Amint haza értem levettem a cipőmet és indultam a nappaliba. Anya meg apa ült a kanapén és néztek valamilyen sorozatot.

- jó napot kisasszony ! - köszönt apa.

- hol voltál ilyen sokáig ? - kérdezte anya.

- az egyik barátommal voltam a játszótéren. - ültem le hozzájuk.

- barát ? - kérdezte egyből apa és kikapcsolta a tévét.

- az a fiú akivel ölelkeztél ? - mosolygott anya, amit én úgy reagáltam le hogy majd megfulladtam a semmin.

- ho-honan tudjátok ? - kérdeztem köhögve.

- Felix látott ezt azt. - mondta mosolyogva anya.

- hmm...- hümmögtem magam elé.

- legalább jó volt a randi ? - nézett rám apa.

- nem randi volt. - ráztam a fejem.

- akkor mi ? - vonta fel a szemöldökét anya.

- én ott voltam a játszótéren és ő is . Összefutottunk. - mondtam, közben visszakapcsoltam a tévét.

- de volt valami legalább ? - kapcsolta ki anya a tévét.

- igen, tűz. - kapcsoltam be újra.

- tűzbe hozott ? - kérdezte meglepetten apa.

- nem ! Egy boltnál állt egy kocsi és az kapott lángra. - magyaráztam.

- akkor az is benne lesz a hírekben. - sóhajtott fel apa.

- Felix ? - néztem rá anyára.

- fent van. - mutatott hátra.

- oké. - felálltam és megindultam Felix szobájába. Kopogtam az ajtón és választ várva álldogáltam az ajtóban. - állok mint a fakereszt...- motyogtam. Végül az ajtó kinyílt és egy félmeztelen Felix állt előttem.

- mi kell ? - tért a lényegre.

- beszélni akarok veled . - fontam össze a karjaimat mellkasom előtt.

- nekünk nincs miről beszélnünk. - csukta volna be az ajtót, de még gyorsan megtámasztottam.

- de igenis van ! - néztem rá komolyan.

- próbáld meg elfogadni, hogy vége. - nézett rám szúrós tekintettel.

- miért ? Miért van vége ? - nem válaszolt, csak becsapta az ajtót. Szomorúan mentem a szobámba.

Ledőltem az ágyra és a plafont kezdtem nézni. A telefonom csörögni kezdett, elővettem a táskámból. A lányok indítottak videochatet.

- sziasztok ! - köszöntem bele a kamerába mosolyogva.

- hali ! - integetett Lisa.

- sziasztok ! - mosolygott Chae.

- hellóka. - köszönt Jisoo.

- megjötteeem. - húzta mosolyra a száját Jennie.

- mint a havi ! - nevetett Chae.

- áhh én annál jobbaaan ! - nyújtotta el nevetve Jennie .

- na és Yiren...milyen volt az új srác, pontosabban Daehyun karjaiban lenni ? - jött izgalomba Jisoo.

- mi ? - ráncoltam a homlokom.

- láttunk titeket. Szóval nem tudod tagadni ! - kiáltotta Lisa.

- ja...hát véletlenül neki mentem. - vakartam a tarkómat.

- és úgy kértél bocsánatot, hogy karjaiba temetted magad ? - nézett komolyan Jennie.

- nem pont úgy de valahogy úgy...- fordítottam el a piros fejem.

- miért vagy ilyen vörös Yiren ? - vigyorgott Chae.

- menjetek a francba ! - kiáltottam és az egyik párnát az arcomba nyomtam, amin a lányok felnevettek.

- Yiren...mi a helyzet a bátyáddal ? - kérdezte halkan Lisa.

- semmi... próbáltam vele beszélni, de nem akart. - Jisoo, Jennie, Chae értetlenül néztek a kamerába.

- mi történt ? - kérdezte Jisoo.

- szakított. - húztam el a számat.

- miért ? - lepődött meg Jennie.

- mert titokban kellett tartanunk és ő nem tud titkot tartani. - magyaráztam.

- ooo ! - csapkodott Chae. - most komolyan ezért ?! Megyek és mindjárt megfejelem ! - mondta és kilépett a hívásból.

- ez most tényleg ide jön ? - kérdeztem a lányoktól.

- meglehet. - vont vállat Jisoo.

- oh te jó ég ! - temettem arcomat tenyerembe. A telefon jelzett, hogy valaki bejelölt ismerősnek. - valaki bejelölt ismerősnek.

- kicsoda ? - kérdezte Lisa, én pedig megnéztem.

- Pápaszem. - vontam meg a vállam.

- az új srác ? - nézett értetlenül Jennie.

- igen. - bólintottam.

- Kim Daehyun a rendes neve. - nevetett Jisoo.

- nem baj, nekem Pápaszem marad. Ma együtt hintáztunk. - néztem a három lány reakcióját. Jennie egy sejtelmes vigyorral ajándékozott meg. Jisoo a szája elé tette a kezét , Lisa pedig tapsolt. - és volt puszi is.

- Yireeeen ! - nevetett Jennie.

- most mi az ?! Nem adtam volna neki puszit fent ragadok a mászokán !

- mi ? - kérdezték egyszerre. Hirtelen kinyílt az ajtó, Chaeyoung állt ott és levegőért kapkodott.

- hol....vanh...ah...bátyhád - lihegett.

- ki van ott Yiren ? - kérdezte Lisa.

- Park Chaeyoung. - néztem bele a kamerába.

- mit keres ő ott ? - ráncolta homlokát Jisoo.

- a bátyját ! - hajolt bele a kamerába.

- te le vagy izzadva. - néztem fel barátnőmre .

- és ? - nézett rám.

- idáig futottál ? - kérdeztem rá.

- meglehet. - húzta el a száját.

- bolond nő ! - kiabálta Jennie. Hirtelen megszólalt Chae telefonja.

- várj egy percet! - mondta és felvette. - klassz.

- mi az ? - szegeztem rá a tekintetem.

- futhatok haza, jön anyának a testvére és a kisfia. Na szia. - ölelt magához.

- szia. - viszonoztam tettét.

- kicsim ! - nyitott be anya. - kész a vacsi ! - mondta majd ki is ment.

- na lányok én megyek enni , majd beszélünk még.

- okés, puszi ! - köszöntek el. Letettem és mentem le a konyhába. Leültem a szokásos helyemre és vártam a többieket. Vagyis csak Felixre kellett várni. Komótosan sétált be a konyhába, kapucnija a fején volt és zsebre tett kézzel ült le az asztalhoz.

- jó étvágyat. - mosolygott anya. Elmoromoltam egy "nektek is"-t, nem igazán volt étvágyam de nem akartam megsérteni anyát ezért inkább ettem.

- anya, apa ! El kell mondanom valamit ! - tette le Felix az evőeszközt. Ugye nem azt akarja ?

- mit Szívem ? - nézett rá anya mosolyogva.

- van egy barátnőm. - megakadt az étel a torkomon.

- Yiren jól vagy ? - kérdezte apa aggódó hangal.

- pe-persze...- elég hamar túltette magát rajtam.

- gratulálok Kisfiam. Hogy hívják ?

- Byul. - mondta mire én elkezdtem nevetni.

- Yiren, minden rendben ? - ráncolta homlokát anya.

- annak a csajnak több dolga volt faszokkal mint kajával. - nevettem felettébb jó kedvel.

- Lee Yiren ! Hogy beszélsz ?! - nézett rám mérgesen anya.

- anya, hidd el. Az a csaj a sarokról lett összekaparva ! - néztem anyára utána Felix arcát figyeltem.

- megváltozott. - mondta Felix.

- akkor az nem ebben a világban volt. - néztem rá.

- nem is ismered hogy milyen ! - emelte fel egy picit a hangját.

- gyerekek ! - szólt ránk apa.

- mi ütött belétek ?! - kérdezte anya.

- azt akartad, hogy vitatkozzunk. Hát tessék ! - mondtam és felálltam az asztaltól és mentem a szobámba. Nem rég azért hisztizett mert nem veszekedtünk. Most meg már azért mert veszekedünk.

Mérgesen vettem a kezembe a telefonomat. 4 új üzenet. Feloldottam a telefont és megláttam egy ismeretlen profilképet. Rákattintottam és akkor tudatosult bennem hogy ez Daehyun.

Daehyun : sziaa
Daehyun: mizu ?
Daehyun: oké , értem hogy nem kedvelsz, de visszaírhatnál
Daehyun : légysziiii

Most azt hiszi, hogy nem kedvelem ?

Én : csak vacsoráztam...

Elküldtem neki, meg is nézte utána csak annyit veszek észre, hogy rezeg a telefonom . Ez felhívott. Csak fel kéne venni, nem ?

- szia. - köszönt bele vidáman.

- szia. - az én lelkesedésem közel sem volt akkora , mint az övé.

- mit csinálsz ? - kérdezte.

- fekszek az ágyon. - adtam a választ.

- mehetek én is ?

- sajnálom, de nem.

- oooo. - kapcsolt kamerát is. A szemüveg rajta volt, haja egy kicsit kócos volt és lehetett látni rajta, hogy nem rég kelt fel.

- jó reggelt ! - nevettem.

- kapcsolj te is ! - harapta be alsó ajkát.

- úgyis megyek mindjárt , minek arra a pár percre ? - igazából ? Nem akartam kapcsolni kamerát. Valamiért aggódtam a kinézetem miatt.

- hova mész Töpszli ? - tett az arca elé egy kék párnát.

- fürdeni.- a párnát eldobta és mosolyogva ült fel.

- legalább oda menjek ! - vetette be a kiskutya szemeket.

- nem, de elmegyek fürdeni utána tudunk beszélni.

- az is jó. - feküdt vissza. - de akkor utána kapcsolj kamerát !

- jó. - forgattam szemeimet.

- ezaz. - összeszedtem ami kell a fürdéshez .

- jövök mindjárt. - mondtam és kimentem .