-Zaya...- suttogom.
-Via...- nyögi... A remény lángja hirtelen fellobbant bennem.
-Zaya! Semmi gond! Nem lesz semmi baj!- kapom mennyaszonyi pózba, s a szárnyaimat előhívva repültem le a földre. Könnyek gyűltek ismét a szemembe, és sietve léptem be a lakásomba, majd tettem le az ágyra a lányt.
Semmi gond Via! Sietünk!
Taehyung hangja vízhangzott a fejemben...

Zaya testét kezelésbe vettem. Elláttam minden sebet, bekötöztem a bordáit.
Yoongi jelent meg az ajtóban először. A többiek mögötte lépkedtek be a lakásba, egy nagy kosár valamivel.
-Unnie...- suttogja a lány.
-Itt vagyok! Nyugalom! Hamarosan rendbe jössz!- fogom meg a kezét és megszorítom.
-Nem. Tudom jól, hogy azt akarod, hogy jobban legyek, de nem leszek. Nekem itt a vége, s fuss el véle a végzet kapujáig! Én már nem élem meg a reggelt. Unnie! Ígérj meg egy dolgot nekem! Drakot és őket ne hagyd cserben! -emeli rám a tekintetét.
-De! Megéled a reggelt! Itt maradok veled és megteszek mindent!- veszem szaporábban a levegőt, az idegesség miatt.
-Ígérd meg, hogy együtt maradtok!- szorítja meg a kezem.
-Ígérem...- s ekkor a könnyeim, mint valami árvíz, kezdett el folyni. Összerogytam és zokogtam. Imádtam ezt a lányt és még csak 10 évesen találtam az egyik árvaházban, ahol teljesen őrültnek tartották, mert mindig megjósolt mindent.

•Visszaemlékezés•

-Vigyázz Minhee! El fogsz esni! - kiáltott fel Zaya.
-Te kis buta! Én már jól tudok biciklizniiiááh- és elvágódott.
-Ugye megmondtam! Nem szabad kérkedni a tudásoddal! Általános suliban ki fognak majd csúfolni!- vágott durcás fejet a lila hajú kislány, azaz Zaya.
-Jó jó...- motyogja a barna.
-Zayoszi!- röhögcsél Jisoo.
-Nem vagyok az!- kiáltott fel az emlegetett.
-De! De! Te egy Zayoszi vagy! Zaya+boszi=Zayoszi! Hidd el, csupán véletlen volt az, hogy Minhee elesett, mikor te mondtad! Nyugi! Az elmegyógyintézetben mindig van bőven hely!- nevetett fel hangosan. Ahoz képest, hogy 12 éves, elég nagy a szája.
-De az ebédet is mindig megmondja mi az, még kora reggel! Vagy, amikor majdnem beleestél a vízbe, amit ismét Zaya mondott meg! Jisoo! Térj észhez! Ennek a lánynak szuperereje van!- vigyorgott Minhee.
-Khm...- köszörültem meg a torkom, mert nem vettek észre engem.
-Via!- kiáltott fel boldogan a lila hajú lány.
-Ismered?- szólalt meg Minhee.
-Csak egy megérzés, hogy ez a neve...- hajtotta le a fejét.
-Via vagyok, s igazad van. Beszélni szeretnék veled Zaya.- guggoltam le.
-Rendben. A szobánk jó lesz?- lépdelt hozzám.
-Gyere!- ezzel felkaptam és besétáltam a wc-be, majd magunkra zártam az ajtót. A lány nyugodt volt. -Nos... Este elszöknénk. Terveim vannak veled! De te is jól tudod milyenek!- mosolyogtam rá.
-Igen! Akkor este összepakolok.- bólintott.
-Ablakban várlak!- kacsintottam rá, majd kinyitva a mosdó ajtaját, hagytam el az árvaházat.

•Visszaemlékezés vége•

-Via... Nyugalom...- ölel át Yoongi.
-Minden rendben?! Szerinted minden rendben van??? Neked ez rendben van??? Yoongi! Én imádtam ezt a lányt és még normálisan meg sem kamaszodott!!! 16 évesen meghalt! Szerinted ez normális???- kelek ki magamból.
-ELÉG LESZ!!!- üvölt fel valaki.
-Mi a faszom...- böki ki Taehyung.
-IDA?!- kiáltunk fel egyszerre.
-Sziasztok!- mosolyodik el.
-Teeee!!! Most levágom a fejed, kibelezlek, megeszem a májad, felfalom a lelked, megetetem a csontjaidat a kutyákkal, elégetlek, a hamudat szétszórom a patkányoduban! A megmaradt kis cafataidat megetetem a gyilkosokkal!!!- hívom elő a kardom, s közeledni kezdtem felé.
-Nyugi van pszichopata állat! Mit tettem???- vág hülye fejet.
-Tudod te jól!- ordítok, majd meglendítem a kardom, ami Ida nyakát találja el, s ezzel a feje és a teste mostmár két külön dolog.
-VIA!!!- kiáltanak fel a többiek.
Én csak zokogva rogytam a földre, s hirtelen valaki fejbe vágott, így minden elsötétült...

Mert én vagyok az, aki nem felejt!

Soha!!!