Hmm... Mindenért? Meg azért amit művelek veled? Eléggé veszélyes kijelentenie ilyen ártatlan kis fiúnak – mondtam drámaian.

– Már nem vagyok szűz Kacchan. De vetted el.

– Huh? – lepődtem meg – Tényleg?

– Igen. De nem úgy vesztettem el, ahogy akartam – szontyolodott el a brokkoli, mire az állánál fogva felemeltem a fejét.

– Bocsánat, hogyha nagyon durva voltam akkor – néztem félre.

– Semmi baj Kacchan – mosolygott a zöldike.

♠

Dekuval átosontunk az én szobámba, hogy nyugodtan alhassunk. Amint beértünk, ledobtam Dekut az ágyra, és fölé tornyosultam.

– Nem csinálunk inkább valami mást? – nehezdtem rá teljes testsúlyommal.

– Kacchan aludni akartunk – duzzogott Deku.

– Mindenen lehet változtatni – susogtam, majd leakartam csapni ajkaira, amikor:

– Bakugou-kun! Feküdj le aludni, mivel a korán kelés nagyon fontos – hallottam meg a Pápaszemes hangját.

– TE NEKEM NE PARANCSOLGASS, NÉGYSZEMŰ! – ordítottam ki, majd Deku ajkaira tapadtam.

– Jól van. Akkor jó éjt – üvöltött, majd visszament a saját szobájába.

– Ngh~... Kacchan... Aludjunk – nyögdécselt alattam Deku.

– Ha ilyen hangokat adsz ki, akkor nem fogunk aludni – morogtam, majd újra egy érzelmes csókcsatába hívtam a brokkolit.

♠

4 órával később:

– K-kacchan – sóhajtozott Deku.

Szörnyű amikor álmában beszél...

Egyszer csak kis neszekre lettem figyelmes. Mi a faszom lehet ez?

Kiléptem a folyosóra, és követtem a hangokat. Az egyik szobából kiszűrődött egy kis fény.

Mit csinálnak vagy beszélnek?

Konichiwa!^^
Itt is vagyok egy újabb résszel, de sajnos megkezdődött az iskola. De a betegség nem válogat. Ma több mint 300+ új beteget fedeztek fel. Szóval nem sokára újra karanténban csücsülhetünk.
Na, de kitartás addig és a kövi részig! Legyen veletek Bakugou és Baku-power! PLUS ULTRA ÉS BAKU-GOOO!💥💥

/Words:1041/