– Oké. Akkor Midoriya. Felelsz vagy mersz?

– Felelek.

– Tch~... Beszari Deku – dobtam fel a lábam az asztalra. Muszáj tűrtőztetnem magam!

– Bakugou inkább maradj csendben – csitított el a Fülhallgató, mire csak megforgattam a szemem.

– Felelsz? Oké. Akkor ki volt az első akivel lefeküdtél?

Jaj ne... Most mit fog mondani?

Bakugou szemszöge:

Próbáltam minél komolyabbnak és morcosabbnak tűnni, de pont most nem sikerült. A faszomat bele ebbe a hülyeségbe. Meg a rohadt Hegyhajú sem maradt büntetés nélkül... [Írói megj.: Kacchan mostmár felhagyott mások megerőszakolásával, hiszen ott van neki a kis nyomorék...]

– Kirishima... Ez egy kicsit személyes kérdés nem? – szólalt meg YaoMomo.

– Szerintem nem. Tőlem is mindig ezt kérdezték – vont vállat Sero.

– Attól még, hogy tőled is ezt kérdezték, attól még személyes lehet Midoriya-kunnak – vonta össze szemöldökét Iida.

– De-

– Mina figyelj – kapcsolódott be a csevegésbe Jirou is – Lehet, hogy Midoriya-kun ezzel kellemetlen helyzetbe hozzátok. És igen Kirishima, ez neked is szól – pillantott a vöröskére a lila hajú.

– Akkor – nézett Ejirou Dekura – Bocsánatot kérek, amiért kellemetlen helyzetbe hozztalak Midoriya – nézett félre bűnbánóan, amire én csak kifújtam egy adag levegőt a megkönnyebbülés miatt.

– Semmi baj Kiri-kun – nevetett fel kínosan Deku – Akkor inkább merek.

– Jó. Akkor ülj be Bakubro ölébe a játék végéig.

Ez nehezebb lesz, mint hittem...

– O-oké... – nézett rám ilyedten a brokkoli, majd szépen lassan elindult felém. Először csak elém ült le, de amint felmorrantam, hogy üljön már be, rögtön megcsinálta.

– L-látsz Kacchan? – mondta úgy, hogy csak én halljam.

– Látok – mormogtam, majd tovább figyeltem az eseményeket.

– Akkor Midoriya válassz valakit – nézett rá Kaminari.

– Jó. Akkor Todoroki-kun – pillantott a felemás baromra – Felelsz vagy mersz?

– Felelek – vágott szokásosan póker arcot Shoto.

– Mi volt életed legkínosabb perce?

Nem is tudtam, hogy ennyire bátor a nyomorék.

– Ezt inkább nem mondanám el.

– Akkor le kell venned valamidet – vigyorgott Ashido Todorokira, amire az előbb említett ledobta a zokniját, majd folytatta a játékot.

– Bakugou – nézett rám – Felelsz vagy Mersz?

– Tch~... Egy értelmű. Merek – jelentettem ki magabiztosan.

– Jó. Akkor csókold meg Midoriyat.

– Huh? MIÉRT PONT A NYOMI DEKUT? – ordítottam az említett füle mellett.

– Ha nem akarod, akkor vedd le valamidet – rántott vállat a hetekrotómiás szemű, majd belekortyolt a teájába.

– Ki olyan beszari, hogy nem csinálja meg, ha?! – néztem kihívóan Todorokira, majd Deku párnácskáira hajoltam.

Mindenki lesokkolva ült, és bámult minket. Engem különösebben ez nem érdekelt, így folytattam a tevékenységemet. Nyelvemmel lenyomtam alsó ajkát, miközben a kezem a déli tájékai felé vette az irányt. Először gyengéden belemarkoltam a fenekébe, amire ő csak felnyögött, így a nyelvemnek szabad utat biztosított a szájába.

Ahogy megadta az engedélyt, nyelvemmel rögtön Deku érzékszervét kerestem. Amint megtaláltam, lassú táncba hívtam azt. Deku először nem akarta viszonozni a csókomat, de aztán valahogy mégis megenyhült.

Amint befejeztük, és elváltunk egymástól, gyorsan visszahelyezkedtünk abba a pozícióba amiben voltunk, mintha mi sem történt volna.

– Most nem álmodok? – törölte meg a szemét Mina.

– Nem. Nem álmodsz – válaszolt neki Jirou, aki ugyancsak csodálkozott.

– Szerintem Mina BL mangája életre kelt – mondta Sero, aki éppen az állát kereste.

– Tch~... – ciccegtem – Ez csak egy merés volt.

De nem nekem...

Deku csendben hallgatta a többiek faszságait erről a merésről. Füle hegyei tiszta vörösek voltak (nyilván zavarban volt). Szemeit a padlóra szegezte, miközben motyogott valamit az orra alatt. Odahajoltam a füléhez, és ezt kérdeztem tőle;

– Mi a baj?

– Semmi Kacchan – pásztázta még mindig a padlót.

– Én nem úgy látom nyomikám – csókoltam be a füle mögé.

– Kacchan... – nyöszörögte – Nem itt kéne... Lebukhatunk.

– Ha akarod itt előttük teszlek a magamévá. És még nem beszéltem arról, hogy hogyan – kuncogtam, majd elhajoltam a brokkoli fülétől, és visszahelyezkedtem az eredeti pozíciómba.

♠

– Én elmegyek aludni – szólaltam meg hirtelen, majd Dekut kilökve az ölemből felálltam.

– Ilyen korán Bakugou? Még csak fél nyolc van – nézett a telefonja kijelzőjére Hanta.

– Felőlem a fejeteken is pöröghettek, de akkor sem maradok itt lent ennyi idiótával – fújtattam, majd zsebre dugott kézzel felvágtattam a lépcsőn.

– Hé! K-kacchan! – hallottam meg egy ismerős hangot a hátam mögül.

Az a nyomorék... Követett engem?

– Mit akarsz Deku?

– Cs-csak... – tette össze mutatóujjait.

– Ha csak dadogni akartál, akkor már húzhatsz is vissza a többi idióta közé – vetettem át a vállam felett.

– Nem Kacchan! Nem erről van szó! Csak annyit akartam mondani, hogy hogyan tudtad így visszafogni magad? – nézett félre zavarában a zöld hajú.

– Könnyen – lépdeltem mellé – De mostmár egyre nehezebben – húztam egy baljós félmosolyra ajkaimat, majd Dekut a folyosó falának passzíroztam.

– K-katsuki... Mi ez a váratlan hangulat ingadozás? – nyökögte.

– Tch~... Csak fogd be – morogtam, majd párnácskáira hajoltam.

Deku szinte azonnal megadta az engedélyt a bejutásra, amin nagyon is csodálkoztam. Minden egyes tettemre vagy egy apró sóhajjal vagy egy elfolytott nyögéssel válaszolt, amitől nem tagadom, de elő hozza a perverzebbik énem.

– Engedd ki a hangod Deku – mormogtam ajkaira, majd újra heves csókcsatába invitáltam.

– Ngh~... K-kacchan – nyögött fel a csók közben.

– Na végre. Ezt akartam hallani – vigyorodtam el – Ahogy a nevemet nyögöd... – sóhajtottam fel – Az valami fantasztikus.

– K-komolyan Kacchan – nézett rám csillogó szemekkel a zöldike – Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen haszontalan ember iránt érdeklődsz.

– Baka! – fordítottam el a fejem.

– De nem gondoltam volna, hogy viszonzod az érzéseim – pirult el Deku, majd utána egy puszit nyomott az arcomra – Azt hittem, hogy vissza fogsz utasítani.

– Azt az embert akit szeretek? Te szaros kocka – mosolyodtam el, majd egy puszit nyomtam a homlokára.

Deku csak elmosolyodott, majd összekulcsolta ujjainkat. Így sétáltunk a folyosón, egészen a szobánkig.

– Akkor a fürdőben várlak te nyomi – susogtam a fülébe, majd gyengéden a fülcimpájába haraptam.

– O-oké Kacchan – mondta, majd elfutott.

Még olyan kettő percig bámulhattam utána, amikor észbe kaptam, hogy azért készülni is kéne.

Gyorsan összepakoltam a fürdős cuccom, ami csak pár dologból állt. Tusfürdő, szappan, testápoló és még hozzájött az óvszer meg a síkosító. Ki tudja mihez támad kedvem...

Aztán a szekrényemhez léptem, és kiszedtem belőle egy fekete trikót és egy fekete boxert. Törölközőmet feldobtam a vállamra, és már indultam is.

Amint kiléptem a folyosóra, megláttam a Hegyhajú rohadékot a Villámfaszúval flörtölni. Mi lehet jobb ennél?!

– Khm khm – köhintettem párat, amire abbahagyták egymás ajkainak falását.

– Oh, szia Bakubro! – vigyorgott rám Kirishima.

– Sz-szia Bakugou – dadogott Kaminari.

– Menjetek szobára – morogtam, majd lefele vettem az irányt.

– Te is fürdeni mész? – kérdezte Ejirou.

– Megy Midoriya után – kuncogott fel Denki, de rögtön abbahagyta, mivel kisebb robbanásokat hoztam létre.

– Nem megyek a rohadék Deku után – hagytam faképnél őket.

Ahogy beértem a fürdőbe, eléggé furcsa hangok ütötték meg a fülem. Tudtam, hogy csak Deku van lent, de mit csinálhat?

Tudom, hogy ez illetlenség, de muszáj volt elhúznom a függönyt, hogy lássam, mit is művel az a nyomorék.

Hát nem hittem a szememnek...

Konichiwa!^^
Itt is vagyok egy újabb résszel.
Visszaolvastam az előző előtti részt, és szerintem mentem meghalni😂
Nem tom hogyan tudom megírni ezeket a részeket😅
Na de kurva fáradt vagyok, ezért megyek csicsikálni (ahogy azt drága dekugram mondta nekem)
A kövi részig legyen veletek Bakugou és a Baku-power!
PLUS ULTRA ÉS BAKU-GOOO!💥💥

/Words:1129/