Felix pov:

Két éves koromban hoztak el az árvaházból. Amint megtanultam írni leírtam a történetemet egy könyvbe. 

Amikor ide kerültem úgy volt, hogy a házaspárnak-akikre igazi szüleimként tekintek-nem lehet gyereke.

De miután örökbe fogadtak eltelt két hét és a szüleim bejelentették hogy lesz egy kis testvérem.

Meg lett tiltva hogy elmondjam neki, hogy mi nem vérszerinti testvérek leszünk.

Amikor megszületett a húgom a Yiren nevet kapta. Ahogy cseperedett egyre csak szebb lett.

Amikor tizenöt éves lett a szüleink nem tudtak haza utazni a munkájukból, így csak ketten ünnepeltük meg.

Azon az estén történt az hogy beleszerettem. Tudom hogy ez undorító, hogy beleszerettem a húgomba, de nem tudok neki mit csinálni. Gyönyörű lány lett belőle.

Fogalmam sincs, hogy mondjam el azoknak az embereknek, akik örökbe fogadtak, hogy szerelmes lettem a lányukba. Ha azt mondom hogy szeretem, azt be tudják testvéri szeretetnek.

Ezt a hatalmas titkomat csak Hyunjin és Jisung tudja. Senki más. De talán majd egyszer találok egy olyan lányt, aki nem a mostoha húgom.

Ma a haverokkal kiengedjük a gőzt, és elmegyünk bulizni egy kicsit.

Már a bárban ültünk és italainkat ittuk amikor Minho felé fordultam

- tetszik valaki? - kérdeztem rá amire félre nyelte a whisky-t. Egy pont az igennek.

- mi? - köhögte, közben száját törölte.

- tetszik valaki? - ismételtem meg magam, amit nem nagyon szeretek. A folytonos visszakérdezéstől frászt tudok kapni.

- miért kérded?- felelt kérdéssel, amire csak egy perc néma csend után adtam választ. Az a csend nem volt azért olyan néma. A környezetünk nem engedte azt meg.

- mostanában egyre többet bámulod a húgom barátnőit. Gondoltam tetszik valamelyik lány. - néztem az üvegpohárban lévő alkoholos italt, ám fél szemem a mellettem ülő fiút nézte.

- nem. - vágta rá vállrándítással. Rosszul hazudsz Minho.

- hát jó.- vontam vállat.

- srácok, eltűnt Jeongin. - vágódott le köreinkbe Jisung.

- mi az, hogy eltűnt?- tette fel a kérdést Minho.

- nincs. Kámfor a srác, bumm, elment.- mutogatott kezével.

- hol láttad utoljára?- sóhajtotta az idősebb.

- a mosdóknál. Segítsetek, mielőtt Chan, és a többiek megtudják!- ragadta meg karomat.

- menjünk. - álltunk fel egyszerre Minho-val.

- csipogót teszek erre a gyerekre. - morrogta orra alatt.

Az épület háta mögött találtunk rá Jeongin-ra. Egy idegen pasas mellett ült. Cigizet, ami rá sosem volt igaz.

Jisung felrángatta őt a földről, aztán besegítette őt a bárba.

Éjfél körül keveredtem haza. Nem ittam sokat, de kellőtt ahhoz, hogy egy kicsit szédelegjek. Józanon gondolkodni még tudtam.

Beérve a házba a lányokat láttam meg a kanapén feküdni. Aludtak. Hoztam mindegyiknek egy egy takarót és betakartam őket.

Adtam Yiren homlokára egy puszit, utána mentem aludni. Amikor felértem a szobám ajtaja egy kicsit nyitva volt.

Összeráncolt szemöldökkel nyitottam ki. Minden a helyén volt. Bedőltem az ágyba és már el is nyomott az álom.