18. Fejezet - Szökési Kísérlet
– De ki volt az, aki így állította be, hogy kik legyenek a gonosztevők? – gondolkozott el Deku.
– Jó kérdés Midoriya – nézett Dekura a Hegyhajú.
– Folytathatom?! – firtattam szarkasztikusan, mire a két jó madár csak bólintott – És akkor esett ránk a ketrec. Később pedig mi ketten Dekuval félrevonultunk, hogy terveim szerint jól seggbe rakjam, de te megakadályoztad ezt. Elkezdtél mindenféle szarságokról áradozni, és igazából ennyi.
– Ez most komoly? Idézőjelesen elárultam a legjobb osztályt? – esett kétségbe Kiri.
– De van még valami – mutatta fel a mutatóujját a zöld hajú – YaoMomo mindig úgy artikulált, ahogy te.
– Amikor beszéltem?
– Igen. Nem történt semmi különös vagy furcsa veled Kiri-kun? – kíváncsiskodott a fiú.
– Hát... Attól függ, hogy mi számít különösnek vagy furcsának... – vakarta meg a tarkóját Kiri, amennyire tudta – Egyébként ki tudtok jönni. De csak ti, nehogy valami gyanús legyen Todorokiéknak.
– De hogy jöjjünk ki? – értetlenkedtünk Dekuval.
– Ott van fent egy elrejtett szellőző. Azon gyertek ki – magyarázta Kirishima.
– ENGEM NE UTASÍTGASSÁL FURAHA-
Nem tudtam befejezni, mivel Deku behúzott a szellőzőbe. Óvatosnak kellett lennünk, mivel bármit meghallhatnak.
Amikor kiértünk a szellőzőböl, elkezdtük kiszabadítani Kirishimát.
– Hé, te nem hallasz valamit?
– De. Gyere, nézzük meg!
Most mi lesz?!
Bakugou szemszöge:
Mind a hárman ijedten meredtünk a kihalt folyosóra. Először csak annyit láttunk, hogy valakik jönnek, aztán már a kezükben lévő késeken akadt meg a szemünk.
– Futás – suttogta Kirishima.
– De hova? Itt nincs semmi búvóhely – mérgelődtem.
– Kacchan nézz le – mutatott a földre Deku.
Amint lenéztem, egy csapóajtót pillantottam meg. Eléggé meglepődtem, mivel nem éreztem volna. Deku megérintette a kezem, hogy másszak le, mire én csak bólintottam egyet. Deku szépen lassan lecsukta az ajtót, majd leugrott a karjaimba. Nem mondom, hogy nem volt nehéz, de azért megtartottam. A zöldike csak egy apró csókot nyomott ajkaimra, majd szorosan hozzám bújt.
Kirishima alig tudta visszatartani az ölelkező rohamát. De hiába próbálta, muszáj volt megszorongatnia minket.
– Kirishima engedj már el! – próbáltam szabadulni a vöröske szorításából.
– B-bocsánat Bakubro – mosolyodott el kínosan Eijiro, majd elengedett minket.
– Na végre – vettem egy mély lélegzetet, de rögtön az orrom és a szám elé kaptam a kezem – Mi ez az undorító szag?!
– Szerintem egy csatorna rendszerben vagyunk – találgatott Deku.
– Lehet. És ez hova vezethet? – kérdeztem.
– Nem tudom – sütötte le a szemét a fiú.
– Huh? Jól hallottam? – fordultam idegesen Kirishima felé – Nem tudod hova vezet?! Akkor meg mi a fasznak hoztál le ide?! – rázogattam meg Kirit, mire Deku lefogott.
– Várj egy kicsit Kacchan! Emlékszel a sport fesztiválon arra a nagy akna mezőre? – nézett rám a párom.
– Az akadály pályásra? – firtattam, mire bólintott – Igen. Miért?
– Lehet pont abban a csatorna rendszerben vagyunk, ahol az aknák is vannak – vigyorgott ránk a zöld hajú.
– Nem is vagy olyan idióta – borzoltam össze a haját, majd egy puszit nyomtam a homlokára.
– Nem is voltam az – fújta fel gyerekesen az arcát Deku.
– De az voltál.
– Nem!
– De.
– Nem!
– De igen – mondtam egy önelégült vigyor kíséretében, majd heves csókba invitáltam a brokkolim.
A nyelvem szinte azonnal utat tört magának, mivel Dekut elég hirtelen érte az egész. Tudom, hogy nem most kéne ezt csinálnunk, de szeretném megnyugtatni, hogy minden rendben van.
– Ahh~... Kacchan~... – nyögött fel a zöldike, mire belemarkoltam a fenekébe.
– Igen Deku~... Engedd ki azt a gyönyörű hangod ~ – búgtam kéjesen ajkaira, majd kicsit beleharaptam.
– Srácok... Jobb lenne, ha inkább elindulnánk – szólt kínosan vigyorogva Kirishima.
– Mindjárt Furahaj... Mindjárt jövünk – morogtam, majd még egy gyors puszit adtam Deku szájára és arcára, aztán végre elkezdhettük utunkat...
♠
2 órával később (20:30)
– Álljunk meg – esett egyszer csak össze Deku.
– Oi, Furahaj! – szóltam a vöröskének, aki egyből meg is fordult – Dekunak pihennie kell!
– Jól van – bólintott Kiri, majd hozzáfűzte – Ha gondolod a hátadra veheted Midoriyát, és folytathatnánk utunkat.
– Tch~ – ciccegtem, majd felkaptam a fáradt brokkolit, és tovább mentem.
Kirishima csak vigyorogva jött utánunk, majd egyszer csak megkérdezte, hogy hogyan is kerültünk ebbe a szarba. Én elmondtam neki, hogy egy gyakorlatnak indult az egész, de aztán a házban csapdába estünk, hála a felemásnak és a Ponytailnak meg neki köszönhetően. Aztán részletesen elmeséltem neki, hogy miket mondott nekünk, amire ő csak bűnbánóan fejét leszegve bocsánatot kért. Én a többiek nevében is megbocsájtottam, mert tudtam, hogy ígyis-úgyis megbocsájtottak volna neki, hiszen annyira érzékenyek.
Eközben Deku is újra összeszedte minden energiáját, és leszállt a hátamról. Elég nehéz, de nem azt mondom, hogy kövér.
– Köszi Kacchan, hogy elcipeltél idáig – nyomott egy puszit az arcomra, mire nagyon halványan elpirultam.
– Semmiség volt – néztem félre zavaromban, mire a vörös hajú kuncogni kezdett – Ne röhögj Vulkánfejű, vagy—
– Tudom, tudom Bakubro – nevetett az említett – Akkor meg fogsz ölni.
– Igen, ezt eltaláltad – vigyorodtam el.
– Mert mindig ezt mondod Kacchan – motyogott az orra alatt a zöldike.
– Huh? Mit mondtál nyomi Deku?! – fordultam a párom felé szikrázó szemekkel.
– S-semmit...
– Na azért. Vagy talán... – ragadtam meg az állát – Azt akarod, hogy itt és most szétbasszam a szexi feneked? – suttogtam a fülébe, majd végignyaltam érzékszervén.
– K-Kacchan... Ne most. Kérlek – nyögött Deku könyörgően.
– Bakubro ezt most hanyagold... – intett le Kirishima.
– MÉGIS MIÉRT?! – robbantottam párat a tenyereimbe.
– Mivel kijutottunk...
– A FELSZÍNRE! – kiáltottunk fel Dekuval egyszerre.
– Igen. De most mi a terv? – kérdezte a fiú.
– Megkeressük All Mightot, és elmondjuk neki, hogy mi történt – jelentette ki Deku.
– Az All Might mániád még mindig tart? – nevettem fel, mire Deku mérgesen és sértődötten elfordult.
– Komolyan egy mániákus lehetsz, ha Bakubro mondja – röhögött Eijiro.
– Nem is – mormogott a durcás fiú, mire átöleltem a derekát.
– Most abbahagyod a duzzogást, és szépen azt csinálod amit mondok. Világos? – búgtam a fülébe, majd egyik kezemmel a fenekébe markoltam.
– Igen, világos Kacchan – játszotta megint a kisfiút.
– Jó fiú~... – húztam kaján vigyorra ajkaimat, majd újra belemélyedtem a terv elkészítésébe.
– Szóval a tanárokat meg kell találnunk, de az a baj, hogy nem emlékszem, hogy Sport Fesztiválon hol voltak az aknák – vakarta meg zavárban a tarkóját Kiri.
– Ja. Meg elég messze vannak innen a többiek – nézett az erdős részleg felé Deku.
– Oi – szólaltam meg – Mintha ott lenne All Might és Aizawa-Sensei – mutattam egy hegyre, ami persze nem igazi hegy volt – Deku te biztos megtudod állapítani innen is, hogy az tényleg All Might-e.
– Igen Kacchan, az ott tényleg All Might és Aizawa-Sensei. De hogyan vetted észre őket? – hitetlenkedett a zöldike.
– Simán, mert én ennyire jó vagyok – kacsintottam a mellettem állóra, aki a füle hegyéig pirult.
– Igen Bakugou. De nagyon sokszor nem figyelsz a részletekre...
Ki áll mögöttünk, úgy, hogy nem vettük észre?!
Ohayouu minden kedves olvasómnak!💕
Sajnálom, hogy késtem, de megint annyi dolgom volt, hogy csak na. De nem ez a lényeg. Csak annyit szerettem volna, hogy köszönöm szépen a 2000+ megtekintést ezen a könyvön és az első könyvemen a 11000+🥺❤.
Nem hiszem el😍🤧
💫Infók:💫
1. Következő könyv:
Lehet szavazni a következőkre:
a). Only Mine! Yandere Bakugou × Reader 2. Évad
b). BHNA Boyfriend Prefences
c). BHNA Oneshots
✨ Ajánlás:✨
Szeretném a figyelmetekbe ajánlani ezt a 5-6 írót, mivel olyan szinten írnak, hogy az úristen:
A következő részig nem haljatok meg kérlek. Boldog Halloweent, és lehet, hogy még egy meglepetést is tartogatok nektek...
/Words:1149/
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro