Csak álltunk ott a suli udvarán. Én az ingjét markoltam és könnyeimet hullatva mellkasán sírtam, ő pedig a fejemen támasztotta meg az állát és úgy karolt.

- elmondod mi a baj ? - tolt el egy picit magától.

- nem. - ráztam a fejem. Azért az nem tartozik rá.

- hát jó. - rántott egyet a vállán.

- öhm...bocs az ingedért. - néztem a cipőmet.

- semmi baj. Nekem megérte. - mondta mire én felemeltem a fejemet.

- én most megyek...majd találkozunk még...szia. - mondtam és ott hagytam.

Lassú léptekkel szántottam a haza felé vezető utat. Végül bánatomban nem haza mentem, hanem az egyik elhagyatott játszótérre.

Leültem az egyik hintára és gondolkozni kezdtem. Ha tudta, hogy a mi kapcsolatunk ezzel jár , akkor miért akarta ? Ezért nem akartam, tudtam milyen. Mégis rá kellett jönnünk, hogy nagyon is igaz az a mondás, az érzelmeinket nem lehet irányítani. Lehet el kellett volna mondanunk a szüleiknek ? Akkor meg ők választottak volna el. Nem akarom elveszteni őt. A legrosszabb az az, hogy nem is mutathatjuk ki az érzelmeinket most. Anyu és apu furcsálná, ha mind a ketten hűvösen viselkednénk egymással és utána meg azért faggatnának. Nem is tudom melyik a rosszabb.

Szomorkásan löktem egyet a hintán. Hirtelen a mellettem lévő hinta is megmozdult, de senki nem volt ott. Rémülten ugrottam fel a hintáról. Sose bírtam a természetfeletti lényeket. Lehet csak a szél volt az. Már nem mindegy ? Fogtam magam és vissza ültem. A játszótér háta mögött lévő boltnál kiabálásokat lehetett hallani. Érdeklődve kaptam a hangforrás irányába a fejemet. Egy kocsi állt a parkolóban ami alatt egy kis tűz volt. Megfordultam a hintán és néztem a kis lobogó lángot. A boltból hordták ki a vizet és próbálták oltani a lángokat. Ami nem nagyon jött össze nekik. A láng csak jobban növekedett.

- Töpszli ? - hallottam meg Daehyun mély hangját.

- Pápaszem ? - fordultam hátra egy kicsit.

- mit csinálsz te itt ? - ült le a másik hintára.

- gondolkozok. Mindig ide szoktam jönni. - döntöttem a fejem a láncnak. - és te ?

- múlt héten találtam rá erre a helyre. Megtetszett amiért ilyen csendes és az a kis tó is bejön.- mutatott hátra a kicsi tó felé. Felé fordítottam a fejem és jobban végig mértem. Tetőtől talpig feketében van, haja belelóg szemébe, szemüveg nem volt rajta.

- hol a szemüveged ? - löktem meg magam egy kicsit.

- otthon, kontaktlencse van . - mutatott a szemére.

- és még színes is. - mosolyogtam.

- bizony. - húzta ki magát. - megkérdezhetném miért is sírtál ?

- megkérdezheted, de választ ne várj rá. - fordítottam a fejem a tűz irányába, ami már majdnem elnyelte a kocsit.

- a barátod ? - kérdezte mire fájdalmasan szorítottam össze a szemeimet és hajtottam le a fejem . - szóval igen. - motyogta.

- az mindjárt robban ! - álltam fel és mutattam a lángoló kocsira. Ahogy kimondtam robbant is. Nem volt nagy robbanás , de elég volt ahhoz hogy megijedjek.

- beszari ! - nevetett Pápaszem.

- kuss Pápaszem...- ültem vissza.

- miért nem hívják a tűzoltókat ? - sóhajtotta.

- nincs ész. - vontam meg a vállam.

- azért nekünk sincs sok , hogy itt ülünk és nézzük ahogy egy kocsi lassacskán porig ég. - kuncogott.

- tudod, nem is vagy olyan rossz fej. - mondtam elismerően.

- veled ellentétben. - nevetett fel.

- ne hasonlítsd össze a szart a jóval. - mondtam mire annyira nevetni kezdett, hogy hátra esett a hintán amire belőlem is előtört a nevetés. - szerencsétlen ! - nevettem .

- nem nevet ! - mutatott rám és durcis fejet vágott.

- de nevet. - fogtam a hasam a nevetéstől. Hirtelen egy nagy puffanást hallottam, amitől megijedtem és én is hátra estem.

- szerencsétlen. - mondta Daehyun.

- mint te , csak én jobb fajta vagyok. - nyújtottam rá a nyelvemet

- ne nyújtogasd mert leharapom ! - nézett rám egy perverz vigyorral.

- azt próbáld meg ! - markoltam a fűbe és felé dobtam.

- te mondtad ! - mászott felém vigyorogva.

- na nem nem nem ! - álltam fel és futásnak eredtem. 

- hey ! - hallottam mély hangját. Felmásztam az egyik mászókára és felültem a tetejére.

- itt nem tudsz elérni ! - nevettem .

- fogadjunk ? - kérdezte mosolyogva és felugrott, a fémrúdon megkapaszkodott, én összehúztam a két lábam és behunytam a szemem.- azért nyisd ki a szemed.- hallottam meg hangját. Kinyitottam a szememet és megláttam, hogy a rúdon húzza fel magát, két keze közt pedig én ültem.

- nyertem ? - kérdeztem halkan .

- nem. - mosolygott édesen és a térdemre rakta az állát.

- francba....- néztem el másik irányba. Leereszkedett a földre és várta, hogy én is menjek.

- nem jössz ? - nézett fel.

- mennék....de nem merek.- vallottam be. Hát igen. Felfele nekem könnyű, de lefelé annál nehezebb.

- nem bántalak. - nevette el magát.

- nem az...- mondtam remegő hanggal.

- akkor mi a baj ? - hagyta abba a nevetést.

- tériszony. - nyögtem ki nehezen .

- gondolkozunk csak ! - tette fel a mutató ujját. - felmenni fel mersz de lejönni már nem ? - tette csípőre a kezét.

- igen, úgy valahogy. - kapaszkodtam erősebben.

- pedig ez nem is olyan magas. - nézte a mászóka féleséget.

- nekem elég magas. - motyogtam.

- segítek neked lejönni, de csak egy feltétellel. - ült le a földre.

- mi lenne az ? - néztem rá érdeklődően.

- én is magas vagyok...rajtam is így félnél ? - kérdezte komolyan. Ez...oké.

- megvesztél ? - tettem fel a kérdést és rávezettem a tekintetemet.

- oké , sziaaa ! - állt fel és indult el.

- ne , várj ! - kiabáltam kétségbeesetten.

- igen ? - fordult vissza vigyorogva .

- segíts. - néztem rá segítségkérően.

- mit kapok érte cserébe ? - kérdezte és neki dőlt a mászóka lábának.

- bármit ! - vágtam rá rögtön.

- hmm bármit ? - harapta be az alsó ajkát.

- nem....nem verlek laposra. - mondtam mire mosolyogni kezdett.

- jól van gyere. - nyújtotta ki a kezét. Megfogtam a kezét , ahogy összeért kezünk egyből rántott egyet rajtam . Én sikítva érkeztem rá , ő pedig ingadozva kapott el.

- köszönöm. - másztam le róla.

- egy puszi az ára. - hajolt le hozzám és az arcára mutatott.

- de...a ba-

- a barátod ? - egyenesedett ki. - ha igazán szeretne nem veszett volna össze veled.

- nem összeveszett velem...- fordítottam el a fejem .

- akkor megcsalt ? Vagy csak bejelentette, hogy vége ?

- mindkettő. - mondtam halkan.

- na hát akkor meg semmi baj ! - mondta vidáman.

- örülök , hogy így örülsz neki. - morogtam.

- jaj nem úgy értettem , te buta ! Nincs már barátod , szóval nyugodtan kaphatok egy puszit. - hozta magát egy szintre velem .

- megérdemled ? Ma eléggé tapadós voltál.

- tapadós ? - lepődött meg.

- igen...tapadtál mint csiga a lakkozott padlóra. - bólintottam.

- a mi ? - kérdezte döbbenten.

- hallottad. - húztam meg a vállam .

- vissza teszlek ! - egyenesedett ki. Erről most eszembe jutott egy dal.

- kerék alá teszlek, onnan is kiveszlek . - énekeltem halkan.

- naaa ! Kérem azt a puszit ! - ragadta meg a kezem és rángatni kezdte.

- jó, csak ne rángas már ! - mondtam mire abbahagyta és a szám elé tette arcát . Egy gyors puszit nyomtam rá majd el is húztam a fejem. Nagyon puha a bőre.

- köszönöööm ! - mondta boldogan.

- mennem kellene. - néztem meg az időt a telefonomon.

- menj csak nyugodtan. - mosolygott.

- rendben , akkor szia ! - vettem fel a hátamra a táskát.

- várj ! Ez lemaradt ! - ölelt magához.

Barátságos...