Yiren pov

Amikor megláttam Daehyunt Byul szájában kutatni eltört a mécses. Már megint. Ez a lány nem nyugszik ? Elsőnek Felix, most meg Daehyun ?

- miért marja el tőlem azokat, akiket szeretek ?- töröltem könnyeimet. Választ nem várva rohantam ki az iskolából. Egyenesen a szokásos játszótérre menekültem a problémáim elől. Byulnak mindegy ki a barátom, ő úgyis el fogja venni. Már értem miért nem láttam őt mikor a színpadon voltunk. Leültem egy faasztalhoz és ráhajtottam a fejemet. Azt hittem ő más, azt hittem ellöki az olyan lányokat, mint Byul, de úgy látszik tévedtem. Méghozzá elég nagyot. Hirtelen valaki rám terített valamit, egy elég nagy sikítással fogadtam az illetőt.

- csak én vagyok. - ült le mellém Felix.

- a szívbajt hoztad rám. - tettem kezemet hevesen dübörgő szívemre.

- nem akartam. - karolta át a vállam. Közelebb mentem hozzá és vállára hajtottam fejemet.

- azt hiszem Byul meg szeretne tanítani valamire. - néztem a rozoga csúszdát.

- mire ?- nézett le rám.

- az életre. - kijelentésemen meglepődött. - a csalódásra. - bővítettem.

- már miért ?- csúszott le keze a derekamra.

- elsőnek téged vesztettelek  el, most pedig Daehyunt. - nem mondott semmit csak felállt, engem pedig húzott maga után. Egy fa tövébe vitt, neki tolt a fának és megtámaszkodott két kezével fejem mellett. Alig volt köztünk pár centi.

- engem sose fogsz elveszíteni. Túlságosan fontos vagy nekem ahhoz, hogy elhagyjalak. - hajolt még közelebb. - szeretlek. - zárta be köztünk azt a pár centit. Puha ajkainak közelsége valami mennyország volt. Mézédesen mozgatta ajkait, ami szinte elvarázsolt. Teljesen kiment a fejemből milyen jó vele. A pillangók repdesni kezdtek a hasamban. Engedélyt adtam neki a bejutásra, nyelve átsiklott a számba és szenvedélyes táncba hívta nyelvemet. Kezemet tarkója köré kulcsoltam, derekamnál fogva húzott magához. Mohón faltuk a másik ajkát.

- sose engedlek el. - nyomott egy puszit a számra. - ha kell haza megyek veled és bejelentem, hogy a barátod vagyok. - szorított magához.

- komolyan gondolod ?- simultam hozzá.

- komolyabban, mint hinnéd. - puszilt fejem búbjára. - haza kísérlek. - kulcsolta össze az ujjainkat.

- anyáék meg fognak ölni. - néztem rá egy ravasz vigyorral.

- csak az utcáig kísérlek. - rajzolt maga elé keresztet. Kezünket összekapcsolva sétáltunk egyenesen az utcáig. Elmesélte, hogy Hyunjin anyukája minden kívánságát lesi. Az utca elején szoros ölelésbe vont. Az arcom két oldalát megpuszilta és indult haza. Lassan lépkedtem a házunk felé. Gondolataim a csók körül keringtek. Lehet, csak őt akartam helyettesíteni Daehyunnal ? Vagy lehet az amit Daehyun iránt éreztem csak egy fellángolás lenne ?
Beérve a házba levettem a cipőmet és mentem fel a szobámba.

- szia neked is !- köszönt apa morcosan a nappaliból. Megálltam az ajtóban és intettem nekik egyet.

- csinos vagy. - mosolygott anya. Bólintással jeleztem, hogy tudom és mentem fel. Magam mögött becsuktam a szoba ajtaját, szekrényem elé sétáltam kivettem belőle egy szürke cica nadrágot és egy fehér hosszú pólót. Levettem a szoknyát és magamra rángattam a nadrágot és a pólót. A szoknyát beraktam mosásban, utána indultam vissza a kis kuckómba. Mire visszatértem anya az ágyamon ült és lapozgatta a Kpop újságomat. Ezzel nem is lenne semmi baj...csak hát arra az oldalra, ahol Suga van írkáltam mindenféle dolgot..

- az utolsó oldalt hagyd ki !- kaptam ki a kezéből. Mosolyogva figyelte ahogy egy másik polcra teszem át az újságot. - mit szeretnél ? - ültem le vele szembe.

- szereted, igaz ?- tette kezét a kezemre.

- kit ?- néztem rá zavarodott arccal.

- Felix. - ajkamat beharaptam, tekintetem a parkettára vándorolt. - ne legyél már piros ! - kacarászott. - szóval szereted. - közelebb ült és magához húzott. Szemeim könnyekkel megteltek, mindig is érzékeny voltam az ilyen pillanatokra. - tudod, a szerelem veszélyes játék. Nem mi választjuk ki, kibe legyünk szerelmesek. Ahogy mondtad apádnak is, nem mi irányítjuk az érzelmeinket. Lassan tizennyolc éves leszel, már csak pár hónap. Utána azt teszel amit szeretnél, de mi mindig próbálunk majd a kislányunként bánni veled. Én azt mondom áldásom rátok. - könnyek bugyogtak ki a szememből.

- köszönöm anya. - karoltam át sírva.

- nincs mit Kincsem. Apádat is próbáltam meggyőzni, hogy Felix számodra az igazi és nem az a másik. Nekem nem volt szimpi...túl nagy a haja. - gondolkozott el.

- apát bízd rám. - váltam el tőle. Most, hogy így anya, úgymond megengedte a kapcsolatunkat elég bátorságot szedtem össze, hogy apa elé álljak. A lépcsőn lassan haladtam lefelé. A nappaliban leültem apa mellé és néztem vele a dokumentum filmet.

- pénz kéne ?- kérdezte rám se nézve.

- annál valami fontosabb kell. - motyogtam halkan.

- valóban ?- fordult egész lényével felém. - micsoda ?

- nem micsoda, hanem kicsoda. - néztem szemeibe.

- ugye nem Felix ?- fordult vissza a televízió irányába.

- én szeretem apa. - hunytam be szememet.

- majd elmúlik. - legyintett.

- én is ezt mondtam neki..mégsem múlt el. - rájöttem valamire. Én egy nagyon érzékeny lány vagyok. Mindjárt bőgök megint.

- de neked barátod van, nem ?- fordította egy pillanatra a fejét, majd vissza. A gyomrom összeszorul ha csak Daehyunra gondolok.

- volt. - nyögtem ki nehezen. Apa kikapcsolta a Tv-t és elhajította a távirányítót.

- mit csinált ?!- szemeiben düh csillant meg.

- a bálon csókolózott egy másik lánnyal. Azért jöttem haza ilyen hamar. - motyogtam halkan.

- egy újabb érv, hogy ne legyen barátod. - mondta elismerően.

- nem lehetek apáca ! - csaptam rá a combomra, de hamar meg is bántam.

- szerinted Felix másabb ? Szerinted ő nem tenné meg ezt veled ? - most elgondolkoztam. Biztos nem tenné meg.

- igen, ő másabb. - néztem a padlót.

- mi csak nem szeretnénk, hogy a múlt megismételje önmagát. - kapcsolta vissza a Tv-t.

- miért, mi történt ?- ez kezd érdekelni.

- hívd át a bátyádat..itt lenne az ideje egy családi beszélgetésnek. - a telefonomért rohantam és hívtam Felix számát. Elhadartam neki, hogy kötelező jönnie. Pár perc és itt lesz. A csengő hangja még is szólalt. Anya ajtót nyitott, én a nappaliban ültem a kanapén apával szemben, aki fel alá járkált. Mikor Felix beért leültették mellém. - itt lenne az ideje, hogy elmondjunk nektek valamit. - állt meg apa.

- azért nem szerettük volna, hogy együtt legyetek, mert nem akartuk, hogy a múlt újra megtörténjen. - hajtotta le a fejét anya.

- nagyanyátok és nagyapátok örökbe fogadott egy gyereket. Egy fiút..engem. Úgy volt nem lehet gyerekük, de aztán két év múlva megszületett anyátok. Ahogy nőtt egyre szebb és szebb lett. Végül beleszerettem. Nagyanyátok és nagyapátok nem foglalkozott, a szerelmünkkel. Megengedték. Ám egy nap, kiderült, hogy anyátok és én mégis testvérek vagyunk, féltestvérek. Apai ágról. Ezt nem akartuk, hogy a végén ugyan az történjen meg veletek, mint velünk.

- ez lenne a mi titkunk. - döbbenettel hallgattam végig a szüleimet. Szóval akkor ők most testvérek ? Biológia órán olyat tanultunk, hogyha két testvérnek születik gyermekük, akkor az valami rendellenességgel jön a világra. Akkor most retardált vagyok ?

- de, ha tudjátok, hogy egyikőtök sem lépett félre és nem született titokban egy gyereke akkor Yiren és én nem lehetünk féltestvérek. - nézte Felix anyáékat.

- igazad van Felix. - bólintott apa. - tegnap este átbeszéltünk pár dolgot. Tudom milyen szerelmesnek lenni. Csak egy dolgot kérek tőletek. Előttem nincs csók. - tette fel a mutató ujját.

- akkor most megengeditek ?- kérdeztem csodálkozóan.

- igen - bólintottak. Örömömben azt sem tudtam hová nézzek. Felix nyakába ugrotttam bele. Szorosan szorítottam magamhoz. - menjetek.- intett apa. Leszálltam a fiúról és a szobám felé vettük az irányt. Az ajtót becsukta mőgöttünk, neki tolt az ajtónak és hevesen az ajkaimra tapadt. Combom alá nyúlt és ölébe vett. Csókját viszonozva kulcsoltam kezemet tarkója köré. Az ágy felé kezdett el menni. Óvatosan döntött el rajta, nem szakítva meg édes csókunkat. Nyelvét áttolta és az eddigi csókjainknál is szenvedélyesebben csókolt.

- szeretlek. - vált el tőlem és a homlokomra puszilt.

- én is. - mellém feküdt én pedig rá.

- mostantól együtt, okés ?- tartotta felém a kisujját.

- mostantól együtt. - ráztunk kisujjat.

Szóval ez lett volna a szüleim titka.