Tegnap mikor láttam Nelson szemét, és napokkal ezelőtt mikor éreztem kezének hideg érintését elkezdtem Margaretnek hinni. Hinni abban, hogy azt mondja a Nelson család egy misztikus fajból álló család. Még hozzá nem akármilyen teremtmények, nem. Ők vámpírok és abból is a legveszélyesebbek.

-Ma sem jössz be a suliba?-kérdezi telefonon keresztül Margaret.

-Nem, segítek anyának nagyon elvan havazva a munkával.

-Értem, hogy van a nyakadon a seb?

-Jól, bár nagyon viszket és ha Kade a közelembe kerül azt kezdem érezni, hogy lángol az érintett terület.

-Uhh baszki ez nem jó, bár utána olvastam de sehol nem írnak róla semmit.

-Én sem találtam csak azt a bizonyos feljegyzést és amit a bácsika mondott nekünk még a halála előtt, hogy ez egy nagyon különös dolog és nagyon ritka a vámpírok körében.

-Vámpírok? Hát beszarok végre hiszel nekem?-kérdezi boldogan.

-Azt hiszem igen, hát van más logikus magyarázat ezekre a bizalom gerjesztető dolgokra?-kérdeztem.

-Igen, hogy esetleg hülyék vagyunk bár azt nem hinném.-nevettünk.

-Most viszont elköszönök mindjárt becsengetnek, és Mrs. Melorn mérges lesz ha telefonozok.-mondta kifigúrázva a tanárnő hangját.

-Rendben, vigyázz magadra.-mondtam.

-Azt inkább neked kéne.-mondta és lerakta a telefont.

Az íróasztalomtól elmászva felvettem egy egyszerű de annál nagyszerűbb melegítő felsőt egy alsóval és laza kontyba kötöttem a hajamat. Csak a szokásos tudjátok. Azonban miközben anyunak segítettem a papírokkal csak Kade Nelsonra tudtam gondolni és arra mivan ha ő tényleg vámpír.

-Égésznap jár valamin az eszed.-látjátok csak le kellet írnom, az ányák mindent megéreznek.

-Igen ne is mond.-sóhajtottam.

-És mégis min csak kin?-kérdezte mosolyogva.

-Csak egy sulis beadandón.-hazudtam.

-Ilyeneken nem is szoktál ennyit gondolkodni.-hogy ismer.

-Talált süllyedt.-mondtam a számat húzva.

-Nem szeretem ha hazudsz nekem.-mondta mérgesen.

-Tudom és sájnálom, az az igazság, hogy összevesztünk Iannel.-hazudtam újra.

-Ki azaz Ian?-kérdezte.

-Az egyik osztálytársam.-mondtam.

-Nem is tudtam,hogy van Margeretn kivül másik barátod.-nevetett.

-Kössz szépen.-nyújtottam ki a nyelvem.

-Kinyitnád az ajtót? Csöngettek.-szólt anya.

-Persze.-válaszoltam.

Az ajtóhoz sietve majdnem átestem a cipőkön. Azonban mikor ajtót nyitottam a nem várt személyeknek. Nem is tudtam, hogy az ember kedve ilyen hirtelen akkorát tud fordulni mint a Föld 24 h alatt.

Halihó kedves olvasóim!

Boldog Új Évet Kívánok nektek és családaitoknak. Ezentúl lesznek már rendesen részek, és ez a könyv is végső nyugalomra kerülhet majd!<3