Ezt a rövidke fejezetet csakis a 46. Fejezet után érdemes elolvasni.

Szuperhősök világában

Mi lehetett volna

A halvány napsugarak finoman szöktek be az ablak üvegén keresztül. Egy részüket a függönyök fogták fel. Megcirógatták az éppen ébredező Eron arcát. A fiú nagyot nyújtózott a takaró alatt. Jólesett neki, miután az este folyamán szinte minden porcikája elgémberedett. A szobában a friss ágynemű illata uralkodott. Már csak kakas kukorékolás hiányzott, viszont New York utcáin kevés esély lett volna rá.

Eron a lepedő alatt megmozgatta a lábát, mikor az valaki más talpába ütközött bele. A fiú hirtelen azt sem tudta, mit reagáljon. Rendesen meglepődött, melyet nagyra tágult pupillái is jeleztek, illetve bepánikolt, ugyanis realizálta, hogy valaki mellette feküdt az ágyban. Az ő ágyában. Óvatos mozdulatokkal oldalra fordította a fejét. A barátnője, Amelia szuszogott, fejét a párnára hajtva. A srác ekkor szúrta ki a lány vörös keretes szemüvegét az éjjeli szekrényen. A fiú hirtelen mozdulataira a lány egyből felriadt.

– Szívem, mi a baj? – aggodalmaskodott Amelia.

– Nincs semmi gond... viszont ti... te nem hazamentél a minap? – nem értette a fiú, mi a fene folyik.

– Miről beszélsz? Már három hónapja itt élek veletek.

Erre a fiú nagyot nézett maga elé. Milyen cuccot tolhattam fel, hogy nem emlékszem semmire? – ez a kérdés járta körül az elméjét.

– Gyere, feküdjünk vissza. Csak egy kicsit – lustálkodott Amelia. Közben apró csókokkal hintette be a fiú nyakát.

Eron – noha hezitálva – beleegyezett. A kérdéseket félretette, s nyugodtan feküdt vissza az ágyba, szerelme mellé. Egy ideig csak lopva pillantottak egymásra, majd teljesen elmerültek a másik szemében. Elcsattant egy csók, amely meglehetősen hosszúra nyúlt. Mire Eron észbe kapott, már csak azt érezte, hogy a lány egyre intimebb helyeken simogatta őt. Köpni-nyelni nem tudott, de nem is akart ellenkezni. Az aktust azonban egy ismerős illat szakította félbe. Spagetti szósz illata. Eron egyik kedvence, melyet még a nevelőanyja készített el neki.

A fiú egyből felpattant az ágyból, hogy a konyha felé vehesse az irányt. Mikor meglátta, ki áll a gázsütő előtt, majdnem szívinfarktust kapott. Marilyn sürgött-forgott a konyhában, éppen spagettit csinált. Eron azt hitte, káprázik a szeme. Lassú léptekkel a nevelőanyja elé állt, és szorosan átölelte.

– Jó reggelt! – köszöntötte őt Marilyn. – Mi az, nagylegény? Úgy látom, eléggé érzelgős vagy most.

Jobban már meg sem lehetett volna őt lepni, ekkor azonban a bejárati ajtó nyikorgására kapta fel a fejét. Egy negyven körüli nő lépett be a lakásba, szorosan mögötte egy barna hajú férfi, aki kísértetiesen hasonlított ő reá. A fiú először fel sem ismerte a szüleit, olyan régen látta őket. Megdörzsölte a két szemét, mivel úgy vélte, délibábokat lát. Mikor az apja megölelte őt, s mikor az édesanyja egy puszit nyomott a homlokára, akkor realizálta, hogy nem képzelődik.

Miután a konyhaasztalnál ülve mindannyian befaltak egy nagy tányér spagettit, Eron hálószobájában beszélgettek és társasoztak. A fiú idejét sem tudta, mikor érezte magát annyira jól. Csupán a barátait hiányolta, viszont ekkor – mintha egy felsőbb hatalom meghallotta volna óhaját – Nolen, Hammond és Alexa lépett be a szoba ajtaján. Őket követte Michael és Stella, aki úgy mozgatta a bal karját, akárcsak régen. Nem volt lebénulva.

– Ugye nem késtünk le semmiről? – kacsintott egyet Nolen. Egy tortát hoztak magukkal. Csokis-kekszes tortát.

– Boldog születésnapot, Eron! – kiáltotta egyszerre mindenki.

– El... el is felejtettem, hogy ma van – a fiú azt sem tudta, hogyan reagáljon.

Továbbra sem hitte el, hogy amit maga előtt lát, az a valóság. A szíve nagyokat dobbant, ahogy körbejárta azt az öröm, és már legszívesebben sírt volna. A fiú agya ekkor kapcsolt: mi van, ha most álmodok? Megrázta a fejét, csipdeste magát, de mindhiába, egyszerűen nem tudott felébredni, az álom családja pedig valószínűleg hülyének nézte őt.

Az ajtón ekkor egy újabb „vendég" nyitott be, viszont őt csakis Eron látta. A többiek számára mintha láthatatlan lett volna. A Csonttörő lépte át a küszöböt. Hosszú haját igazgatta; mindkét szeme ki volt kaparva, belőlük ömlött a vér. Jobb kezében egy zölden világító, pulzáló követ fogott. A föld ékkövét.

– Látod már, mi mindened lehetett volna? – intézte a kérdést Eron felé fordulva. – Mi mindened meglehetne?

Eron ekkor ébredt fel, a rajta folyó verejtéktől teljesen átázva. A pizsamája átnedvesedett. Pár perc után – miután nagy levegőket vett – sikerült ép ésszel gondolkodnia. Azon pörgött az agya, a Sors vajon tréfát űzött-e vele. Hiszen az arcába dörgölte, hogy milyen élete lehetett volna, ha nem veszíti el a szüleit vagy Marilynt. Aztán elkezdett jobban gondolkodni a dolgon, miközben a reggeli kávéját szürcsölgette. Lehet, ez egy próbatétel volt. Hogy vajon elég erős tudok-e maradni. Aznap délután a fiú megvitatta az álmát a barátnőjével az interneten keresztül. Elhatározta magát, hogy akármi is legyen, akárhogy csábítaná őt az élet, ki fog tartani az addigi élete mellett. A múltját már elfogadta, s csakis a jövő felé kellett tekintenie.

Köszönöm, ha elolvastad az eddigi minifejezeteket! Csakúgy, mint a fő történetszálat, egy kis időre ezt a könyvet is szüneteltetném, viszont amint visszatérek folytatni Eronék kalandját, a minifejezetek is vissza fognak térni.