A Nelson családi házba úgy érkezni, ahogy érkeztem teljesen más volt mint az első két alkalom során. Nem bemásztam az ablakon, és nem beszöktem egy bulira, hanem bevittek. Kade szobájához érve a cuccaimat a kezéből a szoba tulajdonosa nemes egyszerűséggel a szobája közepére dobta.

-Mától ez lesz a te szobád is.-nézett rám. -De gondolom gondolom nem kell körbe vezetnelek.-jelent meg egy huncut mosoly az arcán. Az a mosoly ahww.- gondoltam magamban

-Biztos, hogy nem.-jelentettem ki.

-Biztos, hogy de.-szorította meg a nemrég összevarrt kezemet.

-Au ez fáj.-néztem a szemeibe.

- Most nem fájna, hogy nem ellenkeznél velem soha.-mondta

-Mert te aztán olyan kurva egyszerű eset vagy.-vágtam oda miután elenkedte a kezemet.

-Szólj apámnak itthon szedje ki a varratokat.-ennyi volt az előző mondatomra a reakciója.

-És merre találom apukádat?-kérdeztem. -Azért annyira még nem ismerem a házatokat.-mondtam.

-Az alaksorban van egy kisebb rendelője.-mondta majd kiment a szobából.

-kösz.-mondtam már a rég távolodó alakjának.

Miután elpakoltam a cuccaimat az állítólagos "szobámban" az alaksorban lévő rendelő fele vettem az írányt. Modernház ahhoz képest amiben mi lakunk meg kell hagyni. A rendelő ajtajához érve vagy 50 lépcsőfokot kellet megtennem már Dr.Nelson várt.

-Hát itt is volnál.-mosolygot rám amitől kicsit meg is ijedtem.

-Igen.-válaszoltam halkan majd a rendelőbe léptünk ami sokkal de sokkal korszerűbb volt mint a másik. Már az se volt semmi.

-Akkor kiszedem a varratokat. A fiam mondta, hogy már összeforrt a seb.-majd neki is állt.

Miután a varratokat kiszedte és lefertőtlenítette az eszközeit felém fordult.

-Gyorsan gyógyulsz.-jegyezte meg.

-Igen ez igaz.-mondtam.

-Azonba ma vendégeink lesznek úgyhogy most mennem kell.-viharzott ki.

A rendelőben maradva kutatni kezdtem. Semmit nem találtam, azonban egyszer csak egy titkos fiókot találtam az íróasztal másik fiókja alatt. Benne réges régi már szétfoszló családi képeket amiken a család tagjai tökéletesen felismerhetőek voltak. Aztán találtam még egy képet aminek a hátoldalára az volt írva, hogy a Nelson klán. A képet megfordítva rengeteg ember kb 60-70 ember volt a képen egyszerre lefotózva. Később lépteket hallottam így gyorsan mindent vissza csináltam és leültem a székbe.

-Azt hittem elmentél.-nézet rám Dr.Nelson.

-Nem egy kicsit rosszul lettem.-mondtam, ő pedig bólogatott azoban tudtam, hogy nem hitte el amit mondtam.

A szoba felé tartva már láttam pár ismerős arcot a képről. Nem foglalkozva velük a szobába tovább menve beleütköztem Kadebe.

-Bocsi.-néztem fel rá.

-Semmi. Maradj a szobába és addig ne gyere ki még én nem szólok.-mondta komolyan.

Nem válaszolva a szobában ültem már vagy 4 órát. Unalmamban azoban kicsit kijjebb merészkedtem és hallgatóztam.

„Most már vigyáznunk kell rá, már a családunk tagja a hülye megjelőlése miatt. Emellett nem elég, hogy másik klán tagjai mászkálnak a földükön. Emberek tűnnek és halnak meg, nem akarok újra mások miatt rejtve élni. Nem rég került elő egy új holtest. Ezt nem itt beszéljük meg! A légyeg, hogy a lány már a mi felelőségünk és meg kell, hogy védjük. A másik klán tagjait meg kell, hogy öljük. Azzal háborút robbantanánk ki. Valamit tennünk kell, de még hozzá gyorsan."

Annyira megijedtem a hallottak alapján, hogy sírva vissza mentem a szobába és vártam, hogy Kade mikor jön be. Nagy szerencsétlenségemre pont mikor akartam egésznap nem jött, csak a házvezetőnő jött szólni, hogy már mozoghatok a lakásban.