Elég későn értem haza, az ajtó előtt elbúcsúztam barátnőmtől majd mentem be. A nappaliban Felix ült az éjjeli lámpa világitásával.

- hol voltál ilyen sokáig ?! - állt fel és elém sétált.

- Jennievel beültünk egy bárba és elszaladt az idő. - húztam el a számat.

- hogy hova ?? - kiabálta.

- halkabban ! - kiabáltam halkan.

- nincsenek itthon anyáék. Valamilyen üzleti vacsorára mentek. - legyintett. - mégis mit kerestettek egy bárban ?! Egyáltalán hogy engedtek be oda ?!

- ne kiabálj már !- mondtam és felkapcsoltam a villanyt .

- rám figyelj ! - ragadta meg a csuklómat.

- kávézni akartunk, csak zárva volt a kedvenc kávézónk, így elmentünk valamerre és rátaláltunk erre a bárra. Most örülsz ?- vettem ki nehezen a csuklómat markából.

- szerencséd , hogy anyáék úgy tudják ,hogy már alszol !

- jó köszi a falazást, de nem kell állandóan vigyáznod rám. - néztem rá.

- de, pont hogy kell ! A húgom vagy ! - fogta meg a kezem.

- most a húgod ? - vontam fel a szemöldökömet.

- és a barátnőm. - húzott magához.

- el kéne döntened- nem tudtam befejezni mert közbe vágott.

- én eldöntelek, de inkább megdöntenélek. - suttogta a fülembe.

- Felix ! - takartam a piros arcomat.- azt akartam mondani, hogy el kéne döntened mikor kicsodád vagyok.- néztem rá szomorúan.

- ezt hogy érted ? - távolodott el tőlem egy picit.

- hát úgy, hogy egyszer húgodként kezelsz, máskor pedig barátnődként. - magyaráztam.

- könnyebb lenne, ha elmondanánk anyuéknak .

- de tudod, hogy nem lehet !  - emeltem fel egy picit a hangom.

- de egyszerűbb lenne !

- Felix , én mondtam neked ! Én kértelek, hogy próbáld meg elfelejteni az érzéseidet ! Tudtam, hogy ez lesz ! Hogy nem bírod majd sokáig titkolni ! Sosem voltál jó a titok tartásban !

- ha tudtad, hogy ez lesz akkor miért mentél bele ?! Hmm ?? - fogott a két csuklómra.

- mert szerelmes lettem beléd ! - szabadítottam ki a két kezem és a mellkasára csaptam.

- te voltál az aki ellenezte ezt az egész kapcsolatot ! Mégis belementél ! - söpörte le a vázát a kicsi kerek asztalról.

- mert elvetted az eszemet ! Mindig is szerettelek, de amikor megtudtam hogy nem vagyunk testvérek valami megváltozott ! Többet kezdtem irántad érezni ! - üvöltöttem és sírva rohantam fel a szobámba. Magam mögött hangosan csaptam be az ajtót, utána pedig kulcsra zártam.

Belezuhantam az ágyamba és a párnák közé temettem az arcomat. Nem így akartam elmondani, hogy nem kéne színt vallani a szüleinknek. Nem akartam vele kiabálni, mégis megtettem. Bocsánatot szeretnék tőle kérni, de nincs hozzá bátorságom. Pedig muszáj lenne, akár hogy is, nekem kell elsőnek bocsánatot kérni. Hibásnak érzem magam, miattam vitatkoztunk. Talán most kérjek tőle bocsánatot, vagy majd később ? Most úgy se tudnék elé állni. Inkább elmegyek fürdeni és alszok. Kivettem a pizsamámat és elindultam a fürdőbe. A kádat teli engedtem vízzel és levettem az aznapi ruhámat. Megnyugtató érzés volt bele ülni a forró vízzel teli kádba. Pár perc múlva úgy éreztem, eleget áztattam a bőrömet, ezért kiszálltam megtöröltem magam, felvettem a pizsamámat és indultam vissza a szobámba. Befeküdtem az ágyba és vártam hogy elérjen az álom vonat.

Reggel komótosan vánszorogtam a szekrényhez. Kivettem az egyenruhát és azt felvéve indultam reggelizni. Felix az asztalnál ült és nyomta a telefonját.

- jó reggelt. - motyogtam de választ nem kaptam rá, helyette felállt az asztaltól, megfogta a táskáját és elment. Nagyot sóhajtva készítettem el a reggelimet, amit aztán leraktam az asztalra és helyet foglaltam. Miközben ettem egy cetlit láttam meg az asztalon. Megfogtam és szét hajtottam . - vége.- olvastam fel ami benne állt. A kapcsolatunknak lenne vége ? Még az étvágyam is elment. A mosatlant elmostam a cetlit pedig a táskámban tettem és indultam az iskolába.

- szia !- köszönt Jisoo az iskolánál.

- szia. - mondtam egy kicsit komótosan.

- mi a baj ? - kérdezte egyből.

- semmi, csak fáradt vagyok. - mondtam, amit egy hümmögéssel letisztázott. A suli folyosóján sétáltunk , Jisoo nagy beleélésel mesélt a tegnapi napjáról, amikor neki mentünk valakinek. Egy szemüveges srác volt az. - nem látsz a szemedtől Pápaszem ?! - kérdeztem és karon ragadtam Jisoot.

- te nem fáradt vagy. - vonszolt be a mosdóba. Az előbb még én rángattam...

- de, csak tegnap nem aludtam rendesen.

- de te lepápaszemezted azt a tök helyes gyereket !

- az ő hibája. - végül Jisoo rám hagyta és bementünk a terembe. A helyemen az a srác ült akinek neki mentünk és éppen Jennienek csapta a szelet. - hey Pápaszem ! Az az én helyem ! - capplattam oda.

- oh szia. - vezette rám tekintetét és egy csábos mosolyt kent az arcára. - van rendes nevem is.

- nem kérdeztem. Tünés a helyemről ! - támaszkodtam meg az asztalon.

- valaki nagyon morcika. - állt fel így kénytelen voltam felemelni a tekintetem.

- csak keres másik helyet, kérlek . - egyenesdtem ki.

- miért ? - kérdezte és felült a padra.

- mert itt én ülök. - fontam össze a karjaimat a mellkasom előtt. A fiú elmosolyodott és lábát bele akasztotta az enyémbe és úgy vont közelebb magához, amit döbbent pillantásokkal jutalmaztam.

- ülhetsz az ölembe. - húzta féloldalas mosolyra ajkait.

- kösz nem, kihagyom . Engedj el inkább. - hiába próbáltam szabadulni nem engedett.

- kérd szépen. - karolta át a derekamat.

- engedj el mielőtt a tököd bánja. - vakartam le magamról a kezeit.

- van barátja ! - szólt közbe Chae.

- valóban ? - kérdezte én pedig a mellkasát kezdtem ütni. - na na na ! Nem szabad ! - kapta el a kezemet.

- igen, van barátom ! - húztam ki magam.

- nem sokáig. - mondta és elengedett. Talán már nincs is. Leültem Jennie mellé és elővettem a felszerelést. A tanár bejött és elkezdte magyarázni az óra anyagát. Egész órán egy tekintetet éreztem a hátamon. Kiderült, hogy az a bizonyos Pápaszem Daehyun az új osztály társunk.

...

Órák után Lisa és én sétálgattunk a folyosón . A szertár előtt haladtunk el, amikor furcsa hangokat hallottunk onnan. Lisa és én egymásra néztünk és lassan lépkedtünk a szürke ajtó felé. Óvatosan raktam a kezem a kilincsre, egy pillantást vetettem még Lisara, és lassan nyitottam ki az ajtót. Bármire felkészültem, de erre nem. Amikor megláttam, minden összedőlt bennem.
Felix és Byul éppen...azt csinálták.

- Felix...- motyogtam nevét könnyes szemekkel.

- Jézusom Yiren ! - kapkodta maga elé a ruháit.

- Felix, ez meg mi ? - kérdeztem remegő hanggal.

- mi lenne ? Nincs köztünk semmi...- öltözött fel. Byul egy csókot nyomva Felix ajkaira hagyta el a helyszínt. - annak is vége ami volt.

- mi ? - vágtam értetlen fejet.

- ne nézz így rám ! Igazad volt, nem tudnám titokban tartani, ezért írtam egy cetlire hogy vége. - ment ki a szertárból , én meg csak néztem az eltűnő alakját.

- Yiren...- állt mellém Lisa és megfogta a kezemet.

- vége. - suttogtam magam elé, majd a lábaim cselekedtek és futásnak eredtem. Nem figyeltem merre megyek, a könnyeim is eleredtek, így csak mentem amerre a lábam vitt. Ezért történt az, hogy ma megint neki mentem valakinek.

- nem tudsz oda...- hallottam meg az újdonsült osztálytársam hangját. Nem foglalkoztam vele, karjaiba vetettem magam és ott sírtam. - azért ne sírj, mert nekem jöttél.- simított a hátamra.

- csak...hagyd, hogy itt sírjak.- motyogtam.

- rendben.- mondta és átkarolt.

- köszönöm. - motyogtam.

- neked bármit Töpszli.