A bál napja

Ma lesz a bál, mivel fel kell díszíteni az iskolát erre a napra nem tartottak tanítást. Izgatott vagyok a mai nap miatt. Leginkább a dal miatt, eddig a szüleinknek mutattuk meg. Nekik tetszett, de tudjuk milyenek a szülők. Felixnek meséltem arról ami Daehyun és köztem történt, nem volt elragadtatva ezt nem titkolta. Persze bízik a fiúban, de valamiért nem örült.

A lányok gratuláltak, a szüleimnek pedig be kellett mutatnom. Nyugodt szívvel üdvözölték a fiút, mikor meglátták hogy nem Felix az. Azt hitték ő lett a barátom.
Az egész délelőtt folyamán gyakoroltunk a lányokkal. Kezdünk belejönni, Lisa igazán elmehetne tánc tanárnak. Délután öt órakor Jennie és én mentünk hozzájuk, kijelentette, hogy csakis ő öltöztethet fel a bálra.
Jelen pillanat az ágyán ülök és rázom a fejem a ruhákra. Szegényt nagyon mérgelem ezzel a nem tetszősdivel, de én jól szórakozok.

- neked semmi se jó !- dobta hozzám az egyik darabot.

- van ez így. - vontam vállat mosolyogva.

- utállak. - forgatta a szemeit. - ezeket nézd meg. - vett elő két darabot. - ezek az utolsók.

- legyen az. - mutattam a zongora mintásra.

- tessék. - adta a kezembe. Kiment a szobából én pedig levettem a ruháimat és a szoknyát vettem fel helyettük.

- Jennie ! Cipzár !- kiáltottam és a hajamat oldalra tettem.

- jövök. - nyitódott az ajtó. Jennie mögém lépett és becipzározta a ruhát. - hajaddal kezdjünk valamit ?

- legyen leengedve. - legyintettem. Adott egypár cipőt amiket felvettem, sminknek egy szempillaspirált és egy rózsaszín szájfényt kent fel.

- kész vagy. - mosolygott. - mi lenne veled nélkülem ?- sóhajtott.

- nyugodt életem. - tettem össze a kezeimet.

- mondom, hogy utállak. - legyintett. Ő is felvett egy rózsaszín ruhát, haját kifésülte, cipőt vett, sminkje ugyan olyan volt, mint az enyém. Készülődés után indultunk Jisoohoz.

Felix pov

Hyunjin és én együtt mentünk a bálra. Oda érve Daehyunt szúrtam ki az aulában. Örülök Yiren boldogságának, de nem tudok őszintén örülni neki. A harag és a szomorúság egyszerre öntötte el a testem minden porcikáját. Kezem ökölbe szorult ahogy néztem a vígan nevetgélő fiút. Olyan érzésem van, mintha féltékeny lennék. Lassan léptem oda a fiúhoz és boldog társasághoz, mellyel éppen cseverészett.

- Daehyun, beszélhetnénk ?- kérdeztem tőle fülébe suttogva.

- persze. - bólintott. Arrébb álltunk egy csendesebb helyre. - miről van szó ?- tette zsebre a kezeit.

- hagyd békén Yirent. - tértem a lényegre.

- ugye te ezt most nem mondtad komolyan ?- nevetett ki. - haver, már csak egy pici kell, hogy a barátnőm legyen. - tette kezét a vállamra és egy kis mértéket mutatott az ujjaival.

- igen, komolyan mondtam. - sepertem le kezét a vállamról.

- tudom, hogy nem a húgod. Szerinted miért nem jött velem ? Megállapodtunk, hogy megengedtem neki, hogy veled jöjjön el ide, de az én barátnőmnek kell lennie. - vágta magát vigyázzba.

- attól, hogy még nem a húgom jogom van félteni őt. Nem te éltél vele egész életében, nem te vigyázzál rá. Nem te voltál mellette amikor sírt. Szóval utoljára mondom, hagyd békén. - hagytam ott. Miközben a tömegen próbáltam átvergődni megpillantottam Jenniet a tömegben. - ha Hyunjint keresed akkor a kajáknál nézd meg. - mentem oda hozzá. - Yiren ?- kerestem a lányt.

- köszi, kint van. Téged vár. - mosolygott és indult felfedezni barátját. Elindultam a kijárat felé, átléptem a küszöböt, majd a kaput is. Yiren a fal mellett állva nézte a járókelőket.

- győnyörű vagy. - néztem a zongorás ruhába bújtatott lányt. Egyszerűen az eszemet elvesztem, ha csak ránézek. Fejét felém kapta és egy mosoly terült el arcán.

- te sem panaszkodhatsz. - lépett elém. Karjaimmal szoros ölelésbe húztam. Derekát átkaroltam, fejemet az ő fején támasztottam meg.

- menjünk. - váltam el tőle. Megfogtam a kezét és húztam be az épületbe. - keressük meg Hyunjint és Jenniet. - indultam meg valamelyik irányba.

- rendben. - bólintott. Nem akarom, hogy találkozzon Daehyunnal. Nincs kedvem nézni ahogy egymás szájában turkálnának. Oda érve az egyik asztalhoz megláttam a többieket és az osztályfőnökömet.

- jó napot, sziasztok. - üdvözöltük a társaságot.

- jó napot. - köszönt a férfi.

- de tanár úr kérem ! Csak egyet hozzunk !- kulcsolta össze a kezét Jisung.

- nem lehet, értse meg. - fordult a könyörgő fiú felé.

- mit nem lehet ?- kérdeztem halkan Chan-től.

- Jisung és Minho alkoholt akarnak hozni, szerintük nem elég jó a kínálat. - adta a választ.

- de tanár úr ! Legyen szíves megengedni !- szinte már kiskutya szemmel könyörögtek a középkorú férfinak.

- jó, rendben legyen, de tényleg csak egy ! Mindenki egyet iszik, egy darabot. Egyetlen egy darabot hozhattok !- mutatott végig rajtunk. A két fiú arcán egy elégedett és sejtelmes vigyor ült ki.

- rendben. - indultak el.

- ha visszaértek szóljanak. - intézte felénk szavait, majd itt hagyott bennünket.

- lányok, csak én izgulok ?- kérdezte Lisa.

- miért izgulnátok ?- nézte zavarodottan őket Jeongin.

- meglepetés. - fogta be Jisoo Lisa száját.

- sziasztok. - hallottam meg a fülemet irritáló hangot. Csak őt ne, bárkit csak őt ne !

- szia !- köszönt vidáman Yiren, mindenki köszönt én meg intettem egyet a fiúnak. Jisung és Minho lassan visszatértek, de amit a kezükben tartottak nevetésre késztetett.

- ti nem vagytok normálisak.- fogta a fejét Chan.

- most miért ? Azt mondta egyet hozzunk. Mi egyet hoztunk. - vonta kérdőre Minho.

- egy kicsire gondolt nem egy kétliteresre !- nevettem.

- de akkor is egynek számít. - emelte fel Jisung a kétliteres sörösüveget.

- eszembe nem jutott volna. - motyogta csodálkozóan Changbin.

- hozzatok poharat, lányok ti kértek ?- fordult feléjük Minho.

- nem, köszi. - mosolygott Chaeyoung.

- naa egy pohárral nem árt. - nyújtott felé egy poharat Seungmin.

- talán majd később. - adta át a poharat Jennienek, aki továbbította Hyunjinnek.

- én megyek és szólok a tanárnak. - indult el Chan.

- ti tényleg ilyen nagyot hoztattok ?- nézte az üveget Hyunjin.

- majd azt mondjuk, csak ilyen volt. - legyintett Jisung.

- mióta vagy te ilyen rossz ?- kérdeztem mosolyogva.

- amióta anya fahéjas csigát süt. - hadarta lehajtott fejjel.

- kedves diákok ! - hallottuk az igazgató hangját. - mint azt tudjátok, ma került megszervezésre a Tavaszi Bál. Minden évben rendezünk ilyen bált, ahol együtt várjuk a tavaszt és a nyarat. Ezen a bálon, szívesen nézzük meg kollégáimmal azok tanulók előadását, akik regisztráltak. Hogy emlékké tudjuk tenni, felvétel készül minden előadásról, amit az iskola honlapján megtaláltok. Kérek mindenkit, hogy amíg az előadások zajlanak, fáradjunk ki az udvarra, hiszen ott van felállítva a színpad. - indult meg az udvar felé.

- remélem nem tart sokáig. - reménykedett Changbin.

- szóval visszaértek ?- állt meg előttünk a tanár úr.

- igen tanár úr és ahogy tetszett mondani egyet hozztunk. - mutatott Minho az üvegre.

- ha dolgozat közben lennének ilyen okosak. - intett egyet és ment ő is az udvarra.

- nem erre számítottam. - húzta el a száját Jeongin.

- menjünk !- indultak meg a lányok is. Kiértünk az udvarra és a színpad elé álltunk. Az igazgató beállt a mikrofon állvány elé és újra belekezdett.

- az első előadónk egy kilencedikes leányzó, Kim Eunji. - mondta mosolyogva. A lány fellépett a színpadra és énekelni kezdett.

Yiren pov

A szívem a torkomban dobogott, nem tudom hányan jelentkeztek, de remélem vannak még előttünk.

- Yiren, gyere. - ragadta meg a kezemet Jennie.

- hova ?- kérdésemre nem érkezett válasz. Egy fa tövébe vonszolt minket.

- mutassátok a ruhátokat. - állított minket torna sorba. - Lisa a te ruhádat egy kicsit feljebb tűzzük. A tiétek jó, menjetek vissza, jövünk mindjárt. - rohantak be az épületbe. A lányokkal vállat vonva mentünk vissza a színpad elé. 

- ugye Jennie most nem ül neki varrni ?- nézett ránk Chae.

- reméljük nem. - rázta a fejét Jisoo. A lány előadása után megtapsoltuk és az igazgató jött fel a színpadra. Szívem egy nagyot dobbant, csak ne most következzünk mi, Jennie és Lisa még nincs itt.
Egy megkönnyebbült sóhaj szakadt fel ajkaimról amint meghallottam, hogy pár tizedikes fog táncolni. Az előadás közepén értek vissza a lányok. Lisa ruhája tényleg rövidebb lett. Nem az a rövid, de rövid.

- mivel hoztad össze ?- néztem Lisa ruháját.

- az osztályban van sok technokol. - ahogy kimondta úgy csapatunk egy hatalmasat a fejünkre.

- következő előadóink a...Blackpink. - nézte a papírt, amire ki voltak nyomtatva az előadók. - Kim Jisoo, Kim Jennie, Park Chaeyoung, Lalisa Manoban, és Lee Yiren. - a szívem heves ritmust diktált ahogy mentünk fel a színpadra.

Kaptunk egy-egy mikrofont, a CD-t odaadta Jisoo az igazgatónak, ő belerakta a lejátszóba mi pedig beálltunk és vártuk, hogy elinduljon. Szememmel Felixet kerestem, kis idő után megtaláltam. Egy bátorító mosolyt küldött felém. A zene elindult, a testünk egyszerre mozgott a zene ritmusával. Elsőnek Chae énekelt, aztán jöttem én, utánam Lisa, aztán megint Chae aztán Jisoo és így felváltva énekeltünk. Büszke vagyok magunkra. Sokat készültünk erre és meg is lett az eredménye. Mindenki tapsolt, aki jelen volt. Mikor vége lett a dalnak visszaadtuk a mikrofonokat és lesétáltunk a színpadról.

- láttátok a fiúkat ?- nézett körbe Lisa.

- én nem látom őket. - rázta fejét Chae.

Felix pov

A lányok dala egyszerűen elvarázsolt. Nagyon jó lett. Mikor végeztek gyors elmentünk az aulába. Csak mi voltunk ott. Hyunjin és Jisung leitatták Daehyunt, egy lány keresésére indultam, aki tud segíteni nekem. Nem akarom szomorúnak látni Yirent, de ezt már nem bírom tovább. Megtalálva a lányt oda siettem hozzá és kezeit kezembe vettem.

- Byul, kéne a segítséged. - néztem a szemeiben.

- miben ?- nézett végig rajtam.

- le kéne kapnod azt a fiút. - mutattam az iszákos fiúra.

- mit nyerek vele ?- húzta magasra szemöldökét.

- tönkre tehetsz egy kapcsolatot. - vontam vállat.

- legyen. - indult meg a fiú felé. Egy elégedett vigyor ült ki az arcomra. Már csak Yiren hiányzik innen. Elindultam ki az udvarra a lányért.

- Felix ! Már mindenhol kerestelek. - szaladt hozzám.

- mutatnom kell valamit. - kaptam csuklója után és az aulába vonszoltam. Nem kellett nagyon közel menni, Yiren meglátta, hogy Daehyun nem is olyan hű, mint ahogy azt állítja.

- miért marja el tőlem azokat, akiket szeretek ?- kérdezte könnyeit törölve. Válaszomat meg se várva indult el a kijárat elé.

Lehet tönkre tettem a kapcsolatát, de Daehyun nem hozzá való.