- Csak egy valamit akarok mondani nyomikám - sóhajtottam bele a bőrébe - Ma megkezdődik az igazi házikedvenc életed...

Bakugou szemszöge:

E mondatom után vigyorogva sétáltam ki a teremből. Végre sikerült úgy zavarba hoznom, hogy csakis én lássam a rákvörös pofiját.

- Ez letudva - gondoltam magamban, majd az ebédlő felé vettem utamat.

Amikor beértem és megkaptam a kajámat is, rögtön levágodtam Kirishimáék asztalához.

- Mit csináltál Midoriyával? - kérdezte Kaminari tele szájjal.

- Semmi különöset -rántottam meg a vállam.

- Akkor miért volt céklavörös a feje, amikor kijött a teremből? - hallottam meg a hátam mögül Mina idegesítően csengő hangját, amire rögtön fel is pattantam, és a gallérjánál fogva rázni kezdtem.

- MIT LÁTTÁL ROHADT ŰRLÉNY? - ordítottam a Mosómedve szemű pofájába.

- Cs-csak annyit, hogy... - nyöszörögte.

- HOGY?

- H-hogy Midoriya r-rákvörös fejjel jön ki a t-teremből - nyökögte a rózsaszín, ám még mindig nem engedtem el - M-mit akarsz m-még tőlem Bakugou?

- Amit láttál, azt felejtsd is el - szűrtem ki a fogaim közül - Megértetted?

- M-meg.

- Jó - vetettem oda egyszerűen, majd elengedtem a gallérját, amire ő köhögve lerogyott az egyik székre.

Amikor Ashido rendbe jött, ajtó csapódásra lettünk figyelmesek. Rögtön odakaptam a fejem, és Dekut láttam meg, akinek még mindig rákvörösen "világított" a feje. Amint meglátott engem nyelt egy nagyot, és elsietett a Gombócfejűék asztalához.

- Nyugodtan mehetsz Bakubro - szólalt meg hirtelen Kiri - Nem tartóztatunk fel.

Én csak egy hálás pillantást vetettem a vöröske felé, majd megindultam Dekuék asztala felé. Halkan a zöldike háta mögé lopóztam, és belefújtam a fülébe. Egy kicsit megugrott, majd hátra fordította a fejét.

- Áhh~, Kacchan - ijedt meg Deku - M-mit szeretnél?

- Húzd oda a segged a mi asztalunkhoz de rögtön - egyenesedtem fel vigyorogva.

- D-de Deku-kun velünk-

- Nem érdekel, hogy a rohadt Deku kivel szokott kajálni. Most velem fog és kész - szakítottam félbe Uraraka mondókáját - Na menjünk!

- Megyek Kacchan - csoszogott utánam lehajtott fejjel a brokkoli.

- Minden a tervem szerint halad - vigyorogtam magamban.

Amikor odaértünk az asztalunkhoz, csak ennyit mondt mondtam:

- Ereszkedj le az asztal alá négykézláb.

- NANI?! - szörnyedt el - Ugye csak viccelsz?

- Nem, nem viccelek. Tessék szépen megcsinálni, amit a gazdi mondott - hajoltam bele az aurájába, miközben megpaskoltam a lábát jelzésként, hogy tegye amit mondtam.

Deku sóhajtva bemászott az asztal alá, amiközben én nagyon jó kilátást nyerhettem hátsó tájékaira. Összeszorítottam a szemem és vonallá préseltem ajkaimat, hogy nehogy valami hülyeséget tegyek a kibaszott brokkoli miatt.

- É-és most mit akarsz velem tenni Kacchan? - hallottam meg a fabútor alól a szóban forgó hangját.

- Veled nem akarok semmit sem - fúrtam bele tekintetem az ő zöld íriszeibe - Csak a lábaimmal - mondtam, majd a hátára raktam az előbb említett végtagokat.

Deku és a többiek döbbenten meredtek rám, amíg én kajánul vigyorogva pihentetem a lábaimat a zöld hajú hátán. A sokkból először Kirishima ébredt fel, és csak ennyit mondott:

- Ez gonosz is meg durva is volt Bakubro - húzta össze vörös szemöldökeit.

- Ez már tényleg túlzás Bakugou - helyeselt Sero.

- AZT CSINÁLOK A KIBASZOTT HÁZIÁLLATOMMAL AMIT AKAROK! - csattantam fel.

- Oké, chill Bakugou. Chill - próbált lenyugtatni Mina két kanál leves között.

- Chh~ - ciccegtem, majd lenéztem az asztal alá.

Deku leszegett fejjel állt négykézláb. Olyan volt, mintha csak egy robot volna, aki csakis akkor mozdul meg, amikor mondják neki. [Írói megj.: Áhh~ Gomene, de a Fnaf mániám előjött😅]

- Felállhatsz - szóltam neki flegmán - De nem mehetsz.

A zöldike csak egy kétségbeesett pillantást vetett Uraraka, Iida és Todoroki felé, majd sóhajtva utánam baktatott.

Mina, Kirishima, Kaminari és Sero rögtön bementek a terembe, amíg mi kint maradtunk Dekuval. Amint Denki is eltűnt az ajtóban, kaptam az alkalmon, és a falhoz nyomtam a kis brokkolit.

- Ma eljössz hozzánk, és elmondom a feltételeket - susogtam a fülébe, miközben jobb lábamat bepréseltem az ő lábai közé.

- M-milyen feltételeket Kacchan? - nézett rám könnyes tekintettel Deku.

- Majd megtudod... - nyaltam végig a fülcimpáján, aztán gyengéden megharaptam azt.

- És a büntetésem? Az a mai dolog volt? - kérdezte aggódóan.

- Ó, nem, nem, nem! Azt gondoltad, hogy ezzel megúszod? Kérlek ne röhögtess! Ma megfogod kapni azt is - kaptam el a gallérjánál fogva - De most szépen húzd el a segged az öltözőbe, mielőtt mást fogok csinálni vele.

- H-hai - vetett még rám egy pillantást a zöld hajú, majd eliszkolt.

- Hát ezt nem így kellett volna, Bakubro - lettem figyelmes Kirishima hangjára, aki ezek szerint mindvégig a hátam mögött volt.

- HÁÁ?! TE MEG HOGY A PICSÁBA KERÜLSZ IDE?! - robbantottam egy aprót a kezemben.

- Cs-csak-

- Csak? - hördültem fel.

- Cs-csak kíváncsi voltam, hogy mit műveltek - makogta szégyenlősen Ejirou.

- Ne feledd, hogy még mindig a kibaszott házikedvencem vagy, szóval azt ajánlom, hogy vigyázz a seggedre Furahaj! - ordítottam a vörös képébe, akinek csak egy keserű mosoly kúszott ajkaira.

- Nemsokára szabadulok - jelentette ki magabiztosan, mintha semmi sem történt volna.

- Nem hinném - ráztam meg a fejem - Ma kihívlak.

- Jaj ne! - hajtotta le a fejét egy pillanatra - Pedig én leszek a bizottság elnöke - tette hozzá.

- MICSODA?! - képedtem el.

- Igen, jól hallottad - villantotta meg cápa vigyorát Kiri - Úgyhogy ha kifizetem neked a pénzt, akkor a bizottság elnöke leszek.

- Tch~, majd meglátjuk - morogtam magam elé, majd otthagytam a vigyorgó rossz cápa copyt.

♠

Délután, órák után:

- Nos akkor bye-bye everybody! - köszönt egy utolsót Mic-Sensei, majd Iidát megszégyenítő gyorsasággal kiszaladt a teremből.

Hátra fordultam, hogy megnézzem mit csinál Deku. Igazából nem csináltam semmi különöset, így megszólítottam:

- Oi, szaros Deku! Induljunk. Most - jelentettem ki, amire ő egy aprót nyelt, de aztán megindult mögöttem lehorgasztott fejjel.

Amint odaértünk a házunkhoz, vettem egy mély levegőt, mintha nyugtatni akarnám magam, hogy:

- Minden rendben lesz, csak ne basszam el.

Becsúsztattam a kulcsot a zárba, majd elfordítottam. Amikor Deku is bement, rögtön ledobtam magamról a zakómat, majd megragadtam a rémült brokkolit, és a szobámba vonszoltam. Először ellenkezni akart, de utána belátta, hogy semmi esélye sincsen.

A szobámba beérve lelöktem Dekut az ágyra, és szó szerint rávetettem magam. Teljes testsúlyommal ránehezedtem, és elzártam minden menekülési útját.

- Akkor el is kezdem nyomikám - suttogtam a fülébe - Első; Mindig engedelmeskedned kell. Második: Úgy hívsz, ahogy én mondom! Legyen mondjuk... - gondolkodtam el egy pillanatra - Mondjuk Apuci~.

- K-kacchan te megőrültél! - nézett rá  rémülten az alattam lévő, mire rá morrantam.

- Suliban nem kell így hívnod. Csak ha kettesben vagyunk... - susogtam kéjesen, majd folytattam; - Harmadik: Mostantól nálam laksz. Negyedik, egyben az utolsó: A szexet vagy gyakorlat szerűséget csak azért csináljuk, hogy levezessem feszültségem.

- Várj... MI?! Szex?! De mi-

Nem tudta befejezni, mert hevesen ajkaira tapadtam. Egyet gondoltam:

Most vagy soha!

Hi!
Nos egy kis késéssel itt is vagyok!
Gomene' de nem voltam valami fényesen, szóval nem akartam erőltetni az írást^^. Most hétvégén Balatonra megyek szóval megint nem lesz rész :(.
Sajnálom😣! De amúgy nem sokára már jönnek azért a nyálasabb részek.😏
De addig is legyen veletek Bakugou és a Baku-power!
PLUS ULTRA ÉS BAKUGOU!💥💥

/Words:1092/