- É-én... Szeretlek Kacchan!

Bakugou szemszöge:

Nagyon melepődtem. Deku szeret és viszonozza az érzéseim? Ez egy álom?!

– Tudtam, hogy nem fogod viszonozni az érzéseim... – motyogott a brokkoli.

– Ilyet egy szóval sem mondtam – fontam összekarjaimat, amire ő méretesre kitágult szemekkel nézett rám.

– Akkor viszonzod? – kérdezte, miközben még nagyobbra nőttek szemei.

– Tch~... Akkor nem feküdtem volna le veled – ciccegtem, majd egy heves csókcsatába hívtam.

Deku most azonnal visszacsókolt, és próbálta átvenni a dominanciát, de nem engedtem neki. Nyelvemmel lenyomtam alsó ajkát esedezve a bejutásért, amit rögtön meg is adott.

– Bezzeg ilyenkor rögtön beengedsz a szádba – morogtam, és hogy nyomatékot adjak szavaimnak megforgattam a szemeimet.

– De Kacchan... – kezdett volna bele, de elhallgatattam.

– Shh~ – csitítottam el – Inkább vigyázz, mert kurvára fájni fog a csípőd.

– Már így is fáj. De akarok valamit kérdezni.

– Inkább "szeretnél" nem igaz? Mert ha "akarsz", akkor lehet még jobban fájni fog a csípőd – villantottam rá egy perverz vigyort, amire olyan vörös lett a feje, mint egy érett paradicsom.

– Akkor "szeretnék". Szeretnék valamit kérdezni – motyogta a bajsza alatt.

– Ki vele – néztem rá érdeklődve.

– Kacchan... L-leszel a barátom?

Itt nem jött ki egy hang se a torkomon. Én? A barátja?

És még én agyaltam azon, hogyhogy kérdezzem meg ezt tőle...

– Tch~ ja – próbáltam visszatartani a kitörő örömöm, miközben rákvörös fejem Dekuval ellenkező irányba fordítottam.

– Köszi Kacchan! – borult nyakamba a brokkoli, majd egy cuppanós puszit adott az arcomra, amitől még jobban elvörösödtem – És akkor most jobban fogsz velem bánni? Mert ugye még mindig háziállat vagyok – hajtotta le a fejét.

– Hmmm... Majd meglátjuk – nyaltam végig ajkaimon, amire Deku egy óriásit nyelt.

Már éppen ledöntöttem volna az ágyon a brokkolit, amikor Kirishima csak úgy ránk törte az ajtót.

Amikor összetalálkozott a tekintetünk, vetettem rá egy rosszalló egyben gyilkos pillantást, majd visszahajoltam Dekuhoz. Kirishima csak állt az ajtóban, mint a cövek, és nem mozdult. Megfordultam, hogy megnézzem elment-e már, de még mindig ott volt. Hiába intettem a szememmel, ő egyszerűen lefagyott.

– Oi, Kirishima – szólítottam meg a vöröst, de semmit sem reagált.

– Mi van Kirishima-kunnal, Kacchan? – kérdezte meg a mögöttem fekvő is.

– Nem tudom – keltem fel, majd a vöröske elé sétáltam – Oi, hallasz engem Ejirou?

Kirishimától nem jött se válasz, se egy rezdülés. Kezdett nagyon idegesíteni a dolog, hogy nem válaszol, úgyhogy az arcába robbantottam.

– Áhh~ – kapott a fejéhez – Mi történt?

– Mi is ezt kérdezhetnénk – fontam össze karjaimat mellkasom előtt.

– Esküszöm, hogy nem tudom – kapta maga elé védekezően a kezét Kiri – Mit csináltam?

– Semmit. Csak ránk törted a kibaszott ajtót, és úgy bámultál, mint baszatlan szűz kurva a faszt – vontam meg a vállam.

– Kacchan... – hallottam meg Deku durcás hangját a hátam mögül.

– Te kussolsz – szúrtam le, majd újra Ejirouhoz fordultam – Mire emlékszel?

– Arra, hogy Yaoyorozouékkal ültem a tanács teremben, hogy megbeszéljük a Bizottságnál való dolgaimat. Aztán egyszer csak maguktól kezdtek el mozogni a testrészeim, és többre nem emlékszem.

– Hát ez nem valami biztató... – motyogta Deku.

– Mondtam már, hogy kussoljál – néztem rá dühösen, majd ezt mondtam Ejirounak:

– Fogjuk fel úgy, mintha meg sem történt volna. De mostmár akkor elmondhatom, hogy..; TAKARODJ KI A SZOBÁMBÓL TE ROHADT GYORSAN!

– O-oké Bakubro – hátrált ki a vöröske a helyiségből, majd ránk vágta az ajtót.

– Végre újra csak ketten maradtunk – lépdeltem vissza az ágyhoz, majd ráültem Deku csípőjére, és ütemesen mozogni kezdtem rajta.

– K-kacchan... – nézett rám elködösült tekintettel – Most a-akarod... Csinálni?

– Nem. Most csak szórakozni akartam – sóhajtottam, majd leszálltam a brokkolim csípőjéről, majd folytattam a mondandómat – Titkoljuk el a kapcsolatunkat.

– Nani? Nande? – nézett rám értetlen tekintettel a zöldike.

– Majd egyszer elmondjuk nekik, ne aggódj – intettem le – Kíváncsi vagyok, hogy mikor esik le nekik.

– De Kacchan...

– Semmi "de" – dörrentem rá – Attól még, hogy a szerelmem vagy, attól még a háziállatom vagy – húztam kaján vigyorra ajkaimat.

– Csak annyit akartam monda-

– Khm khm – köszörültem meg a torkom.

– Csak annyit szeretnék mondani, hogy mostmár egyáltalán nincs ellenemre, hogy a háziállatod vagyok.

Éreztem, ahogy a vér az arcomba szökik, de nem akartam, hogy Deku lássa ezt, így elfordítottam a rákvörös fejem.

– És azt is, hogy mennem kell – görbült le a szája széle.

– Hova?!

– Vissza Momoékhoz. Még fel kell mosnom a padlót – húzta ajkait egy keserű vigyorra.

– Hmmm... Megnéznélek szívesen Maid ruhában, de most sajnos más dolgom van – jelentettem be drámaian.

– Milyen dolgod? – érdeklődött a zöld hajú.

– Nem mondom meg – pöcköltem meg az orrát, majd kiszaladtam a szobámból.

♠

– Ezt meg mégis hogy gondoltad?! – förmedtem rá a vöröskére.

– Mégis mit Bakubro? – ütközött neki a falnak Ejirou háta.

– Hogy csak úgy berontasz!

– Mondtam már, hogy véletlen volt az egész, és nem emlékszem semmire sem! – kelt ki magából.

– Aha, persze. De ezért még számolunk – morogtam, majd magára hagytam a Cápa Copyt.

Ahogy kiléptem Kiri lakosztályaból, [Írói megj.: A háziállatoknak van külön lakosztályuk YaoMomoéknál, mert ők takarítanak meg ilyesmik. De Deku kivétel, mert ugye Katsuki megmondta neki, hogy ő nála lakik^^] Dekut láttam meg Maid ruhában.

Már a látványtól el tudtam volna menni. Istenem! Az ég megáldott azzal, hogy a ruha kurva rövid volt.

Muszáj odamennem...

– Gyönyörű vagy – dörmögtem a fülébe, amikor odaértem a háta mögé.

– K-kacchan... – kapott a szívéhez a brokkoli – Megijeszettél.

– Gomene', nem volt szándékos. Most az egyszer – kuncogtam, majd férfiasságom a fenekének nyomtam.

– Most bocsánatot kértél? Nem álmodom? – meredt rám tányér méretű szemekkel.

– Nem álmodsz – súgtam a fülébe, majd gyengéden megharaptam azt.

– Srácok! – hallottuk meg a láthatatlan csaj hangját, aki még mindig a háziállatom – Gyertek át holnap suli után YaoMomoékhoz "Felelsz vagy Mersz" -ezni!

– Oké – szólaltunk meg egyszerre Dekuval.

♠

Másnap, suli után:

– Ti várjatok már Momo-kun partyját? – hallottam meg a Négyszemű hangját.

– Én igen – válaszolt neki a Gombócfejű a szokásos nyájas hangján – Na, és te Deku-kun?

– Én is várom – mosolygott a lányra Deku – Ha már te kérdezted Iida-kun, akkor te várod?

– Én személy szerint egyáltalán nem. Kaminari-kun biztos visz magával alkoholt, és ezt osztályelnökként meg kell akadályoznom!

– Tch~... Stréber... – morogtam, majd Dekura pillantottam, aki mosolyogva beszélgetett tovább a Pápaszemessel.

– Gyertek! Indulunk! – jelent meg az ajtóban a festékbe mártott ufó.

Elindultunk. Mindenki a saját baráti körével beszélgetett. Kivéve engem meg Dekut. Mi leghátul kullogtunk egymás mellett.

– Kacchan... – szólalt meg hirtelen Deku.

– Hm?

– Majd beülhetek az öledbe?

– Lófaszt – válaszoltam flegmán, de magamban elhatároztam, hogy ez meg fog történni.

– Nande Kacchan? – nyafogott tovább.

– Megmondtam, hogy lófaszt – morrantam rá, majd utána nem is szóltunk egymáshoz.

Amikor odaértünk Ponytailékhoz elment átöltözni. Mindenki egy-egy öltözőbe volt, és nagy szerencsémre páratlanul. Ugyanis amíg Deku a gyakorlaton volt, addig csak 19-en voltunk, és így csak 19 öltözőkabin van.

– Gyere – mormogtam úgy, hogy csak Deku hallja meg.

– Nem kell Kacchan! Meg tudlak várni itt is! – ellenkezett.

– Ellenkezel? Na várj csak! – húztam bajlós mosolyra ajkaimat, majd a csuklójánál fogva berántottam az öltözőbe, majd falni kezdtem párnácskáit.

– Ne most turbékoljatok – suttogta valaki.

– Hegyhajú?! Te meg hogy-

– Az most nem érdekes Bakubro! Majd elmondom, de most gyertek! – villantotta meg cápa fogait Ejirou.

– Tch~...

Amikor beléptünk a terembe, Momo megköszönte a vöröskének, hogy megkeresett minket, aztán szónokolni kezdett:

– Ezt az eseményt Kiri tiszteletére szerveztem meg, mert ő lesz a Bizottságunk új elnöke, mert a mostani elnökünk már nagyon öreg és nyugdíjba szeretne menni. Ezért most hivatalosan is Kirishima Ejirout kinevezem a Yaoyorozou Bizottság hivatalos elnökévé! – tapsvihar – Akkor kezdjük is! Kiri kérlek kezdj te.

– Oké. Akkor Midoriya. Felelsz vagy mersz?

– Felelek.

– Tch~... Beszari Deku – dobtam fel a lábam az asztalra. Muszáj türtőztetnem magam!

– Bakugou inkább maradj csendben – csitított el a Fülhallgató, mire csak megforgattam a szemem.

– Felelsz? Oké. Akkor ki volt az első, akivel lefeküdtél?

Jaj ne... Most mit fog mondani?

Konichiwa!^^
Itt is lennék egy újabb résszel!
Nos van egy nagyon jó és rossz hírem. A rossz hír az, hogy mindjárt suli. Úgyhogy megpróbálom minél előbb hozni a részeket. De fogadjunk, hogy 1-2 hónap után jöhetünk haza...
De a jó hír az, hogy újra játszák a VIASAT6 -on az MHA-t!
Szóval reggel lesz mit nézni😏
Na de én megyek is, addig legyen veletek Bakugou és a Baku-power!
PLUS ULTRA ÉS BAKU-GOOO!💥💥

/Words:1300/