Betérve házunk biztonság nyújtó ajtaján cipőinket levettük. Bevezettem a nappaliba az engem követő fiút.

- ülj le nyugodtan, én addig szólok a bátyámnak. - mutattam a hátam mögé.

- rendben. - foglalt helyet én pedig lábamat gyorsan szedve egymás után haladtam fel. Megálltam bátyám ajtaja előtt és bekopogtam.

- igen ? - szólt ki mély hangján.

- itt van Daehyun. - dugtam be a fejem az ajtón.

- jó. - veszekedés nélkül zajlott le a párbeszédünk. Haladás.

Becsuktam a szoba ajtaját és elindultam a szobámba. Mikor beértem leraktam a táskámat az íróasztalhoz utána ki vettem a könyveket amikben házi feladatok vannak. A telefonom pityogása jelezte hogy jött egy üzenet. Kézbe vettem a készüléket és megnéztem ki zavar. Pápaszem írt. Azt kérdezi, hogy nem megyek-e le. Lemennék, de távol kell tartanom magam tőle. Írtam neki egy üzenetet, hogy majd később, kapcsoltam zenét aztán neki ültem a tanulásnak. Tollam hegye uralta a füzeteim lapjait, a betűk és szavak csak szaporodtak. Most nyugtató érzéssel tölt el a tanulás. Sose szerettem tanulni, de ez most valami jó érzés, talán azért érzek ilyet, mert könnyű a tananyag , meg tudom is a feladat megoldását. Ennek hála hamar elkészültem a feladatokkal és még csak délután négy óra lesz.
Hátra dőltem a székben, a plafonnak szenteltem a figyelmem. Lemenjek vagy ne ? Ezen gondolkoztam, közben szemem ide - oda vándorolt míg meg nem állt egy helyen. Az ágyamon. Felálltam azután belezuhantam a puha ágyikómba, ami nyugalmat, biztonságot, szeretetett árasztott. Fejemet a párnáim közé fúrtam nagyot szippantva illatukból. Felültem törökülésbe a párnáimat figyelve. Itt van az a párna is amit még Felix adott nekem karácsonyra. Egy szív alakú párna ráírva a szeretlek szó. Magamhoz ölelve a párnát emlékeztem vissza az emlékre. Akkor még felhőtlen volt a kapcsolatunk, kisebb vitákkal. Ha akkor hamarabb jövök haza, talán még most is együtt lennénk. Nem tudom mit érzek. Szerelmes vagyok Daehyunba, de Felix is hiányzik. Úgy mint barátom. A párnát szorongatva vettem magamhoz a pizsamámat, leraktam a párnát utána mentem a fürdőbe. Beérve becsuktam magam után az ajtót, biztonság kedvéért be is zártam, nehogy valamelyik rám nyisson. Leraktam a dolgaimat a mosógép tetejére, ezután teli engedtem a kádat meleg vízzel, ledobtam magamról az egyenruhát amit gondosan összehajtottam. Bele ültem a vízzel teli kádba és elmerültem benne. Épp hogy csak a szememtől felfelé maradtam a víz felszínén. Lehunyt szemekkel élveztem a víz melegségét. Teljesen elvesztem a gondolataim közt. Úgy éreztem, mintha minden gondom, problémám megszűnt volna létezni. Sajnos nem élvezhettem örökké ezt a kellemes érzést, hisz ki kellett szállni a kádból. Magam köré csavartam a törölközőt. Megtöröltem vizes testem, utána felvettem a pandás kezes-lábas pizsamámat. A vizet leengedtem és késznek éreztem magam kilépni a fürdőszobából.
Beléptem a szobámba és befeküdtem az ágyamba. Telefonomat a kezembe véve mentem fel a közösségi oldalakra. Kerestem egy filmet és azt nézve töltöttem el a szabadidőmet. A gyomrom jelezte hogy ideje lenne már enni. Belebújtam a mamuszomba és indultam le a konyhába. A lépcső tetején hallottam a bátyám és Daehyun hangos vitáját.

- menj már arrébb ! - kiáltotta a bátyám.

- ő az enyém ! Én akarom leszedni ! - kiabált Dae.

- nem, az előbb is te ölted meg az egyiket ! - szólt rá eréjesebben.

- az az előbb volt ! - vágott vissza.

- ti mit csináltok ? - sétáltam be a nappaliba és megláttam konzolokat a kezükben. - oh...akkor hagylak is titeket. - beleélik magukat az biztos. Összeütöttem a vacsit amit az elkezdett film társaságában fogyasztottam el.

- kaphatunk mi is ? - jöttek be.

- az előbb még játszottatok. - néztem rájuk döbbenten.

- gyors lezavartunk még egy menetet. - mondta a bátyám miközben kivette a narancslévet a hűtőből. A fantáziámnak köszönhetően félre nyeltem a falatot, ami a számban volt.

- ez két értelmű volt. - néztem fel rá.

- rossz az aki rosszra gondol hugi. - ivott bele a hűsítő italba. - de hülye az aki nem. - folytatta mikor megitta a pohár tartalmát. - te kérsz ? - nézett az asztalnál ülő fiúra.

- nem, köszi. - mosolygott. Ez az a mosoly amitől mindjárt lefolyok a székről. - viszont azt megkérdezném, hogy hol tudok aludni ?

- van egy felfújható matrac, arra gondoltam hogy én azon alszok , te pedig az ágyamban. - ült le közénk Felix.

- nem, alszok én a matracon. - rázta a fejét Daehyun.

- nem, én alszok a matracon. - tiltakozott Lix. - te vagy a vendég. - mondta az érvét.

- de -

- nincs semmi de ! - szakította félbe. A fiú bólintott én meg csak kapkodtam köztük a tekintetem. Mint ahogy azt matek órán szoktam. - mit nézel ? - hajolt bele a telefonba Felix.

- filmet. - néztem arcát.

- azta Zsenikém ! Erre én is rájöttem. - véste komor, de egyben nevetés visszatartásától szenvedő tekintetét az enyémbe.

- akkor miért kérdezed ? - kérdeztem szórakozottan.

- csak érdekel min nevett ilyen jól a húgom. - vont vállat.

- hát általában a bénázásodon. - mosolyogtam. Daehyun kuncogni kezdett amit Felix tettetett sértődötséggel jutalmazott.

- ne nevess. - szólt rá a fiúra.

- jössz még egy menetre ? - kérdezte nevetve.

- kérlek titeket, ne nevezzétek menetnek mert eléggé más jut róla az eszembe . - kérleltem őket alásan.

- perverz vagy hugi. - vigyorgott rám Felix.

- csak tágabb a fantáziám ! - javítottam ki.

- tágabb ? - húzogatta szemöldökét perverzen Pápaszem.

- állj le. - komolyodott el Felix.

- csak vicceltem nyugi van. - nevette.

- inkább menjünk még egy menetet. - mosolygott pimaszul a bátyám.

- Jézus isten ! - kiáltottam el magam és az evőeszközöket is eldobtam. A két srác nevetve vonult ki a nappaliba, mosolyogva folytattam vacsorámat. - csatlakozhatok ? - ültem le az egyik fotelba.

- várjál ! - kiáltott Felix.

- csend ! - ordította Dae.

- hát jó ! - vontam vállat . A fiúk úgy játszottak mintha az életük múlt volna a játékon.

- azt a kurva ! - hajította el Felix a konzolt. - mi a frászt csinálsz ember ! Téged már vagy tízszer lőttelek le ! - mutatott az egyik véres emberkére.

- basszus haver ne ordíts ! Nem rémlik hogy zombikkal játszunk ? - fordult felé Daehyun. Itt telt be nálam a pohár és elnevettem magam.

- jó, de hát ez már....sok ! - mutatott csapkodva a tévére.

- relax ! - nevettem, Felix egy szúrós pillantást lövellt felém én meg csak fülem-farkam behúzva kuporodtam össze a fotelben.

- ne akard hogy megcsikizzelek ! - mutatott felém, biccentettem egy aprót és figyeltem tovább a történéseket. Ahogy néztem a képernyőt szemhéjam egyre kezdte megadni magát. Az utolsó képkocka az volt, hogy Daehyun lerakja a konzolt a dohányzó asztalra és felém közelít.

Fel is viszel ? :3