A kanapén ébredtem, és közvetlen fölöttem pedig Kade állt.

-Szia.-köszöntem a szememet nyitogatva.

-Szia, hogy érzed magad?-kérdezte az arcomat simogatva.

-Jól vagyok. Te hogy vagy?-kérdeztem, és szépen lassan felültem a kanapén.

-Én jól vagyok.-mondta.

-Ez nem a te hibád volt.-tértem egyből a tárgyra.

-Nem persze.-mondta idegesen.

-Én erőltettem rád.-mondtam.

-De én mondtam igent a mámorítóan finom véred ízére.-mondta és már állt a kanapé mellett.

-De én erőszakoskodtam.-mondtam és felálltam azonban egy kicsit megszédűltem, így inkább vissza ültem.

-Hé, vigyázz.-rakott vissza a kanapéra.

-Én tényleg nagyon sajnálom Kade.-mondtam és megöleltem.

-Héé, semmi baj. Szeretlek Olivia.-mondta majd megcsókolt.

-Sose hagyj magamra.-kérleltem.

-Sose foglak egyedül hagyni.-ölelte át a még igen gyenge testemet.

-Mi ez a sok üvegszilánk a padlón?-kérdeztem körbe nézve.

-Kicsit mérges voltam magamra.-hajtotta le a fejét.

-De nincs semmi bajod ugye?-kérdeztem ijedten, és gyorsan végig pásztáztam a szememmel a testét

-Nem, nincsen nyugi.-fogta meg a kezem.

Még én a kanapén feküdtem, addig Kade össze takarítótta maga után a rombolásának maradványit.

-Hová mész?-érdeklődtem.

-Csak vadászok valami állatott-mutatott ki az erdő irányába.

-Vigyázz magadra kérlek.-leheltem csókot az ajkaira.

-Megpróbálok.-mondta mosolyogva, majd villám sebességgel tűnt el a szemeim elől.

Még Kade elment vadászni én addig gyorsan elmentem fürdeni meg csináltam magamnak egy kis kaját hisz tudtam, hogy Kade úgysem velem eszik. Mihelyt elkészűlt a kajám leültem, és gyorsan már magamba is lapátóltam. Azonban már órák elteltek azóta, hogy ő elment itthonról. Ijedten felhívtam telefonon de csak hangpostára kapcsolt, szinte egyből. Csak vártam és vártam még nem egyszer csak egy ajtó nyitódást és záródást hallottam. Aztán pedig kade jelent meg előttem csuromvéres ruhában.

-Merre jártál ilyen sokáig?-néztem végig rajta.

-Haza kellett ugranom közben.-mondta majd vetkőzni kezdett előttem.

-De a kocsi egésznap itthon állt?!-néztem rá értetlenűl.

-Baby, vámpír vagyok.-mondta majd egy lágy csókba hívott.

-És ide miért nem a hátadon hoztál?-kérdeztem nevetve.

-Mert fura lett volna, hogy a barátnőmet a hátamon hozta idáig 200 km keresztül.-mondta nevetve egy hülye fej kíséretében.

-Tehát a kocsid az álcád?-öleltem meg hátulról.

-Pontosan.-fordult felém.

-És mi volt otthon?-kérdeztem kíváncsian.

-Megöltük az egyik vámpírt aki keresett minket.-mondta higgadtan.

-Miért vadásznak pont rám?-tettem fel azt a kérdést ami már napok óta a legjobban foglalkoztat.

-Mert te vagy a gyenge pontom, így akarnak meggyemgíteni engem, vagyis csak így tudnak.-mondta.

-Miért csak velem tudnak?-kérdeztem.

-Mert én vagyok a legerősebb vámpír és más élete és testi épsége nem olyan fontos mint azé akit kiválasztottam magam mellé.-zárta rövidre.