Felkelve megláttam a telefonom képernyőjét. Még mindig ment a hívás. Daehyun békésen aludt. Letegyem vagy ne ? Nem akarom megbántani, viszont készülődni kéne. Végül kikapcsoltam a kamerát meg a mikrofont és előszedtem az egyenruhát. Megfogtam és a fürdőbe mentem, felvettem, és megfésülködtem. Visszamentem a szobába és felraktam töltőre a telefont. Még mindig alszik. Most mit csináljak ? Letenni nem akarom, de töltődnie is kéne. Na jó , hagyom a francba. Levettem a töltőről és elindultam a konyhába. Annyi, hogy ma nem viszek telefont.

A konyhában anya és apa ültek.
Leültem hozzájuk és az előkészített reggelit majszoltam.

- jó reggelt. - hallatszódott a telefonból Daehyun reggeli rekedtes hangja. Anya meg apa felém kapta fejét és nagy szemekkel nézték a telefont és engem. Gyors vissza kapcsoltam a mikrofont.

- neked is. - beharapott ajkakkal néztem a szüleimre.

- tegnap elfelejtettem mondani, hogy jól mozogsz. - mondta mire apa kiköpte a narancslét. - ez mi volt ? - kérdezte a kamerába nézve.

- az apja. - válaszolt helyettem apa.

- jó reggelt...- köszönt bizonytalanul.

- hogy érted hogy jól mozog ? - vette ki a telefont a kezemből és kiment a konyhából.

- apa ne ! - szaladtam utána.

- tegnap táncolt. - motyogta Pápaszem.

- aha, és te ezt honnan tudod ? - vonta fel a szemöldökét.

- nekem táncolt. - mondta magabiztosan.

- hogy mi ? - fordult felém apa.

- egy BTS koreográfia volt csak ! - kaptam ki a kezéből a telefont vér vörös fejjel.

- majd beszélgetünk mi még ! - ment a konyhába.

- huh anyám...- dőltem le a kanapéra.

- bírom az apukádat. - villantott egy féloldalas mosolyt.

- hehehe....ő téged nem. - vakartam a tarkómat. - megyek reggelizni, majd beszélünk a suliban.

- rendben. - mondta én pedig letettem.

- szóval ki ez a fiú ? - kérdezte anya ahogy leültem az asztalhoz.

- az új osztálytársam. - vettem a számba egy falatot.

- és ti már ilyen jóban vagytok ? - kérdezte apa.

- tegnap még örültetek, hogy ölelkeztünk. - motyogtam magamnak.

- ő volt az a fiú ? - mosolygott anya .

- igen.

- nem szimpatikus. - rázta a fejét apa. - egyáltalán miért telefonáltatok ?

- nem beszélhetek az új osztálytársammal ?- néztem rá.

- egy napja ismered !- mutatott a telefon felé.

- és mégis jobb fej, mint a bátyám...- morogtam az orrom alatt és felálltam az asztaltól. Kimentem a konyhából utána felsiettem a szobámba. A lépcsőn Felix jött le, a gyomrom összerándult, félve lépkedtem a lépcsőn.

A szobámba beérve becsuktam magam mögött az ajtót neki dőltem és kifújtam a bentartott levegőt. A táskámba bepakoltam, a telefont felraktam töltőre majd mentem is le , oda lent felvettem a cipőmet, utána bementem a konyhába.

- én mentem. - jelentettem be, sarkon fordulva hagytam el a konyhát. Nekem is le kéne rakni a jogosítványt. Félúton egy kocsi állt meg mellettem. A mi kocsink.

- elvigyelek ? - húzta le az ablakot Felix.

- kösz nem. - sétáltam tovább. Még próbálkozott egyszer, de azt is elutasítottam. Az iskolához érve Jisoo várt a kapunál.

- szia ! - ölelt meg vidáman.

- szia ! - öleltem vissza.

- ma Chae nem tud jönni. - hervadt le a mosoly az arcáról. Közben elindultunk be.

- miért ? - kérdeztem szomorúan.

- tegnap ugye ott volt az unokaöccse és hát véletlenül eltörte a lábát. - húzta el a száját.

- azt meg hogy ? - álltam meg döbbentem.

- tudod Chae unokaöccse husisabb...és rá ugrott a lábára. - mondta halkan.

- juj szegény. Ma elmegyünk hozzá. - karoltam barátnőmbe.

- rendben. - bementünk a terembe, a helyemen megint Pápaszem ült és előszeretettel udvarolt Jennienek.

- hali ! - mentem oda.

- szia. - mosolygott Daehyun.

- na végre már ! - ugrott a nyakamba Jennie. - szabadíts meg tőle ! Kérlek ! - suttogta a fülembe.

- ilyen rossz a társasága ? - nevettem halkan.

- rosszabb mint hinnéd ! - engedett el.

- te ! - mutattam Pápaszemre. - legközelebb fogd be ! - mondtam szigorú hangnemben.

- csak nem magyarázkodnod kellett ? - vette elő pimasz mosolyát.

- de ! És szerencséd hogy sikerült kidumálnom magamat ! - támaszkodtam az asztalra.

- miről maradtunk le ? - jött közelebb Jisoo és Lisa.

- majd elmesélem. - legyintettem.

- hát jó. - ült fel az asztalra.

- hallod Asszony ! Vidd már a nagy seggedet az arcomból ! - csapta meg a hátát Jennie.

- au ! - fogott a hátára Jisoo.

- hozzám jöhet ! - nyalta meg az alsó ajkát Daehyun.

- te kuss ! És menj a helyemről. - csaptam meg a fejét.

- ülhetsz az ölembe. - nézett az ölére.

- nem akarok...- fordítottam el a fejem az ajtó irányába.

- már nincs barátod szóval jöhetsz nyugodtan. - mondta mire felé néztem.

- akkor sem.- haraptam be az ajkam.

- na Yiren, ha erre tudsz válaszolni, akkor nem kell az ölébe ülnöd ! - mondta Jisoo. Ha ő tesz fel egy kérdést, azt emberfia nem oldja meg.

- jaj nekem...mondjad.

- mit csinálnak azok a lányok akik félnek a vértől és meg van nekik ? - hogy mi van ?

- ...hogy mi ? - néztem rá kikerekedett szemekkel.

- hallottad. - vont vállat. - tudod a választ vagy nem ?

- nem....adj időt gondolkozni ! - mit csinálnánék ha félnék a vértől és meglenne ? - nem néznek oda miközben cserélnek ! - kiáltottam mire mindenki felénk figyelt.

- nem jó válasz. - rázta a fejét.

- akkor....nem tudom. - mondtam halkan.

- nyomás az ölébe. - vigyorgott gonoszan.

- de - néztem rá , ahogy megláttam szigorú tekintetét inkább lemondtam arról amit akartam.- legyen. - morogtam.

- gyere nyugodtan.- mosolygott a fiú.

- ne vigyorogj tökfej ! - néztem rá mérgesen. Ahogy beleültem ölébe átkarolta a derekam és nekem döntötte a fejét.

- gyümölcs illatod van. - motyogta lehunyt szemekkel.

- mosolyogjatok ! - kiáltotta Lisa és lefotózott minket.

- Lisa ! - ugrottam volna a telfonjáért, de Daehyun nem engedett.

- maradj ! - motyogta .

- STAAAAAY ! - kiáltották egyszerre a lányok.

- cukik vagytok együtt. - mosolygott Jennie.

- hallottad Töpszli ? Cukik vagyunk. - nyitotta ki szemeit és tekintetét bele fúrta az enyémbe.

- igen hallottam. - bólintottam. A tanár bejött én kiszálltam az öléből ő pedig ment a helyére. 

- tetszik ? - kérdezte halkan Jennie.

- talán. - néztem rá.

- kereszt anya leszek. - suttogta.

- esetleg az leszel aminek tanulsz ! - mondtam egy kicsit hangosabban.

Óra után kimentünk az udvarra. Daehyun kezd jobban ismertebbé válni az iskolában. A nagyobbak körében is. Az udvaron mindenki a saját csapatában bandázott. Mint minden átlagos suliban itt is meg vannak az általános csoportok. Pl kockák, stréberek, pláza cicák , menők és mint mi öten a semlegesek.

- mikor megyünk a mi Rózsánkhoz ? - kérdezte Lisa. Chae-t általában Rozsának hívjuk . Egyszer beleesett egy rózsabokorba és azóta Rózsa lett a neve. Az is jó volt mikor beleesett. Legalábbis mi nevettünk.

- majd ha vége a sulinak. - válaszolt Jisoo.

- vigyünk neki valamit ? - nézett ránk Jennie.

- hát rózsát ne . - nevettem.

- azt inkább ne. - nevettek ők is.

- au ! - kiáltott fel Lisa.

- mi bajod ? - nézett rá Jisoo.

- ez ! - vett fel egy kosárlabdát.

- Lisa ! Bocsi ! - szaladt felénk Minho.

- legközelebb figyeljetek jobban oda ! - vágta a fiúhoz a labdát.

- ha neked jobban megy akkor szívesen várunk a csapatunkban ! - mondta Minho gúnyosan.

- mutasd meg nekik Lisa ! - nevetett Jennie.

- rendben. Menjünk. - indult meg a fiúkhoz.

- mi ? - nézett döbbenten Minho.

- tudd kosarazni. - fonta össze a karjait Jisoo.

- jobban mint te. - utánozta Jennie Jisoo mozdulatait.

- megy mint a golyó. - szálltam be én is.

- kíváncsi lettem. - ment a fiú Lisa után.

- le fognak égni. - mondta Jisoo.

- az biztos. - mondtuk egyszerre. Mi is utánuk mentünk és megálltunk a pálya szélénél. Lisa éppen a haját kötötte fel.

- figyelj, lehetünk gyengék. - ment oda hozzá egy felsőbb éves fiú. Lis csak egy pillantást vetett rá szúrós szemekkel aminek hatására a fiúnak hűlt helye maradt.

- jól kezdődik. - guggolt le Jisoo. Lisa oda lépett a fiúkhoz akik beosztották az egyik csapatba. Felálltak a pályára és kezdődött a játék. Sokan jöttek oda a pályához nézni a "meccset". Végül a csengő törte meg a játékot. A fiúk levegőért kapkodva terültek el a pályán, míg Lisa kiengedte a haját és felénk jött.

- jó volt . - mondta elismerően. - csak kijöttem a formából. - nyújtózott.

- forma ? Ezt alig bírtuk követni ! - jött közelebb Minho.

- mi

- meg

- mondtuk. - tagoltuk fel a lányokkal .

- haha nagyon vicces.

Bementünk az épületbe és mentünk a terembe. Leültünk és vártunk. Még mindig várunk. Nem is baj, ha nem jön be a tanár. Végül csak be merte tolni a képét és megtartotta az órát. Órák után mentünk is Chaeyoung-hoz. Mielőtt hozzá mentünk volna bementünk a boltba és vettünk csokit. Oda érve Chae házához csengetés nélkül mentünk be. Csak az anyukája volt otthon. Köszöntünk Mrs. Parknak utána mentünk barátnőnk szobájába. Kopogás nélkül nyitottunk be. Chae az ágyban feküdt és valamilyen sorozatot nézett amin sírt.

- jaj lányok ! De jó hogy jöttök ! - sírta és kikapcsolta a sorozatot.

- min bőgtél már megint ? - ült le Jennie.

- valamilyen sorozatot kerestem és megtaláltam álmaim filmjét. - hajolt Jennie vállára.

- akkor ezt jókor hoztuk. - adtam át neki a csokit.

- nagyon jókor ! - mondta és falta is fel az édességet.

- hogy érzed magad ? - ült le Jisoo is.

- moft már obban . - mondta teli szájjal.

- egyél inkább. - nevetett  Jennie.

- oké.

- itt van a házi feladat is. - nyújtotta át neki Jisoo a házit.

- ünnep rontó ! - emelte rá tekintetét.

- ez fájt ! - tette szívére a kezét Jisoo.

Estig voltunk ott Chaeyoung-nál utána pedig mentünk haza. Haza érve levettem a cipőmet és indultam volna fel, de anya és apa megállított.

- mi a baj ? - álltam meg a nappaliban.

- Felix még nem ért haza. - nézte anya aggódóan az óráját.

- biztos annál a rib...barátnőjénél van.

- remélem , mehetsz ha szeretnél. - sóhajtotta. Felmentem a szobámba, át vettem az egyenruhát valami kényelmesebb darabra és leültem házi feladatot készíteni. Már csak három nap és szünet. Tavaszi szünet, de várom már. Megnéztem hogy van e üzenet. Volt is. Egy csomó. Daehyun nem unatkozott. Mosolyogva olvastam az üzeneteit. Vissza írtam neki egy " bocsi most értem haza" üzenetet és folytattam a tanulást. A telefonomból megszólalt a csengőhangom.

- szia. - köszöntem bele.

- szia. Hol voltál, hogy nem volt nálad telefon ? Ja és kameraaa ! - kiabálta az utolsó mondatot.

- istenem ez a kamera. - sóhajtottam és bekapcsoltam.

- Úristen mi a fasz ?! Kik azok a háttérben ? - mutatott a hátam mögé.

- kik ? - fordultam meg. - ja hogy ők ? Karácsony volt na. - fordultam vissza.

- de ez már beteges !

- most mi abban a baj ha van pár karton figurám róluk ? - ráncoltam a homlokom.

- ahogy látom teli van ruhával. Mindegyik. - nézett a háttérbe.

- hát most na.

- Daehyun ! Ezt hova rakjam ? - hallottam meg egy ismerős hangot.

- Felix ? - néztem zavarodottan a kamerába.

- Yiren ?- jött közelebb a kamerához.

- ismeritek egymást ? - kapkodta Daehyun a tekintét köztünk.

- a húgom. - mondta komoran Felix.

- tyű haver , ez ám a lelkesedés ! - csapta meg a mellkasát nevetve.

- nekem most mennem kell. - mondtam és kinyomtam a hívást.

Ha Felix haza ér tuti számon fog kérni. Szóval, hogy ezt most elkerüljem gyorsan meg kell vacsorázni, lefürdeni és aludni így nem tud zaklatni. Ahogy kitervelten mentem is a konyhába. Anya már fel alá járkált az idegtől.

- anya, nyugi . Tudom hol van Felix. - álltam meg előtte.

- hol ? - kérdezte könnyes szemekkel.

- annál a fiúnál akivel tegnap ölelkeztem. - mondtam mire egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el az ajkait.

- ugye nem verekedik ? - fogta meg a két vállam.

- nem. - mosolyogtam.

- azt hittem már laposra veri azt a fiút. Érted bármit megtenne. - fogta meg mosolyogva az arcomat.

- tudom.

Nem biztos az anya, nem vagyok neki olyan fontos.