A cím ironikus, ez az élet.
Ha a nevem kiejtik, odanézek,
de legbelül van az érzés bennem.
Ki az, kinek nevét ejted?
Ismerem azt, ki voltam régen,
Azon emlékek, amikor úgy érzem, éltem.
De ha megkérdezik, ki vagyok,
Őszintén azt mondom, nem tudom.
Hogy ez miért van? Jó kérdés.
Talán ez egy késleltetett érzés
ami eddig is itt volt a szívem mélyén,
de nem jött elő, amíg a régi én élt.
Ha belenézek a tükörbe, látok valakit,
De talán nem tudom megmondani, kit.
Ő elméletileg én vagyok,
Én gyakorlatilag ő vagyok.
De mégis úgy érzem, a két személy más.
Valamikor egy volt, ma csak homály.
Mégis elnyomom az érzést bennem,
Valahogy nekem is muszáj túlélnem.