~~~Jungkook nézete~~~

•Másnap•

Reggel amint mindenki kész lett Via meg is jelent.
-Nah!- csapta össze a tenyerét- Most mindenki megfogja tanulni, hogyan hívjuk elő a fegyvereinket! Ja és a szárnyakat!- biccent, majd terpeszbe áll, a kezeit oldala mellé helyezi, könyökét behajlítva, kézfejét ökölbe szorítva. Lehunyja a szemeit, majd egy Yin-Yang jelet rajzol a levegőbe, ami fekete/fehér porban felveszi a formát. Hirtelen beleüti a kezét, de másik oldalt nem jön ki. Mikor kihúzza mancsát, egy nagy fekete kard jön vele együt.
-Mi van akkor, ha nincs nálunk fegyver és most támadna ránk? Nincs ennyi időnk!- morog Yoongi.
-Akkor csak elkiáltod magad; Elemek eleme kérem kardom kezembe!- ordít, majd a kard újra megjelenik, csak most a bal kezében, amit felemelt a kiáltáskor.
-És hogyan tüntetjük el?- kérdezem.
-Feldobod a kardot és kettőt tapsolsz, mire leesne.- ezt megtette, mire mindenki elismételte a mutottakat.
Hirtelen Taehyung összeesett és levegőt is alig vett.
-Mi baja Tae-nek? Mit tettél vele ember!- üvölti Yoongi, letérdelve a legfiatalabb hyungom mellé.
-Most veszi át a hatalmat az angyal énje! Szedd le róla a pólót!- kezdi el tépni az anyagot Via.
-Most a nadrágot is leszedjük róla?- kérdezi fintorogva hyung.
-Nem te hülye!- pöcköli meg a férfi homlokát- Hasára fordítsuk! Segítsetek!- kiáltja el magát az edzőnk, mire én is fogom magam és segítek nekik.

~~~Taehyung nézete~~~

Fehérség...Mindenhol...
-Hahó!- állok fel a földről...Hogy kerültem ide?!
Hirtelen meghallok két embert beszélgetni. Az irányukba fordulok és megpillantom a két angyal (?) férfit.

Fotelekben ülnek és vitatkoznak.
Lassan odalépegetek melléjük és megállok.
-Sziasztok! Nem tudjátok hova kerültem?- kérdezem, akár egy kisgyerek.
-Ez a te fejed!- válaszol a fehér-Én vagyok a te félvéred...- motyogja.
-Én meg a másik...-morogja a fekete.
-Ömm... Ez mit takar?- érdeklődöm.
-Azt hogy te a fekete erőt is uralod.- morog a fekete szárnyas.
-Ahha...- pislogok.- Ááh...Miért fáj a lapockám?- ordítok fel.
-Nő a szárnyad...
-Éh...Ésh ahz mihlyenh színhű lehsz?- lihegek.
-Fekete- válaszol a fehér.

~~~Via nézete~~~

Taehyung szárnya lassan nőni kezdett, közben a férfi össze-vissza rángatózott. Hirtelen elordította magát, majd az egyik szárnya befeketedett...Mi a szösz?!

Felállt és széttárta a szárnyait, de a szeme még mindig csukva volt, majd összesett.
-Miért két színű a szárnya?- kérdezi Kook, de mire befejezi ő is elájul.
Gyors leszedjük róla a ruhát, majd hasára fordítjuk, és hirtelen kibukkanak a szárnyai.

Neki vörös szárnyai lettek, mint az ereje színe.
Fél óra múlva mindenki az ágyában feküdt póló nélkül, szárnyakkal, amik erőtlenül egyszer-egyszer megrebbentek.
Egyedül én és Yoongi voltunk talpon.
-Neked van már szárnyad?- töri meg a csendet a férfi. Hangja most kivételesen nem morgott, csak is nyugodtságot sugárzott.
-Nincs még.- suttogom.
-És rólad is le kell szedni a pólót?- kérdezi kicsit zavarodottan.
-Nem kell nyugodj meg! Én hazamegyel és ott fogok átváltozni. Zaya meg fog jelenni, ha hamarosan eljön az én szárnyaim ideje.
-Te el fogsz ájulni? - néz rám.
-Állítólag a fekete elem nem ájul el. A többi elem csak azért mert picit gyengébbek a feketénél és a fehérnél.
-Aham... És Tae hogy-hogy elájult? Hisz ő a fehér energia!- gondolkozik.
-Nem tudom...- sóhajtok- És azt sem tudom, miért lett fekete a szárnya...
-Nem lehet, hogy ő egy félvér?- emeli fel a buksiját, egy kíváncsi mosollyal.
-Nem hinném...- motyogok.
-Ááh!- szisszen fel, s a Lapockájához nyúl, majd kifeküdt. A szobájában voltunk, hogyha ő is kidől, akkor ne kelljen felvonszolnom ide. Letéptem róla a felsőjét, és nagynehezet a hasára gurítottam. A szárnya nőtt és nőtt, egyre nagyobb lett. Amint teljes egészében rebegett erőtlenül, hirtelen kigyulladt.

De ez nem az a szokásos tűz volt, nem ám! Ez olyan volt, mintha egy viharos éjszaka egy kósza villám belecsap egy ártatlan fába. De a tűz kék volt, ami beszínezte a szárnyat, s kialudt a tűz.
-Via. Gyere haza, de gyorsan!- jelenik meg Zaya- A szárnyaid két perc múlva kinőnek!- vág kétségbeesett arcot a vadmacska. A párduc a lila elem, azaz a jóslás.
-Siess!- fordított nekem hátat, s egy picit rogyasztott, hogy fel tudjak ülni a hátára.
Így hamar odaértünk a lakáshoz, és gyors befutottunk. Amint beléptem a lapockám elképesztő erősen fájni kezdett. Olyan érzés volt, mintha ezer meg ezer kés döfködne belülről. Kár, hogy én nem ájulok el, mert akkor enyhébb lenne a fájdalom... A vér is lecsordult a hátamon, s levettem a pólóm, majd kikapcsoltam a melltartóm, hogy ne zavarja a szárnyam növését. Zaya aggódóan figyelt és egy tálca forró teával a szájában sétált az asztalhoz, majd tette rá a fém lapot. Visszafordult hozzám, nagy bánatos szemekkel.

-Tarts ki! Hamarosan elmúlik!- suttogta, s elnyelt a sötétség.