Négy órakor felmentem a szobámba és ruha keresésbe kezdtem. Nem akarom túl tolni, szóval kivettem egy fekete farmert és egy fekete pulóvert. Magamra öltöttem őket, a hajamat kifésültem és raktam fel egy kis szájfényt is. Ezek után vissza mentem a kanapéra és folytattam az eddigi tevékenységemet. A kanapén feküdni és piszkálni a bátyámat.

- Felix ! - ordítottam fel.

- mondtam hogy hagyj békén !- tette le a már üres poharat.

- ki gondolta volna hogy rám borítod ?!- álltam fel. - most öltözhetek át. - néztem rá dühösen.

- én szóltam, én kértem. - vont vállat.

- ahh...- morogtam és mentem fel átöltözni. Nem gondoltam volna, hogy rám borítja a vizet. Előkerestem egy fekete pólót és átvettem a vizes pulcsit. A szennyest kivittem a többi közé aztán robotoltam le. A lépcső aljáról Jenniet pillantottam meg. - szia.

- hali. - mosolygott. - ugye nem így akarsz jönni ? - mutatott rám.

- de. - azt ne mondja nem lesz jó.

- biztos nem jössz így. - végig mértem őt, egy fekete testre simuló, combközépig érő szoknya és ahhoz illő magassarkú volt rajta. Haja lágy hullámokkal gazdagodva omlott vállára.

- fogadjunk ?- ezt nem fogom megúszni. Ismerem már, addig nem nyugszik amíg tökéletes nem lesz a ruha.

- szerencséd, hogy hamarabb jöttem. - indult meg felém, felhurcolt a szobámba és ruha után kutatva dobálta ki a szekrényből a ruhákat. - semmi szoknya, semmi short. Nő vagy te egyáltalán ?

- az egyetlen szoknyám ami van, az egyenruhám.- mondtam, Jennie mint egy robot úgy állt meg.

- h-hogy mi ? - fordult meg. - most menj és vedd fel a cipődet !- mutatott a szoba ajtó felé.

- hova megyünk ?- álltam fel.

- hozzám. - tolt ki.

- most miért ?- mentem utána.

- azért mert semmi cuccod nincs ami jó egy buliba. Néha azon gondolkozom miért vagyunk barátok. Legjobb barátok. - vette vissza a lábbelit.

- mert nem tudsz nélkülem élni. - vettem én is cipőt.

- erre inkább nem mondok semmit. - indult ki.

- pff nem is kell. - mentem utána. Az út csendben telt. Néhány ember nézett minket, vagyis csak Jenniet. Amit mégis értek. Nagyon gyönyörű. - csókolom !- köszöntem a szülőknek mikor beléptünk a házba.

- sziasztok. - mosolygott Jennie anyukája.

- nem úgy volt, hogy bulizni mentek ?- kérdezte az apuka.

- mennénk, ha nem temetésre készült volna. - karolt át Jennie és végig mutatott rajtam.

- kinek mit jelent a buli. - nevette el magát az asszony.

- na igen. - kuncogtam én is.

- mi megyünk fel, már fél öt. - tolt Jennie a szobája felé.

- rendben. - bólintott az apja. Bementünk a szobájába, amiben szétszórtan hevertek a ruhák, engem leültetett az ágyra, ő meg a ruhákat szedte össze.

- válassz. Hozok még párat. - tette le mellém az ágyra. Török ülésbe húztam lábaimat megfogtam a legfelső ruhadarabot, ami ez esetben éppen egy testre simuló flitteres szoknya volt.

- valami rendes nincs ?- sóhajtottam lemondóan.

- igen, el is felejtettem te nem vagy olyan típus. - ment ki. Pár perc múlva kettő próba babával tért vissza. - melyik ?- állt félre.

- inkább az. - mutattam a jobb oldalira.

- okés. Öltözz, ha kész vagy gyere ki. - ment ki. Lassan lépkedtem a próba baba irányába. Levettem róla a ruhát és az ágyra terítettem. Lehúztam a pólómat és a nadrágomat, aztán magamra kaptam a szoknyát.

- Jennie ! Kész vagyok !- kiáltottam, miközben mentem ki.

- jövök !- jött hangja. - azta ! Csodás vagy. - mosolygott. - keresünk neked egy cipőt, meg egy kis blúzt. - indult be a szobájába. Helyet foglaltam az ágyon, barátnőm a cipőket dobálva ki a kis szekrényből kereste az igazit. - ez jó lesz. - adta a kezem ügyébe a cipőt. Nem magas, de nem is alacsony. Felvettem, Jennie a tükör elé igazított. Belenéztem a tükörbe és ez a látvány fogadott.

- ez biztos jó ? Nem túl rövid ? - fordultam körbe.

- hidd el nekem, jó lesz. Mennyi az idő ?- vette kézbe a telefonját. - azt a mázlibödönt ! Fél hat ! - kapott a kezem után, hogy ki tudjon rángatni a szobából. - szia anya. - puszilta meg a nőt. - szia apa. - pacsizott le a férfival.

- vigyázzatok magatokra !- mondták egyszerre, mielőtt kilépünk volna a házból.

- miért sietünk ennyire ?- kérdeztem futás közben. Alapból nem tudok futni, de magassarkúban ?! Nem Wonder Woman vagyok, hanem egy átlagos csaj.

- hétre ígértem érkezésünk időpontját. - állt meg egy pillanatra.

- miért ígérsz lehetetlen dolgokat ?- kérdeztem lihegve.

- szeretek meglepetéseket okozni. Na gyerünk. - kezdett bele újra.

- utállak bazdmeg. - futottam utána. A buli helyszínéig futottunk, ami tőlem nagy teljesítmény. Igaz csak 400 méter volt, de megcsináltam. Mielőtt a házhoz értünk volna megálltunk és rendbe szedtük magunkat, a ház  előtt Hyunjin várt ránk. Köszöntünk neki, majd mint akik nyugisan sétáltak volna beléptünk a házba. A pia szaga erőszakosan kúszott orromba, ami egy fintort csalt az arcomra.

- maradj velem. - nézett hátra.

- hey Jennie !- jött hozzánk egy fiú sörrel a kezében.

- szia Taewoo. - illetődött meg barátnőm, úgy tűnik nem számított rá.

- mizu csajszi ? Gyere van még egy kis ital. - ordította túl a zenét. Bevezetett minket a konyhába és a kezünkbe nyomott egy egy poharat. - ki a barátnőd ?- mért végig egy vigyorral.

- Yiren. - intettem.

- szép név. - kacsintott. - én megyek körül nézek a kínálatban. - indult ki.

- jössz táncolni ?- kérdezte kíváncsian barátnőm.

- nem köszi. Maradok. - ültem fel az egyik bárszékre.

- csak óvatosan. - ment ki ő is. Egyedül maradtam, juj de jó. Most mit csináljak itt egyedül ? Inni nem nagyon szeretnék.

Végül a poharam tartalmát lehúztam. Az ital marni kezdte a torkomat, szememet összeszorítottam és úgy tűrtem a kellemetlen érzést. A műanyag poharat összeszorítottam markomban.

- nem lennék a pohár helyében. - hangzott egy srác hangja. Kinyitottam szememet a hangforrását keresve. - szia. - találtam mosolygós arcot magam előtt.

- szia.- biccentettem felé.

- mit ártott neked az a pohár ?- állt be a pult mögé.

- semmit. - néztem az összegyűrt poharat.

- tölthetek valamit ?- támaszkodott meg.

- egy pohár whisky jó lesz. - legyintettem.

- üvegpohár jó lesz ? Azt nem tudod összegyűrni. - nevetett.

- jó lesz. - mosolyogtam.

- szia Yoochan. - jött mellőlem egy ismerős hang.

- Daehyun ?- fordultam jobb oldalamra.

- Yiren ? Mit keresel itt ?- ült le a székre.

- Jenniet kísértem el. Köszi. - vettem el a poharat amit a srác adott.

- és ő hol van ?- nézett hátra.

- valahol kint táncol Hyunjinnel.- vontam vállat.

- ne igyál sokat. - vette ki a kezemből a poharat és megitta tartalmát. - gyere, menjünk táncolni.

Kezemet kezébe vette és húzott maga után. A nappaliban, ami hatalmas volt, bömbölt a zene, mindenki táncolt, vagy éppen a partnerével smárolt. Daehyun kezei derekamra siklottak, ami miatt a pír szorgosan mutatkozott meg orcámon. Szívem gyorsabb ritmusra váltott, gyomrom görcsbe rándult. Az alkohol hatása egyre jobban kezdett úrrá lenni felettem. Sose ittam egy pohárnál többet. Abban az egy pohárban épp csak az alján volt egy kis bor.
A félhomályban végignézve Daehyunon nem sokat láttam belőle. Lezser stílusa most is megtette tenni valóját. Belenéztem szemeibe amikben különleges csillogás látszódott. Nem tudom mióta van itt, lehet csak az alkohol teszi ezt vele, de lehet csak engem részegített meg a whisky. Egy kicsit lejjebb hajolt, hogy fülembe tudjon suttogni.

- segítened kéne. - morogta egy kicsit hangosan.

- miben ?- elég halkan mondtam, hisz közelsége megbolondít.

- van egy csaj, aki rám van tapadva. Nem érti meg, hogy én nem akarok úgy együtt lenni vele. - nem értettem amit mondott, túl hangos volt a zene.

Elhajolt fülemtől pár percig szemembe mártotta sötét iriszeit. Kezei szorosabban fogtak, húzva közelebb magához.

- miben segítsek ?- kérdeztem hangosabban.

- csak csinálj úgy mintha együtt lennénk. - hajolt újra fülemhez majd vissza.

Oh..hát színészkedésben jó vagyok. Igazából nem, de most az leszek. Körül néztem a tömegen, egy lányon akadt meg a tekintetem aki minket nézett dühös pillantásokkal. Bizonyára Dae észre vette mit vagy kit is nézek, kezét felvezette oldalamra, nekem pedig a szívem már kalapált. Egy ideig megpihentette kezét ott, aztán elindult le. Nem állt meg derekamnál, csak lejjebb és lejjebb kalandozott a keze. Mikor fenekemhez ért a szívem már készült felrobbanni, a levegő forró lett. Mintha a hőmérséklet növekedett volna. Gyengéden markolt bele félgömbjeimbe, amit nem tudtam hova tenni. Az arcom már lángolhatott. Kezeit újra felvezette derekamra, apró megnyugvást hagyva nekem.

- ugorj fel. - hajolt egész közel fülemhez. Ajkai szinte súrolták fülemet. Valamiért neki nem tudok nemet mondani. Tettem amire kért, másodperceken belül már a derekát kulcsoltam át lábaimmal, combomnál fogva tartott. Karjaimat tarkója köré kulcsoltam, kezei pedig újra lecsúsztak és hátsómnál tartott meg.

Daehyun pov

Meg akarom csókolni. Ő a legjobb barátom mégis többet érzek iránta. Nem is tudom mi fogott meg benne. Tudom, többet érez irántam, rosszul hazudik. Szemei egy kis félelmet tükröztek ahogy belenéztem. Nem tudok ellen állni neki, pedig muszáj lenne. De ahogy néz rám, már azzal is megőrjít. Dobtam rajta egyet és lassan hajoltam ajkaira. Megnyalva alsó ajkát kértem bejutást, ezt megadta nyelvem átcsúszott az övéhez és vad táncba hívta. Kezemmel erősebben szorítottam magamhoz. Kezét felvezette hajamba, apró ujjaival meghúzta tincseimet ezzel kiváltva belőlem egy elégedett morgást. Mintha utolsó vacsorám lenne úgy faltam ajkát. Mézédes csókja megbolondít. Csókunk egyre és egyre kezdett szenvedélyesebb lenni.

De ezt nem szabad. Nem akarom elrontani ezt a barátságot is. Nem akarom elkövetni ugyanazt a hibát.

Elválva puha ajkaitól tettem le a földre és sétáltam ki a házból, otthagyva őt rengeteg kérdéssel.

Ha mégegyszer ugyanazt rontanám el, nem bocsátanék meg magamnak.