Apukám sírjától az erdőben lévő faházunkhoz sétáltam, majd a faházhoz érve megláttam az ajtón azt a lakatot amit apa tett még ide, hogy a vandálok ne, hogy elvigyék a bent álló Jeepet, amivel az erdőbe szokott járni. Szerencsére én kaptam tőle egy kulcsot, így könnyű volt kinyitni az ajtót és kiállni a Jeeppel. Miután sikeresen kiálltam a kocsival, és becsuktam az autó mögött az ajtót elindultam Maryhez. Hogy miért hozzá? És, hogy honnan tudom hova kell mennem? Erre a válasz egyszerű, mikor Greenwichben elköszöntük egymástól ő a fülembe súgta hol kell majd őt keresnem. Lehet ő már előre tudta mifog történni. Az autóval elindultam Rochesterbe, az út hosszú és fárasztó volt azonban tudtam, hogy nem állhatok meg. A telefonomat még az erdőben szét törtem ne, hogy véletlenül úgy akadjanak a nyomomra. 5 órával később azonban már tudtam, hogy közel vagyok a táblához érve már csak egy fehér házat kellett keresnem az erdő felőli részen, és láss csodát meg is pillantottam. Mikor leparkoltam a ház előtt Mary már kint várt engem.

-Szia.-szálltam ki az autóból.

-Szia, úgye tudod, hogy csak ma este maradhatsz nálam?-kérdezte, és cuccokat bevitte.

-Persze, tudom, hisz hozzád jönnének elsőnek.-mondtam.

-Valóban itt fognak keresni először.-mondta majd én is besétáltam vele a házba.

-Köszönöm mégegyszer.-mondtam hálálkodva.

-Igazán nincs mit, beszéljünk arról, hogy holnap korán reggel hová kell menned.-nézett rám.

-Rendben.-mondtam.

-Holnap reggel az én kocsimmal mész tovább, és elhagyod Massachusetts. Majd tovább mész és csak Reynosáig megsem állsz.-mondta és közben mutatta a térképen.

-Az pontosan hány óra?-kérdeztem.

-15 óra, azonban ha még is megállsz csak a határ előtt tedd azt.-mondta, majd adott nekem egy új telefont.

-Köszönöm.-gondoltam a telefonra.

-Fontos tudnod, hogy ott az egyik közeli ismerősöm fog téged várni, ő nem vámpír.-Mondta hisz tudta, hogy kérdezni fogom mégis kihez megyek oda.

-Bernarda egy kedves idős hölgy, rá majd mindenben számíthatsz.-mondta nyugodtan.

-Tényleg nagyon hálás vagyok.-mondtam majd megöleltem.

-Ha meg születik a kicsi kérlek küldj majd egy képet róla.-mondta majd a pocakomra nézett.

-Mindenképpen.-mosolyogtam.

-Itt egy levél, ebben a pontos címet találod majd, azonban csak a határ előtt nyisd csak ki.-nézett rám szigorúan.

-Rendben.-bologattam.

Még beszéltünk egy pár szót, majd elmentem fürdeni és utána lefeküdtem aludni.

-Jó reggelt.-köszönt Mary hajnalban.

-Jó reggelt.-köszöntem vissza.

-Ideje indulnotok.-mondta.

-Rendben.-mondtam majd felöltöztem és a nappaliba mentem.

-Már minden a kocsiban van.-mutatott az ablakon keresztül Ford Crownra.

-Sosem fogom elfelejteni azt amit értünk tettél.-raktam a kezemet a hasamra, majd az autóhoz sétáltam és beszálltam majd integettem és elindultam. Vissza akartam nézni de tudtam, hogy azt nem lehet mert akkor vissza fordulok és nem megyek sehova. Könnyek között vezettem tovább, és csak a gyermekem jövőjére gondoltam.