Konichiwa!^^
Ebben a fejezetben egy kis 18+ tartalmat olvashattok!
Aki nem bírja, az menjen le a második "Time Skip" -ig.
Csak saját felelősségre!
Bon Bojás!

Amint sétáltam a folyosón a saját szobám felé, megláttam a Villámfaszút, alias Kaminarit, aki ahogy meglátott, rögtön meg is szólított:

– Oi, Bakugou-

– Mit akarsz? – kérdeztem flegmán.

– N-nem láttad Kirishimát? – nézett körbe a teljesen kihalt folyosón.

– Nem. Mégis mit akarsz tőle? És mégis mi a faszért engem kérdezel, hah? – förmedtem a rossz Pikachu Copyra.

– Cs-csak mivel a te háziállatod, g-gondoltam te tudod hol van – akadozott el itt-ott a hangja.

– Tch~... Menj a pokolba – löktem el, majd otthagytam a folyosó kellős közepén.

Ahogy a szobám eléértem, fura hangokat hallottam meg. Olyan nyöszörgés. Nem.

Mintha valaki sírna...

Lassan kimérten nyitottam ki az ajtót, és nem hittem a szememnek...

Bakugou szemszöge:

– K-kirishima? – meredtem a vörösre, aki az ágyamon itatta az egereket – Te meg a mi a faszt keresel itt?

– S-semmit – szipogott Ejirou – M-már megyek is Bakubro...

– Nem mész te sehová se – sziszegtem – Itt maradsz, és szépen elmondod nekem, hogy mi a franc miatt sírtál.

– Oké – törölte le Kiri a könnyeit.

– Na akkor ma még belefogsz? – kérdeztem türelmetlenül, mert megbeszéltem Dekuval, hogy együtt fürdünk.

– Az van, hogy ma találkoztam Kaminarival. És eléggé kínos volt az egész, mivel ő már nem háziállat – sóhajtott Kirishima.

– És mit mondott, ami szerinted kibaszottul kínos volt? – néztem rá kérdőn.

– Azt mondta, hogy én nekem soha nem lehet rendes élettársam, mivel egy nagy senkiházi vagyok! – tört ki a zokogás Ejirouból, miközben én póker arccal néztem rá.

Ugyanazt mondta Denki Kirishimának, mint régebben én Dekunak... Csak én a képességtelensége miatt mondtam...

– Hát tudod... Én is régen ezt mondtam Dekunak, és így érte el a rohadék, hogy legyen képessége – forgattam meg a szemeim.

– Ezt meg hogy érted? – mért végig értetlen arckifejezéssel.

Francba...

– Nem mondtam semmit – fordítottam el a fejem.

– Nyaah~... Bakubro... – nézett rám Ejirou boci szemekkel.

– Rajtam ez nem fog ki, Kirishima.

– Jól van. Feladom – tette fel a kezeit megadóan Kiri.

– Tch~... Hülye Furahajú – ciccegtem – Na gyerünk Vulkánfejű! Én még fürdeni is akarok, szóval lódulj te is! – utasítottam a vöröskét, aki játékosan habtágba vágta magát, és kiszaladt a szobából.

♠

A fürdőben:

Lassan lépkedtem a fürdőszekrényemhez. Nem akartam, hogy Deku meghallja, hogy jövök, mert akkor lehet, hogy megint újra hallhatom azt az édes hangját. Fürdőpapucsomat lerúgtam a zuhanykabin előtt, és az anyaszült  meztelen Deku mögé lépkedtem.

– Most nem engeded ki azt az édes hangod, Deku? – súgtam kéjesen a fülébe, miközben lecsavartam magamról a törölközőt, és a brokkoli fenekére csaptam vele.

– Auch~..! Kacchan! Ez fájt! – masszírozta meg a fájó pontot alsó tájékán, aminek a látványától még jobban beindultam.

– Nem állt szándékomban megsérteni a fenséges segged, de nem bírom tovább – nyomtam neki tagomat az említett tájéknak, mire a zöldike csak felnyögött.

– Ngh~... Apuci~... N-neh hagyd abbha! – folyt ki a szája szélén a nyála az érzéstől.

– Oh, szóval ez a másik érzékeny pontod a füleden kívül – búgtam, majd a fülcimpájába haraptam.

Deku annyira élvezte az egészet, hogy nem is akarta, hogy abbahagyjam. De mindennek egyszer véget kell érnie. És így volt ez most is.

– Mostmár elég legyen, nyomikám. Most ennél jobbat fogsz kapni – nyúltam az óvszerért, majd álló tagomra húztam. [Írói megj.: Gomene', de a síkosítós részt lusta vagyok leírni><]

– K-kérlek Apuci~! – könyörgött Deku kipirult arccal és vágytól égő szemekkel, amitől még jobban elködösödött az agyam, és olyan erővel löktem magam Dekuba, hogy látszólag majd' szétszakadt.

– Basszameg... Elfelejtettem tágítani – szitkozódtam, miközben már a brokkoliban mozogtam.

– Nekem így is jó – mosolygott rám a zöldike.

– Tch~... Kussolj, és élvezd apuci kényeztetését – kezdtem el csókolgatni a nyakát, majd szívni a nyakát.

Így ment ez perceken át. Deku nyakán csak gyűltek a szívás és harapás nyomok, míg az én arcomon az izzadság cseppek. Dekuval nem sokáig bírtuk, így mindketten elélveztünk. Egy jó langyos zuhannyal lemostam magunkról a mocskot, és átmostam még a hajunkat is.

♠ 18+ TARTALOM VÉGE! ♠

Miután végeztünk felöltöztünk, és elindultunk felfele a szobáinkba. Kint a közös részen a lányok társasoztak – a hangokból ítélve – míg a fiúk egy része valami horror filmet nézett.

– Csá Bakugou! – szólított meg Sero – Ha felöltöztél nem lenne kedved lejönni filmezni?

– Chh~... Majd meglátjuk WC papír könyökű – morogtam, majd Deku után indultam.

Ahogy mentem a folyosón egyszer csak valaki megfogta a csuklómat, és neki szorított a falnak. Nem láttam az arcát, mivel a teljesen sötét folyosón voltunk, de azt tudtam, hogy valamelyik selejt az.

– Engedj már el akárki is vagy! – próbáltam meg szabadulni, ami nagy csodálkozásomra nagyon könnyen ment, mivel a titokzatos valaki elengedte a csuklóm, majd a fénybe lépett.

– Mit csináltatok Midoriyával a fürdőben, Bakugou? – szólalt meg.

– Mit akarsz tőlem felemás barom? – fontam össze karjaimat magam előtt.

– Csak tudni akarom, hogy mit csináltatok – nézett rám szúrósan hetekrotómiás szemeivel.

– Harcolni akarsz, huh?

– Csak kérdeztem valamit-

– Amihez semmi közöd – fejeztem be mondatát – Na és most menj el az anyádba.

– Csak kérdeztem – vont vállat Shoto, majd elsétált.

Valami nagyon bűzlik itt nekem...

– Hol voltál Kacchan? – kérdezte tőlem Deku.

– Engem ne kérjél számon! – szusszantam fel mérgesen.

– Na, mi a baj? – ült az ölembe Deku.

– Valami nagyon bűzlik itt nekem. Néhány ember olyan furcsa mostanság. Nagyon rossz előérzetem van... Neked nem? – fúrtam bele a nyakhajlatába a fejem.

– De. De most aludjunk Kacchan, oké? Lehet csak fáradtak vagyunk – simogatta meg a fejem Deku.

– Jó – mormogtam – Jó éjszakát.

– Jó éjt.

♠

Másnap reggel:

– Ma 2-2 fős csapatokban lesztek! – vigyorgott All Might – Itt vannak a papírok, amikkel megtalálhatjátok a párotokat.

–"Én mit kaptam?" – fordítottam meg kíváncsian papírt – "Yagi. Akkor nekem a Toshinorit kéne megkeresnem" – gondoltam.

– Bakubro! Neked mid van? – jött mellém Kirishima.

– Yagi – dünnyögtem.

– Ó, akkor Midoriya a párod. Akkor nekem YaoMomo – vakarta meg a tarkóját Ejirou, majd elindult Momo felé.

– Oi, szaros Deku – léptem oda a zöldike mellé.

– I-igen Kacchan? – rezzent össze a brokkolim.

– Velem leszel – jelentettem ki.

– De Kacchan, nem lehetünk csak úgy! Ezt a tanárok választják meg! Nem! A kártyákon lévő nevek. Ha neked pl. Yagi van, és nekem Toshinori, akkor lehetnénk, de ha neked nem Toshinori van, akkor-

– Fogd be! Nekem Yagi van – toltam Deku elé a fecnit.

– Ó, akkor jó – törölte meg a homlokát Deku.

– Mivel már mindenki megtalálta a párját, kezdődjön a feladat! A szokásos lesz! Első csapat: Bakugou és Midoriya. Ellenük: Kirishima és Yaoyorozou. Az elsők a hősök, a másodikak a gonosztevők. Akkor mehet!

♠

3

-4 perccel később:

– Deku! Most hol vagy?

– Most megyek a 4. Szintre. Kirishima elvezetett oda. Elég gyanús – szólt bele Deku az adóvevőbe.

– Ne agyalj most ezen! Jövök föl!

– Ne Kacchan! Kiri-kunnal van valami... – hallani lehetett Deku hangján, hogy elsápadt.

– Mi van? Mi a franc folyik ott? – kérdeztem idegesen.

– Kirishima... Megakar ölni...

Konichiwa Minna-san!
Itt is lenne a következő rész!
Kezdenek bedurvulni a dolgok.
Nos meglett az 1K, és a másik Bakudekus könyvemen már majdnem a 10K. Nagyon szépen köszönöm!❤💥
Szerintetek mi lehet Kiri baja?
A kövi részben lehet megtudjátok!
De addig is legyen veletek Bakugou és a Baku-power!
PLUS ULTRA ÉS BAKU-GOOO!💥💥

/Words:1145/