A tegnap, hogy láttam Kade mivé tud változni féltem, azt hittem, hogy a vámpír valahol mélyebben él benne de nem. Tévedtem. Az előző nap történtek miatt nem is aludtunk együtt, én az ágyban ő pedig a szobáján kívül lévő kanapén hajtotta álomra a fejét. A beszélgetés meg amúgy is elmaradt dolog mostanában. Viszont nem feküdhetek örökre az ágyban, így fogtam magamat felöltöztem majd teljesen új külsőt varázsoltam magamnak szörnyellából. Miután sikeresen megcsináltam a hajamat, és megmostam a fogam és az arcom fogtam a táskámat és a szobából kifele kezdtem sétálni.

-Merre lesz a menet?-állt elém Kade.

-Csak Margarethez megyek.-mondtam.

-Ne maradj sokáig.-mondta majd elállt az útamból.

Nyilván most sem vitt el kocsival, nyakamon sállal sétáltam végig az utcákat. Olyan melegem volt a sálba, és még az a viszketés ami társult mellé sírni tudtam volna. Utálom a sálakat, viszont most kénytelen leszek egypár napig hordani. Margeret házáékhoz érve a kint kertészkedő Mrs. Harrist pillantottam meg.

-Jó reggelt Mrs. Harris. Margeret bent van?-kérdeztem a kertészkedő nőre nézve.

-Persze, menj csak be.-mondta majd egy virágmagot rakott a földbe.

A lakásba lépve már Margeret várt a konyhában, pizsamában. Értitek pizsamában?! Hihetetlen ez a lány.

-Jó reggelt.-köszöntem oda.

-Reggelt. Miért nem veszed le a sálat?-kérdezte.

-Fázok.-mondtam.

-Ma van a legmelegebb nap a héten, és te fázol?-kérdezte nevetve.

-Igen.-hazudtam.

-Két másodperced van, hogy el mond mi történt vagy oda megyek és letépem rólad azt a sálat.-jelentette ki.

-Fojtogatás nyomok vannak a nyakamon.-mondtam ki.

-Tessék?.-jött oda és szedte le rólam a sálat.

-Hé, ne.-próbáltam a sálat elkapni de már késő volt.

-Ki csinálta ezt?-forgatta a fejemet.

-Kade.-mondtam és lecsuktam a szemeimet.

-Mi, hogy?-kérdezte.

-Úgy, hogy igazad volt Kade és a családja vámpírok.-mondtam, már mikor vissza ültünk az asztalhoz.

-Tudtam.-emelte a két kezét a magasba.

-És tegnap összevesztünk és hát kijött belőle a vámpír.-mondtam.

-Milyen vámpír?-kérdezte.

-Nem tudom?!-mondtam furcsa arcot vágva.

-Az baj, megkell, hogy tudjuk.-mondta, Harris nyomozó.

-Mindenképpen.-nevettem.

-És most mit fogsz csinálni?-tette fel a kérdést.

-Nem tudom, már az ővé vagyok. Bárhova megyek is megtalál.-utaltam a jelemre.

Beszélgetés közben csikorgó fékek hangját lehetett hallani.

-Ki ez?-kérdezte Margaret.

-Nem tudom.-mondtam és az ablakhoz sétáltunk. Akkor láttuk, hogy Kade beszélget Mrs. Harrissel majd belép az ajtón.

-Olivia azonnal mennünk kell.-mondta ingerülte.

-Neked is szia Kade.-köszönt Margaret.

-Most nem érek rá ilyenekre Margeret.-vágta oda Kade.

-Elég! Mégis mi a pöcsöm történt, hogy mennünk kell?-kérdezte idegesen.

-A kocsiban megbeszéljük.-mondta és kocsi fele kezdett sétálni engem hátrahagyva.

Miután elköszöntem Margerettől, és Mrs.Harristől a kocsi felé kezdtem sétálni majd beszálltam.

-Mégis mi a faszom van?-kérdeztem már rohadt idegesen.

-Elkell mennünk a városból.-mondta.

-Miért?-kérdeztem.

-Mert már a hónapok óta itt vadászó Marts klán tagjai megtudták, hogy én kiválasztottam valakit az emberek közül, és most rád fognak vadászni.-mondta, és közben az utat.

-Mi lesz az anyámmal?-kérdeztem félve.

-Ő rendben lesz.-mondta majd kiszáltunk a Nelson háznál.

A házba sietve a cuccaink már össze voltak pakolva, nekünk csak bepakolni kellett, ekkor vettem észre, hogy Kade egész családja a házban tartókodik. Inteligensen körbe menve 60 vámpír között mindenkinek köszöntem.

-Mehetünk?-kérdezte Kade az ajtóban állva.

-Persze.-válaszoltam, majd nem sokkal később már úton is voltunk.