A szünet hamar eltelt. Holnap lesz hétfő, ami annyit jelent, hogy iskola. Két hét múlva pedig a bál. A tánccal egész jól állunk, hála Lisanak. Felixről semmit nem tudok. Nem hívott, nekem pedig bevezették a szüleim, hogy minden héten ellenőrzést tartanak. Ilyenkor átnézik a telefonomon a hívásokat és az üzeneteket. Megtiltották, hogy Felix és én találkozzunk. Daehyunnal a csók óta nem beszéltem. A dal kész, minden készen van ami az iskola kezdésre kell. A szüleimmel a viszonyom egyre jobban hasonlít egy romhoz. Amióta nincs itt Felix nem beszélek velük, csak ha kérdeznek vagy valami fontosat mondok nekik.

Reggel felvettem az egyenruhát rendbe szedtem a fejem és indultam az iskolába. Nagyon vártam ezt a napot, végre láthatom Felixet.

- Yiren ! Gyere enni !- kiabált anya a konyhából.

- majd eszek a suliban. - rohantam ki az ajtón. Azt hiszem nekem is le kéne raknom a jogosítványt, nem csak Jennienek. Sokkal gyorsabban ott lennék.

Az iskola kapuját átlépve indultam az osztályterem felé. Szívem a torkomban dobogott két részről is. Az egyik, Byult ismerve biztos az egész iskola tudja, hogy mi volt köztem és Felix között. Másrészről pedig Daehyun. Nem tudom eldönteni, hogy jól tettem, hogy visszacsókoltam, vagy nem jól tettem. Csak az ital cselekedett volna ? Fogalmam sincs. Az osztályteremben csak páran voltak, köztük Daehyun. Majd felrobbannó szívvel közelítettem a padom felé. Letettem a táskámat és helyet foglaltam. Hirtelen egy kéz ragadta meg a karomat kirángatva engem a padból. A folyósóra ráncigált, majd ott neki tolt a falnak, két kezével fejem mellett támaszkodott meg, elzárva előlem a menekülési utat. Mandula vágású szemeibe nézve elveszve éreztem magam. Barna szemei már-már feketén villogtatták magukat. Ahogy néztem biztonság érzetem növekedett, a levegő hőmérséklete forróbb lett, ajkaim kezdtek minél jobban kiszáradni.
Arca kezdett közeledni az enyémhez, amire a levegő a tüdőmben rekedt. Ajkaim elnyíltak egymástól, számítottam erre, de megdöbbentem.

- a buliban. - szólalt meg rekedtes hangján, szívem egy nagyot dobbant hangja hallatán. - nem voltam valami jó modorú. - simított arcomra, a levegőt szaporábban vettem. - elmondok neked valamit, de nem itt. - hajolt nyakamhoz és egy nyálas csókot hintett a bőrömre. A szívem már tényleg eszeveszett tempóban dübörgött odabent. - iskola után a játszótéren. - sutogta fülembe. Kezeit elvette a fejem mellől, kacsintott egyet és bement a terembe. Szívemre téve a jobb kezem kifújtam egy adag levegőt, a másik kezemmel pedig legyeztem a vérvörös arcomat.

- szia Yiren !- rohant felém Chaeyoung.

- szia. - álltam meg előtte.

- Felix lent vár a büfénél. - mutatott a háta mögé mosolyogva.

- már itt van ?- kérdeztem és futásnak eredtem. Egyenesen a büféig futottam, Felix a falnak dőlve állt ott. - Felix ! - szaladtam oda hozzá és rávetettem magam.

- Yiren !- szorított magához. Annyira hiányzott az illata, a közelsége, a hangja, az érintése, egyszóval mindene.

- nagyon hiányoztál !- markoltam az ingje gallérját.

- hát még te.- motyogta.- gyere üljünk le. - engedett el és egy padhoz vezetett.

- anya meg apa bevezette, hogy minden héten átnézik a telefonomat. - döntöttem vállára a fejem.

- hidd el jobb ez így. - tette kezét combomra.

- kinek mi a jobb. - a csengő szó jelezte, hogy ideje lenne vissza menni a terembe.

- menj, nehogy elkés. - biccentett a lépcső felé.

- rendben.- megöleltük egymást és suhantam vissza a terembe.

Órák után

Vége a tanításnak. Ezt a napot is megúsztam pletykák nélkül. Vannak olyan pletykák amik még nekem is megtetszenek magamról. Ahogy Daehyun kérte nem haza mentem, hanem a játszótérre. Oda érve leültem az egyik hintára és lökni kezdtem magam. Mindig is imádtam hintázni. A szabadság érzetét keltette bennem és kellemes érzéssel töltött el.

Már egy jó ideje itt ülök, de semmi. Nem jött Daehyun. Lassan négy óra lesz. A telefonom rezzegni kezdett, felvettem és meghallottam Lisa hangját.

- hol vagy már ?- kérdezte idegesen.

- Úristen !- kaptam a fejemhez. Teljesen kiment a fejemből.

- mikor érsz ide ? Tudod csak hatig vagyok szabad. - megbeszéltük, hogy ma gyakoroljuk a táncot.

- nem tudom Lisa. Daehyun azt mondta beszélni akar velem, de nincs itt a megbeszélt helyen. - vettem fel a táskámat.- szerintem elindulok hozzád.

- csak siess, a lányokkal addig gyakoroljuk. - tette le, a telefont belecsúsztattam a zsebembe. Várok még egy percet, utána elindulok. Letelt az egy perc én meg indultam is.

- hova hova ?- karolt át hátulról. Megszeppenve dermedtem meg. Testét szorosan préselte az enyémnek. Szívemből örületes tempót váltott ki ezzel a cselekményével.

- azt hittem nem jössz. - motyogtam a távolba meredve. Fejét vállamra hajtotta és nyakamba szuszogott.

- fontosat akarok mondani neked. - engedett el és a hinták felé vette az irányt. Megvárta míg leülök az egyikre, utána ő is helyet foglalt, de nem a mellettem lévő hintán, hanem előttem.

- hallgatlak. - vettem le a táskát. Nagyot sóhajtva kezdett bele a mesébe.

- amikor otthagytalak a bulin..az azért volt, mert hibát követtem el. - hajtotta le a fejét. - azért költöztem ebbe a városba, mert volt nekem egy legjobb lány barátom. Egy idő után többet kezdtem érezni iránta és megcsókoltam. Nagy hiba volt. Egy öt éves barátságot tettem tönkre aznap. A lány felpofozott és megszakította a kapcsolatot. Azért rohantam el, mert nem akartam, hogy a mi barátságunk is gallyra menjen. - nézett rám .

- azt hitted, hogy megszakítanám veled a kapcsolatot ?- néztem mély barna szemeit.

- őszintén ? Féltem, hogy felpofozol és kapok megint egy heget. - mutatott az arcára.

- egy pofontól nem lesz semmi heg az arcodon. Max piros lesz az arcod. - néztem zavarodottan a fiút.

- gyűrű volt rajta. - világosodtam meg válasza hallatán. 

- soha nem hordok gyűrűt. - néztem a kezemet. - és sose pofoznállak meg. - emeltem rá tekintetem. - de nekem is el kell mondanom valamit. Amiért talán meg fogsz utálni, de muszáj elmondanom, hogy ne hiddj a pletykáknak.

- miről van szó ?- ült közelebb.

- Felix és én nem vagyunk testvérek. Mikor erre rájöttem megváltozott bennem valami. Lehet csak fellángolás volt, ahogy ő mondta, de lehet igazi volt, ahogy én gondolom. - hajtottam le a fejem. Szemeimbe könnyek gyűltek. Kezdem szégyellni magam. - szóval, miután rájöttünk, hogy semmi vérkapcsolat nincs köztünk összejöttünk. Minden szép és jó volt, aztán jött az első vita. Vége lett a kapcsolatnak a szüleink miatt. Azért voltam veled bunkó azon a napon.

- akkor ha jól értem, te összejöttél a bátyáddal ?- vágott fura arcot.

- nem a vérszerinti. - ráztam a fejem. - de igen. Emlékszel mikor neked mentem ?

- életem legjobb pillanatai közé tartozik. - tette szívére a kezét.

- azért sírtam mert rátaláltam egy szertárban miközben dugta az iskola ribancát. - mosolyogtam szomorúan visszagondolva az emlékre.

Nem mondott semmit csak felállt. Most itt fog hagyni ? Megállt előttem és a kezét nyújtotta. Lassan fogtam meg kezét miközben a szemkontaktust tartottam vele. Felállított a hintáról és egy szoros ölelésbe invitált. Nem erre a reakcióra számítottam, de ez is megfelel.

- ha már ilyen beismerősdit játszunk. - tolt el egy picit magától. - szeretlek. - fogta meg két kezével az arcomat.

Amint szavai hallójáratomba találtak melegség töltött el. Az arca minél közelebb került az enyémhez, szívem pedig gyorsabban dübörgött idebent. Azt csodálom, hogy még nem kaptam szívrohamot. Lassan tolta ajkait az enyémhez. Felvéve az ő ritmusát ajkaink szinkronban mozogtak. Bejutást kérlelve nyalta meg az alsó ajkam. Megadva neki az engedélyt nyelvét áttolta az enyémhez és táncba hívta. Éreztem, hogy a gyomromban éledeznek azok a bizonyos pillangók. Kezeimet tarkójánál összefontam, az ő kezei derekamat ölelték körbe és vontak közelebb hozzá. Apró csókokat nyomott számra, majd mosolyogva nézett a szemembe.

- biztos nincs rajtad gyűrű ?- kérdezte pimasz mosollyal és markába vette a kezemet.

- nem szoktam hordani. - ráztam mosolyogva a fejem.

- majd fogsz egyet. - puszilta meg a homlokomat. - kérdeznék valamit.

- mondjad. - néztem fel rá.

- eljönnél velem a bálba ?- kérdezte mire a mosoly lefagyott az arcomról. - mi a baj ?- váltott aggódó hangnemre.

- az a helyzet hogy már van kivel mennem.- hajtottam le a fejemet.

- Felix ?- hangja szomorú volt, de érződött benne a boldogság.

- igen. - motyogtam mellkasát bámulva.

- menj vele, ha szeretnél egy feltétellel. - mondta mire rá kaptam tekintetemet.

- mi az ?

- legyél a barátnőm. - csókolt meg újra.

Felőlem oké.