Figyelem!

Ez a fejezet sokak számára felkavaró lehet. Mindenki saját felelősségre olvassa el!

Szuperhősök világában

Amber Gray esete

Amber Gray egy fiatal, egyetemista lány volt, aki a Bolognai Egyetemre járt, Olaszországban. Hosszú, szőke hajáról, egyedi, szinte minden nap viselt, kék blúzáról, illetve a nyakánál lévő pillangós tetoválásról lehetett könnyen felismerni. Orvostanhallgató volt, mindig is példaképének tekintette a kék égen átszáguldó szuperhősöket. Noha nem voltak erői, úgy döntött, segíteni fog az embereken, úgy, ahogy csak tud. Félretett pénzének egy részét különféle alapítványoknak és gyermekkórházaknak ajándékozta. 2013-ban, halálának napján egy kicsike, de annál hangulatosabb kávézóban beszélgetett a barátaival.

– Ugyan, Josh! Ne hazudj nekünk! – szólt rá Amber a fiúra, aki őrült történetekkel állt elő.

– Tényleg így volt. A férfinak négy mechanikus csáp nőtt ki a testéből – mutatta Josh a négyes számot az ujjaival, mielőtt nagyot kortyolt volna kávéjából. – Szerencse, hogy Hálóvető megmentett.

– És ez mikor is történt? – kételkedett a történetben Amber egyik barátnője. – A tévében nem mondtak erről a hatalmas összecsapásról semmit. Az újságokban sem olvastam róla.

– Ez az egyik. A másik, te hogyan élhetted túl, ha állítólag a harctér közepén álltál? – vakarta a fejét Amber.

– Egyszerű szerencse. Elismerem, sok minden vagyok, de nem... legyőzhetetlen.

Miközben a barátaival beszélgettek és kacarásztak, Amber nem tudta nem észrevenni, hogy az ablakból mintha figyelnék őket, pontosabban csak őt. Mikor odafordította a fejét azonban, csupán egy fekete árnynak tűnt. Este, mikor az otthona felé vette az irányt, észrevett egy magas férfit az egyik utca végéről, ahogy őt kémleli. Amber egy sikátorban szerette volna levágni az utat, azonban szembetalálkozott üldözőjével. Amikor megérezte a kezén az idegen szorítását, egyből hátravetette magát, majd elővette a kis retiküljéből a paprikaspray-t.

– Hé, hé! Nem akarlak bántani, kis hölgy – a férfi közelebb lépett.

A holdfény megvilágította őt. Hosszú, lila haja a vállánál lógott. Selymes, sötét bajuszát igazgatta.

– A becses nevem Ombra! – hajolt meg a férfi a lány előtt. – Örülök, hogy találkozunk. Mi a te neved? – kérdezte ártatlan hanggal.

– Semmi közöd hozzá, szatír! – szólt vissza tüzes nyelvvel a lány. Már használni akarta a paprikaspray-t, mikor hirtelen a tarkójához kapott. Valami nagyot koppant rajta. Hátulról leütötték. Szegény Amber egyből a földre esett.

A leány egy hűvös szobában tért magához. Ablakok nem voltak, egyáltalán nem tudta, merre lehet. Ő maga egy kemény ágyon feküdt kikötözve. A terem falain sötétszürke festék nyújtózkodott végig. A bútorok öreg, kopott fából készültek. A sarokban egy elhagyatott, poros fotel lézengett, amelyen már látszódott az idő szorítása – a szövetet sötét foltok borították, a párna pedig régóta elvesztette formáját. Minden sarokban árnyak rejtőztek, mintha figyelték volna a lányt, s összesúgtak volna mögötte. Az egész szoba kellemetlen hangulatot árasztott magából. Egyszercsak fény gyulladt a teremben. Ombra a fotelben üldögélt, kezében egy fekete lánggal égő gyertyával.

– Hol... hol vagyok? – küszködött a sírással Amber.

– Pofa be! – lépett a lányhoz a pszichopata egy kést szorítva. – Azt hiszem, nem kezdtük jól az ismerkedést. A nevem Ombra. Mi a tiéd?

– Kérem! – zokogott a lány. – Megadok Önnek, amit csak akar. Van pénzem... – de Ombra félbevágta a kérlelését.

– A nevedet kérem... aranyom – majd a hangja egy kedves köpenyt húzott magára.

– A nevem... a nevem Amber – próbált megnyugodni. – Kérem...

– Elég ennyit tudnom – csitította le őt ismét a férfi, majd egy rongyot nyomott a szájába, hogy ne tudjon beszélni. – Tudod, nagyon élvezem az öldöklést. Megnyugtat. Ez amolyan férfias dolog – kezdett el nevetni mániákus hanggal. – De be kell vallanom, ez a sok vér, idővel előhúz belőlem egy másik érzelmet. Ki tudod találni, hogy mit? – mutatott Amber felé a bökőjével.

A lány rázta a fejét. Sírt, s csak sírt, ahogy képes volt rá. Kiáltott volna, de nem tudott.

– Hát a kanosságot, baszd meg! – kiabált rá Ombra. – Van egy bizonyos érzelmi kötelékem a szőkékkel. Na meg az a pillangós tetoválás. Nagyon szexi, drágám! – nyalta meg a lány nyakát, aki kínjában rúg-kapált volna, de kikötözve arra sem volt képes.

A férfi elkezdte levetkőztetni Ambert. Először a kék kis blúzát vágta le róla, utána a nadrágját, végül a bugyiját. Néhány nappal később találták meg Amber holttestét. Miután Ombra megerőszakolta, elvágta a torkát, aztán elásta a környéken. A nyomozók nem először találkoztak a pszichopata, olasz gyilkossal. Mikor rájöttek, hogy Ombra szupererővel bír, egyből értesítették a H.E.R.O.-t, akik el is kapták, de nem tudták sokáig fogva tartani. Mire a hatóságok ráeszméltek, hogy megszökött, Ombra már elhagyta az országot, s egy hajón éppen az USA felé tartott, hogy ott folytathassa mészárlását. Ez hát Amber Gray esete, ami bebizonyítja, mindegy mennyire vagy jó ember, mennyire tiszta a lelked, ha egy szörnyeteg megtalál, az könnyen a végzeted lehet.

A történetet sok való életbeli gyilkosság ihlette, illetve részben a martfűi rém esete.