Reggel arra keltem fel, hogy olyan érzésem van, mintha valaki nézné ahogy alszok. Amint kinyitottam a szememet anyát pillantottam meg az ágyam szélében.

- jó reggelt. - nézett rám azzal az arcával, amit akkor vesz elő, ha valamit tudni akar. 

- jó reggelt. - felültem az ágyon és megdörzsöltem a két szemem.

- beszélgetni jöttem.

- miről? - biztos, hogy a tegnapi dologról akar beszélni.

- rólad és a bátyádról.

- mi van velünk? Most nem vert meg senkit.

- nem erről van szó. Várj, most? Mi az, hogy most? Miről nem tudok?

- azt mondtad nem erről van szó.

- jó, igaz. Majd később visszatérünk rá. Mostanában nagyon sokat vagytok együtt.

- mert testvérek vagyunk? - valamit ki kell találnom.

- nem úgy értve. Mindenhova együtt mentek, régen még azért voltak a viták mert mindig veled akart menni.

- csak a barátaink összebarátkoztak.

- mit csináltak?- pislogott döbbenten.

- összebarátkoztak.- ismételtem meg magamat.

- te jó ég. Akkor számíthatunk rá apáddal, hogy majd hívnak minket a kórházból?

- hey, azért közveszélyesek nem vagyunk! - mondtam, mire anya egy olyan "te ezt most komolyan mondtad "nézéssel nézett rám. - na jó, csak egy kicsit.

- csak vigyázzatok magatokra. - mondta és kiment. Kimásztam az ágyból és rohantam át a bátyám szobájába.

- FELIX!- nyitottam ki az ajtaját.

- nem én voltam!- mondta miközben felborult a székkel. - ahh Yiren! Ne ijesztgess!- állt fel.

- bocsi Lix!- mentem oda hozzá és összeborzoltam a haját. Elkapta a csuklómat és neki tolt a szekrénynek.

- csak csináld mégegyszer!- dörmögte mély hangján a fülembe és megharapta gyengéden a fülcimpámat. A jól eső érzésre egy halk sóhaj hagyta el az ajkaimat.

- Felix....- motyogtam.

- mi az Baby?- kérdezte és nyakamat kezdte csókolgatni, amitől kirázott a hideg. - imádom ahogy reagálsz.

- gyerekek! Reggeli!- kiáltott fel anya.

- még nem végeztünk! - mondta és kiment. Egy nagy adag levegőt eresztettem ki a tüdőmből és mentem utána.

- azt hittem fent ragadtál. - mosolygott rám apa.

- csak volt egy kis dolgom. - ültem le Felix mellé. A csengő megszólalt. - kinyitom. - felálltam és mentem az ajtóhoz.

- halihó! - köszönt boldogan Jennie.

- szia! Gyere beljebb!- álltam el az ajtóból.

- csókolom!- köszönt Jennie amint belépett a konyhába.

- szia Jennie! De rég láttalak! Ülj le nyugodtan!- mosolygott rá anya. Én is visszaültem a helyemre, Felix mellé. Ahogy leültem combomra vezette kezeit és simogatni kezdte.

- és mi újság veled Jennie? - kérdezte apa a barátnőmet. Közben Felix keze egyre feljebb vándorolt.

- semmi, jövő hónapban megyek vizsgázni, le szeretném rakni a jogosítványt személygépkocsira.

- oh hát sok sikert. - mondta anya, Jennie bólintott és bele ivott a narancslébe. Felix keze még mindig feljebb kalandozott. Segítség kérően néztem Jenniere, majd le az asztalra. Egyből fogta a lapot és a szája tartalmát Felixre köpte. Felix egyből elvette a kezét és arcát kezdte törölni.

- Úristen bocsánat! Csak valami puha volt a narancslében.....- tette a szája elé a kezét.

- talán a narancs darabkák...- törölte meg az arcát Felix.

- ne-nem. - felelte döbbenten Jennie.

- legalább narancs illatú lettél.- paskolta meg anya Felix vállát.

- tényleg sajnálom!- hajtotta le a fejét Jennie.

- semmi baj, így is kikészített már a mentolos illata. - legyintett apa.

- köszi apa. - intett a fiú.

- semmiség, máskor is.

- Yiren, feljönnél egy kicsit? - kérdezte Jennie.

- persze. - elindultunk fel , amikor beértünk a szobába egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.

- az az arc. - fogta a nevetéstől a hasát.

- talán a narancs darabkák.- utánoztam Felix mély hangját.

- ú-úristen sa-sajnálom! - nevetett. Elterültünk az ágyamon és ott fújtuk ki magunkat. - ezt te rajzoltad?- mutatott a falra amelyen az a rajz van kirakva ahol ölelkezünk a lányokkal.

- igen. - feleltem mosolyogva.

- ügyes vagy nagyon jó lett. - mondta elismerően.

- tudom hogy az vagyok.

- egoista. - forgatta szemeit.

- hellóka csajok! - jött be Felix. - én is ide feküdhetek?- kérdezte egy féloldalas mosollyal.

- nem. - ültem fel.

- te komolyan az asztal alatt fogdostad?! - pattant fel Jennie.

- én nem! Úgy ismersz?- tette fel a kezeit Felix.

- pff nem....- vakartam a tarkómat.

- van kedved sétálni egyet? - kérdezte Jennie.

- persze csak veszek fel valami normális ruhát. Felix~- mentem oda hozzá és átkaroltam az egyik karját.

- mi az?- nézett le hozzám.

- adsz egy pólót?- néztem rá kiskutya szemekkel.

- milyen színű kell?- mosolygott rám édesen.

- fekete. - mondtam mire kiment és pár perc múlva visszajött.

- tessék.- adta a kezembe a ruhadarabot.

- köszönöm! - adtam arcára egy puszit. Megfogtam a ruháimat és indultam a fürdőbe . Felvettem azokat és vissza mentem a szobába.

- te mindig feketében vagy. - mért végig Felix.

- az a kedvenc színem. - vontam vállat.

- meg a lila! - tette hozzá Jennie.

- meg a lila. - ismételtem Jenniet.

- megfésülhetem én a hajadat? - ugrált Felix.

- csak óvatosan! - nyújtottam felé a hajkefét.

- rendben. - gyengéden kezdett hozzá. Míg Felix a hajamat fésülte ki Jennie és én kő papír ollózni kezdtünk. Az ajtó hirtelen nyílt ki és anya lépett be rajta.

- ti mit csináltok? - lepődött meg.

- Felix fésüli a hajamat, mi pedig játszunk. - néztem édesen anyára.

- akkor hagylak is titeket. - mondta és kiment. Még vártunk pár percet, nehogy hallgatózon.

- biztos ellenőrízni akart minket. - suttogta Felix.

- miért? - ráncolta homlokát Jenn.

- gyanakszik.

- értem. Figyeljetek jobban oda. - nézett ránk rosszalló tekintettel.

- azt csináljuk. Na kész is vagy! - állt fel mögülem a bátyám.

- köszi Lix! - öleltem meg.

- nincs mit Jagi. - hajolt le hozzám és az ajkai már az enyémet súrolta.

- blah! Ne előttem! - takarta a szemét barátnőm és hozzánk vágott egy párnát. Felix elvált tőlem. Felvette a párnát majd visszahajolt hozzám , a párnával pedig eltakart minket. - na ez így már jó!- tudatta velünk a lány.

- hali srá- nyitott be valaki, amire szét váltunk egymástól.

- Changbin...- motyogta Felix zavarában.

- ejha haver! Jól nyomod. Mond csak Jennie nincs kedved utánozni őket? - vigyorgott barátom barátja.

- attól függ hogy melyik részre gondolsz...amikor Yiren felpofozza a bátyját...vagy amikor itt falják fel egymást.

- hát csak az utolsó! - ment oda a lányhoz.

- sajnálom de foglalt vagyok! Van barátom! - mondta Jennie, mire én kikerekedett szemekkel néztem rá.

- ezt nem tudtam. - motyogtam.

- nem kérdezted. - vont vállat. - de mehetünk? - karolt belém.

- persze. Sziasztok! - intettem és mentünk ki. - mióta van neked barátod?- tértem a lényegre ahogy kértünk a házból.

- igazából nincs, csak azért mondtam, hogy ne nyomuljon.

- rafinált vagy....- mondtam csodálkozva.

- tudom...tudom. - vigyorgott büszkén.