Reggel arra ébredtem, hogy hangos nevetés hallatszik be a folyosóról. Morcosan fordultam át az oldalamra.

- jóó reggelt lányok! - hallottam meg Mark hangját.

- volt! - vágtam hozzá az egyik párnámat.

- naa de morci valaki! - gügyögte.

- Liaval beszélj így ne velem! - húztam a takarót a fejemre.

- igen! - hallatszott Lia durcis hangja.

- naa babe, tudod hogy szeretlek. - beszélt ugyan olyan hangnemben.

- tudom. - mondta Lia boldog hanggal.

- blah.- morogtam. Mind a ketten elnevették magukat. Kitakartam a fejemet és elindultam a szekrényemhez. - Felix?

- na mi az? Hiányzik bátyus? - nézett rám Mark kiskutya szemekkel.

- fogd be! - morogtam és kinyitottam a szekrényt.

- egyébként elment. Hagyott egy cetlit. - emelte fel a cetlit amire rá volt írva hogy elmentem. Sóhajtottam egyet és vissza fordultam a szekrényemhez. Már csuktam volna be az ajtaját, amikor megláttam egy cetlit lógni rajta.

"Boltban vagyok, puszi"

A szívem olvadni kezdett. Gyors lekaptam a cetlit és elraktam a táskámba.

- jövök mindjárt. - mondtam és a ruháimat megfogva mentem a fürdőbe. Felvettem a ruháimat és indultam a lányokhoz. - bolond asszonyok! - nyitottam be hozzájuk. 

- szeva hülye! - kiáltott Jisoo.

- csá ribi! - kiáltotta Lisa.

- szasz kurva! - ölelt meg Jennie.

- sziaaa! - ugrott rám Chae.

- mizu? - ültem le az egyik ágyra.

- ahh a lábam! - kiáltott fel Lisa.

- uu bocsi!- pattantam fel azonnal.

- semmi. - legyintet.

- ma megyünk haza. - mondta a telefont bújva Jisoo.

- na végre! Hiányzik az otthoni kaja. Ez a menza borzalmas.- rázta a fejét Chae.

- egyetértek. - bólintott Jennie.

- ma jönnek haza anyáék is. - mondtam magam elé bámulva.

- az a semleges arc! - nevetett Jisoo.

- de örülsz neki. - mosolygott Chae.

- szipi szupi boldog vagyok. Ha kiderül a kapcsolatunk akkor nagy baj lesz. - sóhajtottam.

- igaz. - mondta Jennie.

- gyerekek öltözzetek, reggeli után pedig indulunk is. - nyitott be az osztályfőnök, majd miután elmondta amit akart ki is ment.

- akkor mehetünk reggelizni? - kérdezte Lisa és mászott ki az ágyból.

- nem kéne felöltözni előtte? - mutattam a pizsamájára.

- akkor öltözök. - ment a szekrényhez. Kivette a ruháit majd az ágyra dobta. A lányok is elő vették a ruhájukat majd öltözni kezdtek.

- kész vagyok! - kiáltotta Lisa. Felvették a cipőjüket és indulhattunk is.

- Felix! - ugrottam a nyakába amikor megláttam a bátyámat a folyosón.

- szia. - nevetett.

- menjünk reggelizni és mehetünk haza. - engedtem el.

- úgy tudtam ti testvérek vagytok. - mondta Mark. A szívem gyorsabb tempót kezdett el diktálni.

- azok vagyunk, és szeretjük egymást. - kapcsolt Felix előbb és átkarolta a vállamat.

- menjünk inkább reggelizni! - indult előre Jennie.

Elindultunk az iskola ebédlőjébe. Jennie ment elől, Lisa, Jisoo Chae követték őt, utánuk mentünk mi, utánunk pedig Mark és Lia. Jennie kinyitotta az ebédlő ajtaját. Liba sorba álltunk és úgy vártunk a sorunkra. Mikor megkaptuk a kajánkat kerestünk egy asztalt.
Egy asztalnál hatan fértek el. Szóval mi, Jennie, Jisoo, Lisa, Chae, Felix és én leültünk egy asztalhoz. Jó étvágyat kívántunk egymásnak és enni kezdtünk.

- ma jönnek haza anyáék. - mondtam Felixnek.

- tudom. Óvatosnak kell lennünk. - nézett rám komolyan.

- igen. - bólintottam.

- bocsi, elvihetem? - jött oda az asztalunkhoz egy lány. Tekintete Felixre vándorolt és csábos mosolyt elővéve mosolygott rá. Szemforgatva morogtam el egy igent, a lány elvitte a teát.

- kedves lány. - mondta Felix.

- az. Én vissza viszem. - álltam fel és vittem vissza a tálcámat. Leraktam a többi koszos tálca mellé és sétáltam volna vissza, de ahogy megfordultam egy srácnak mentem neki és a tálcája tartalma a pólóján kötött ki. - ne haragudj! - rohantam szalvétáért.

- semmi baj. - mosolygott. Lerakta a tálcát, én pedig a kezébe nyomtam a szalvétát. - köszönöm.

- nincs mit és mégegyszer bocsánat. - kértem bocsánatot, utána pedig vissza mentem a többiekhez.

- szegény gyerek. - nevetett Jennie.

- nincs hátul szemem. - húztam mosolyra a számat.

- senkinek nincs, nem a te hibád. - mondta mosolyogva Felix.

Megvártam míg a többiek is vissza viszik a tálcájukat. Miután végeztek megindultunk a kijárat felé. Vissza mentünk a kollégiumba, a szobánkba mentünk összepakolni. A ruháinkat beleraktuk a táskánkba és miután végeztünk kimentünk a koli elé.

- segítsetek már! - kiáltotta Jennie.

- mit?- kiáltottam vissza.

- már semmi. - jött közelebb.

- oké. - pár perc múlva már mindenki kint volt a koli előtt, aki velünk jött ide.

- jaj Lisa de hiányoztál. - karolt Lisaba Minho.

- oké. - rántott vállat Lis.

- romantikázni se kell veled. - tette a szívére a kezét Minho.

- ne itt turbékoljatok. - szólalt meg Chan.

- mindenki itt van? - kérdezte a tanár és körül nézett. Elmondtunk egy igent, a tanár pedig folytatta. - körülbelül tíz perc, mire a busz ide ér. - nézte az óráját. A busz tényleg 10 perc múlva ért ide. Felszálltunk és indultunk.

- sziasztok! - köszöntünk el a többiektől amikor már leszálltunk a buszról.

- sziasztok! - köszöntek ők is. Felix és én elindultunk haza.

- anyáék hány órakor jönnek? - kérdezte.

- nem tudom, szerintem délután. - válaszoltam. Csendben folytattuk utunkat hazáig. Otthon a ház előtt megláttuk apáék kocsiját.

- vagy délelőtt. - nézett le rám.

- eddig tartott a paradicsom. - sóhajtottam, majd beléptünk a lakás ajtaján. - sziasztok! - kiáltottam el magam.

- konyha! - kaptam meg a választ. Levettük a cipőnket és a táskánkat is ledobtuk, majd indultunk is a konyhába. - sziasztok. - mosolygott anyu.

- szia. - ült le Felix .

- éhesek vagytok? A kedvenceteket csináltam.- mondta anyu és elénk rakta a kedvenc ételünket.

- imádlak. - mondtuk egyszerre Felixel. Anya csak nevetett.

- sziasztok gyerekek! - jött be apu.

- apa!- kiáltottam és a nyakába ugrottam. Nagyon apás vagyok.

- mi volt amíg nem voltunk? Van már valakitek? - ült le anyu Felix mellé, mire a bátyám fulladozni kezdett a kérdés hallatán.

- jól vagy fiam? - kérdezte apa és veregetni kezdte Felix hátát.

- igen. - nyögte ki.

- egyébként nincs senkink. Ha csak Felix nem titkolta el, mert nem hozott lányt a házhoz. - váltottam az eredeti témára.

- ideje lenne már egy csinos lányt találnod. - fogta meg apa a bátyám vállát. Felix abbahagyta az evést és egy lopott pillantást vetett rám.

- neked pedig egy helyes fiút. - mosolygott rám anyu. Apa köhintett egyet, én pedig Felixre néztem úgy ahogy ő is rám az előbb.

Már találtam.