Az autóban ülve és azt vezetve gondolkodtam, és csak gondolkodtam. Folyamatosan járt az agyam, mint valami fogaskerék úgy dolgozott. Az útat nézva és a mellettem ellhaladó falukat, városokat néztem, és folyton az járt a fejemben milyen jó lenne letelepedni valahol és egy családként élnünk, aztán ha elhagyom a várost vagy a falut mindig rájövök, hogy mi sosem tudnánk normális családi életett élni. Az útat tovább bámulva egy hatalmas tábla jelent meg előttem, és arra hatalmas betűkkel volt kiírva, hogy határátkelőhely, még mentem egy darabig majd félreálltam pihenni. Nem aludtam csak pihentem, még a szememet sem csuktam be csak a folyamatosan járó fogaskerekeket csillapítottam el. Kis várakozás után azonban tovább indultam majd az átkelőhelyhez értem.

-Jó napot. Útlevelét és a vezetési engedélyét szeretném elkérni.-szólt ki a fülkéből az úr.

-Tessék parancsoljon.-adtam át az új hamis igazolványaimat, kis ideig nézegette majd vissza adta nekem azokat.

-Köszönöm.-mondta.

-Köszönöm.-mondtam én is.

-Ha felnyílik a sorompó már mehet is.-mondta majd a piros sorompó irányába mutatott.

-Rendben.-feleltem aztán már indulhattam is tovább az új országomba.

A levelet a határ után magamhoz vettem majd félre álltam, és kibontottam azt és elolvastam új lakóhelyem pontos koordinátáit. A levélben Reynosa állt mint város cím majd az utcához annyi volt írva, hogy egy zöld kis boltott kell majd keresnem. A levelet azután, hogy elolvastam az anyós ülésre tettem, és tovább indultam. A gps azt mutatta, hogy egy óra múlva ott vagyok a városban, szép helyekett láttam, hogy átjöttem a határon szívesen mutatnám majd meg a gyermekemnek ezeket a helyeket ha nagy lesz. Majd ezeken gondolkodva csak úgy elrepült az idő, és már a városban voltam. Szerencsémre megtaláltam a zöld kisboltot, az autóból kiszállva besétáltam majd a kasszához mentem.

- Jó napot. Bernardát keresem.-mondtam hangosan.

-Szia Olivia.-jött oda hozzám egy kedves időshölgy.

-Jó napot. Maga lenne Bernarda?-kérdeztem.

-Igen kedveském, gyere utánam.-mondta majd behívott a pult mögé.

-Itt fogok lakni?-néztem körbe.

-Nem szívecském, csak én itt dolgozom.-mondta.

-És hova kell pontosan mennem?-kérdeztem érdeklődve.

-A parton van egy fehér ház, amit körbe nőtt egy lila virágú növény, na azt kell keresned.-magyarázta.

-Köszönöm.-mondtam hálásan majd a kocsihoz sétáltam, és beszálltam.

A partra érve, és házak előtti közvetlen úton haladva fedeztem fel azt a házat amiről Bernarda magyarázott nekem. A ház előtt megállva csoda szép volt a kilátás a kert, és magára a házra is. Kicsit néztem még a ház fölé magasodó hegyeket és a mexikói Laguna La Escondidát. Majd a cuccaimat magamhoz véve indultam az új éltetem kapujához. Mit neveznék itt az új életem kapujának? A házat és annak bejárati ajtaját, és természetesen magát az országot. A házba érve csodálatos körülmények fogadtak, kellemes, nyugtató színek, virágok és a legszebb, hogy a szobám ablaka pont a víz partra néz. Azonban a leendő szobámban jobban körülnézve láttam, hogy nem csak az én ágyam van bent a helységben hanem a gyermekemé is. Szép fehér színű babaágya lesz, gondolom Bernarda választotta neki. A csomagokat a megérkezés után elpakoltam, azután pedig kiültem a teraszra, és csak néztem ahogyan lebukik a nap a víz alá.