Másnap Hyeonseok irodájába tartottam. Megfordult a fejemben párszor, hogy biztos ezt szeretném-e, de mindig az igen felé esett döntésem. A babának sem tenne túl jót, ha egész nap táncolnék. Az ajtón kopogtam és egy igen után benyitottam.

- jó reggelt.- köszöntem a férfinak.

- neked is Yiren, mi járatban ?- mosolygott.

- beszélni szeretnék önnel. - intett, hogy üljek le. Helyet foglaltam vele szembe, kezeit összekulcsolta és várta mondandómat. - szeretném felbontani a szerződést.

- tessék ?- hökkent meg. - miért ? Tegnap debütáltatok, miért bontanád már most fel ? - vette fel szigorú arcát.

- az a helyzet, hogy gyerekem lesz...- tettem kezem hasamra. Szemei nagyobbra nőttek.

- ez biztos ? - hebegte döbbenten.

- igen, tegnap egész nap rosszul voltam, végül vettünk egy tesztet és pozitív lett. - bólintottam.

- hát egy biztos, terhesen nem táncolhatsz. Viszont, énekelni tudsz. A tánc órákon nem kell részt venned. Ha már akkora lesz a magzat, hogy növekszik a hasad, akkor nem kell jönnöd, felbontjuk a szerződést. - köszörülte meg a torkát.

- forgatásokon részt kell vennem ?

- nem. - rázta fejét.

- rendben, köszönöm. - álltam fel és indultam ki.

- Yiren !- szólt utánam. - sok boldogságot. - mosolyogta.

- köszönjük. - bólitottam mosolyogva. A lányoknak négy óráig tánc van, azután van csak ének. Az iroda ajtaja előtt a lányok álltak.

- mit mondott ?- karolt belém Jisoo.

- azt mondta, hogy amíg nincs nagy pocakom addig énekelni bejárhatok. - támaszkodtunk a falnak.

- és forgatások ? - kérdezte Chaeyoung.

- azokon nem kell részt vennem. - ráztam a fejem.

- rossz lesz nélküled. - ölelt meg Lisa.

- nagy néni leszek !- áradozott Jennie.

- amióta tudja, hogy babát vársz azóta ezt mondogatja.

- jaj Jennie !- nevettem fel.

- lányok mennünk kéne. - szólt Chaeyoung telefonját nézve.

- délután találkozunk. - ölelt át Lisa.

- sziasztok. - megöleltem mindenkit és kimentem az épületből. Anyáék dolgoznak, Felix a kiadóba, unalmas lesz ez a nap. Meglepem anyáékat és főzök valami finomat. A bevásárlóközpont felé vettem az irányt. A gondolat, hogy anyuka leszek megmosolyogtat. Mindig vágytam egy kislányra vagy kisfiúra. Kevesebb mint 9 hónap múlva meg is kapom az egyiket. Telefonom csörögni kezdett. Elővettem a zsebemből, a kijelzőn Felix neve díszelgett. - szia. - köszöntem bele mosolyogva.

- szia, van egy kis időm, gondoltam felhívlak. Sikerült beszélni a szerződésről ?- elsétáltam egy padhoz és leültem rá.

- igen, énekelni be kell járnom amíg nem nő meg nagyra a pici.

- kéne találni valami nevet.. nem kéne élete végéig magzatnak, picinek, babának szólítani. - nevette el a végét.

- tudod nekem van ötletem.- vigyorodtam el.

- nem ! Nem lesz Yoongi a gyerekünk neve !- jelentette ki ellent mondást nem tűrve.

- se baj...van másik hat név ötletem. - szám a fülemig ért arcomon.

- meg vagyok veled áldva. - sóhajtotta. - ma egy közös fürdés ?

- benne vagyok. Mikor érsz haza ?- néztem fel a bárány felhős égre.

- nem tudom. Talán este tíz körül. - arcomra egy fáradt mosoly ült ki.

- én meg talán tizenegy. Majd várjuk meg egymást. Főzök valami finomat. Nekünk csinálok sütit is. - nevettem el magam.

- na és anyáék ? Nekik mi lesz ?- hangján lehetett hallani, hogy mosolyog.

- shhh..most gonosz leszek és nem csinálok nekik semmit.

- te mindig gonosz vagy. - nevetett.

- azt te csak hiszed. - durciztam be.

- most mennem kell, majd beszélünk. Anyáéknak is csinálj finomat !- nevetett. - és nem, nem Yoongi lesz a neve ! Sziaa. - tette le. Pedig már pont mondani akartam. Mosolyogva csúsztattam a telefont zsebembe. A bevásárlóközpontban az üdítők közt kutakodtam az őszibarack ízű után, mikor két ismerős alakot láttam meg. Daehyun és Byul voltak azok, kézen fogva. Arcomra fintor ült ki, megfogtam a kezemhez közelebb lévő üdítőt és már mentem is.

- gratulálok a bandához. - hallatszott Byul kényes hangja. Mély levegőt vettem, egy mosolyt erőltettem az arcomra és feléjük fordultam.

- köszönöm. - villantottam büszke mosolyom. Már fordultam volna meg újra mikor Daehyun szólalt meg.

- na és a barátod hol van ? Csak nem testvéri harc dúl köztetek ?- vigyorodott gúnyosan. Én tényleg őt akartam ? Az elején még rendes srácnak tűnt.

- told fel azt a szemüveget az orrodra és láss tisztán ! Felix és én nem vérszerinti testvérek vagyunk. - álltam meg vele szembe.

- sok kapcsolatom van, akármikor kifecseghetem a kis titkotokat. - lökött rajtam egyet Byul.

- ne aggódj, nem fogsz látni többet abban az iskolában. - nevettem el magam. Hangomból csöpögött a gúny.

- a karriered fontosabb, mint az iskola ?- húzta fel szemöldökét kérdően Daehyun.

- valami sokkal fontosabb. - pillantottam le a hasamra majd vissza rájuk.

- felcsinált ? Pff remek testvér. - nevette el magát Byul.

- mondja az akiben már a fél város volt. - mértem végig  a lányt.

- te kis szajha !- két kezével vállamon lökött egyet. Akkora erővel lökött, hogy neki estem a hűtőnek amiben az üdítők voltak. Az üveg nem bírt el, így megrepedt és eltört. Fájdalmas kiáltás hagyta el torkomat mikor az üveg belehatolt bőrömben. Estem már bele üvegbe, de ez rosszabb. Az eladók jöttek segíteni kimászni, elsőnek rongyokat hoztak és azokat szorították sebeimre. Mérhetetlenül fáj. Egy nő hívta a mentőket, elkérték a szüleim telefonszámát és őket is felhívták. A hasamból is folyt a vér. Bepánikoltam. Mi lesz a babával ? Meleg folyadékot éreztem lábaim közt. Ugye csak ott is megvágtam ? Valami olyasmit tanultunk bioszból, hogy ha állapotos egy nő és elesik, legrosszabb esetben vérezni kezd ott lent alul, akkor az azt jelenti, hogy elvesztette a babát. Ez velem nem történhet meg ! Könnyeim utat törtek a gondolat miatt, hogy elvesztettem a gyerekem. Mérgesen kerestem a Byul x Daehyun párost. Sehol nem találtam őket. Sziréna hangja hallatszott az utcából. Mentősök rohantak be a boltba. Mivel nem tudtam lábra állni hordágyon vittek ki. Szívem torkomban dübörgött a baba miatt. Ha elvesztem belehalok. Szélsebesen vittek a kórházba. A kezemből, vállamból, oldalamból és lábamból folyt a vér. Viszont a combom hátulját érte a vágás, de középen is véres volt a farmer nadrágom. Mikor odaértünk egyenesen toltak be a sebészetre. Az orvos nem tétlenkedett. Beadta az érzéstelenítőt és neki látott a varrásnak. Kiskoromban estem bele utoljára üvegbe, fájt is mikor összevarták a sebet, de ez most nem fájt annyira.

- do-doktor úr ! A gyermekem ugye megmarad ?- kérdeztem sírva.

- ez nem az én szakterületem. Elkísérik a szülészeti osztályra és majd ott megmondják. - tette le a tűt és a cérnát. Bele ültettek egy kerekesszékbe és eltoltak a szülészetre. Kismamák hada bámult rám. Nem esett valami jól. Betoltak egy terembe és egy ágyra fektettek. Egy férfi jött és vizsgálni kezdett. Sírásom nem akart befejeződni.

- mióta terhes ?- nézte az ultrahangos képet a monitoron.

- két napja. - nyeltem egyet.

- volt valamilyen vizsgálaton ?- kérdezte még mindig a monitort bámulva.

- még nem. - vezettem én is a tekintetemet a gépre.

- csinálnom kell egy hüvelyi ultrahang vizsgálatot. - adott egy papírtörlőt. - ezzel tudom megállapítani, hogy van-e szívhang vagy nincs. Ha nincs, akkor sajnos elvesztette a magzatot, ha van a szerencse van magával. - félek. Felixnek alig mertem levetkőzni, akkor egy vadidegennek hogy vetkőzzek le ? Jó, mindegy, orvos. Sokszor látott már ilyet, nem lesz gond. - nos van egy jó és egy rossz hírem. - nézett rám. - melyikkel kezdjem ?

- a jóval.

- a nagyobb magzat megmaradt- mosolygott biztatóan. Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkaimat.

- és mi a rossz ?- haraptam be ajkaimat.

- a kisebbiket elvesztették.