Kade mellett ébredni valami egészen hideg rázos érzés volt. Aludtam fiú mellett akivel barátok voltunk de Kade iránt már régóta nem baráti érzelmeket fűzők hozzá, talán azt soha nem is fűztem hozzá. Azonban a boldogság egy pillanat alatt átfordult benne méreggé. Mérges voltam, hogy tegnap nem tudtam vele beszélgetni, ma meg csak úgy ide fekszik és alszik mellettem?!

-Ne gyere már ilyen közel-löktem az alvó testén eggyet.

-Már amúgy sem alszom.-nyitotta ki a szemeit.

-Beszélni akartam veled tegnap, de nem jöttél haza.-néztem rá.

-Más dolgom volt.-ült fel az ágyban.

-Kik voltak itt a tegnap?-adtam a hülyét.

-A rokonaim.-zárta le ennyivel.

-És miért is kell engem meg védenetek?-kérdeztem és már én is felültem az ágyban.

-Honnan tudsz te ezekről?-fordult felém.

-Tegnap kiment és hallgatóztam.-vallottam be.

-Tehát akkor már mindent tudsz.-engedte le a fejét.

-Te miről beszélsz?-kérdeztem fucsán.

-Magamról. Nem félsz tőlem? A családomtól?-kérdezte és a szemembe nézett.

-Tessék?-kérdeztem.

-Semmi.-esett le neki hirtelen valami.

-Ki azaz eltűnt akikt megtaláltak?-kérdeztem idegesen, hát már tegnap este is megakartam tudni.

-Olivia, azaz apád. Sajnálom.-mondta.

-Tessék? Ugye csak viccelsz?-kérdeztem és a fejemhez kaptam.

-Nem sajnos nem.-mondta és kikászálódott az ágyból.

-Neeeee.-ordítottam fel és sírásban törtem ki.

Az apám aki a mindenem volt, már nincs. Már nem mondhatom senkinek többet, hogy apa. Elvesztettem valakit akit, a világon a legjobban szerettem és még most is szeretem. Összetörtem teljesen. Csak azt érzékeltem, ahogy Kade magához húz és erősen átölel.

-Láthatom majd az apámat.-kérdeztem.

-Nem hiszem, hogy szeretnéd.-nézett rám.

-Miért?-sírtam még jobban.

-Teljesen felismerhetetlen.-mondtam és még erősebben tartott.

-Uramisten.-sírtam.

-Sajnálom.-mondta majd elengedett.

-Mikor lesz a temetés?-kérdeztem.

-Az Mrs.Clark szerda 10:00 órára rakta.-öltözött fel.

Leültem az ágy szélére és sírtam. Nem hiszem el, hogy ez most velem történik meg. Felhívtam az anyámat telefonon és együtt sírtunk. Hogy miért nem mentem el hozzá? Azért mert egyedül sehova sem mehetek, elszökni pedig nincs is értelme. Semmit nem is tudtam ma semmit csinálni, erőm sem volt igazán. Egyszer csak Kade lépett be a szobába én pedig felálltam és oda sétáltam hozzá.

-Veled akarok lenni.-mondtam.

-Tessék?-nézett rám hülyén.

-Szexelni akarok veled.-jelentettem ki.

-Teljesen kizárt.-mondta én pedig oda mentem és megcsókoltam.

A csók beindított valamait benne, hirtelen a fenekem alányúlt majd a nyakamra próbálta a kezét.

-Velem akarsz lenni?-kérdezte és a szemei sötétek lettek.

-Igen.-mondtam.

-Sosem foglak magadra hagyni.-közölte.

Majd újra összeforrtak az ajkaink, csak most sokkal durvábban. Lehúzta magáról a fehér pólót, majd az én hálóruháimat is. A csupasz bőrünk egymáshoz simult.

-Csodálatos vagy.-csókolt a nyakamba.

Ajkaival a nyakam után levándorolt a mellkasomhoz majd végig a fehérneműm széléhez. Ezután már teljesen úgy éreztem, hogy elveszítettem a fejem. A csipke anyagot végig simította a kezével, majd lehúzta rólam egy engedélykérés közepette a bugyit, majd róla is lekerült az alsónadrág. Majd belém hatolt.

Jól vagy?-kérdezte és az orrát az enyémnek nyomta.

Igen.-bólintottam, és tovább mozgott.

Csókokat hagyott a testem egész részén addig amíg elnem jutottunk csúcsig. Kimerülten, de még adrenalinnal telve néztem, a mellém dőlt Kade-et, aki az egyik karjával átölelt és csókot nyomott a homlokomra.

-Tudom mi vagy valójában Kade, de nem érdekel. Szeretlek.-mondtam