A rendőrök megtalálták Eunsoot is. Kabátomat Yirenre terítettem és kikísértem abból a házból. Oda kint Jisung, Changbin és Jeongin álltak egy villanyoszlopnál.

- jó újra látni. - mosolygott Jisung Yirenre.

- titeket is. - mosolygott szelíden.

- minden rendben ? - kérdezte Changbin.

- fogjuk rá. - húzta össze magát.

A rendőrök lezárták a ház területét. Yirent, Eunsoot és minket beültettek egy rendőr autóba és bevittek a kórházba. Miközben mentünk be összefutottunk a többiekkel. Yirent és Eunsoot egy kórterembe vitték. Még ma kivizsgálták őket, de csak olyan felszínesen, hogy megbizonyosodjanak nem adtak nekik valamilyen gyógyszert, vagy esetleg drogot. A kórházi ágy mellett ültem és szorítottam Yiren kezét. Mellette egy másik ágyon Eunsoo aludt.

- borzasztó volt ez a két hét, és még rosszabb így látni téged. - emeltem tekintetem Yirenre. - miért nem meséltél nekem MinAh-ról ?

- MinAh...? Évek óta nem láttam. - mosolygott lágyan.

- nekem volt szerencsém megismerni. Miért nem beszéltél nekem arról, amit tett veled ? Miért hallgattad el ?

- tudod, hogy nem szeretek az érzéseimről beszélni. - nézett rám.

- tudom, de a te szádból akarom hallani, nem Jennie vagy a többiekéből.

- annak a lánynak valami baja van. A fejével. Nagyon hazudós fajta. Mikor meg tudtam, hogy csak azért van velem, mert téged akart, megszakítottam vele minden féle kapcsolatot. A lányokat is kértem, hogy ha esetleg kérdezősködne rólam ne mondjanak semmit. Téged akartalak megvédeni tőle. Nem tudott megmaradni egy kapcsolatban. Féltem attól, hogyha összejönne veled pár nap után, jobbik esetben hét után, megcsal és összetör téged. Ezért inkább nem foglalkoztam vele. De utána jöttek a lelki és testi terrorok. - sóhajtott. - volt amikor a lány öltözőben tépett meg, mert nem engedtem a közeledbe. Emlékszel amikor egy nagy monoklival mentem haza ?

- kétszer volt olyan. - húztam el a számat.

- legelső alkalommal. Az azért volt, mert azt mondtam rá, hogy ribanc és hogy nem érdemel meg téged.

- a lényeg, mostmár nincs semmi veszély, ami fenyegethet titeket. Gondolkodtam az elmúlt pár hétben. Úgy, hogy már MinAh is tudja hol lakunk arra jutottam, hogy elköltözünk. Egy másik házba, nem városba. Azért hülye nem vagyok. - mondatomra kuncogni kezdett.

- Felix, olyan szörnyű érzésem van. - remegett meg a hangja.

- miért ?

- megtörtem a házasságunkat. - harapta be az alsó ajkát.

- akaratod ellenére történt. Nem a te hibád. - mosolyogtam miközben kezét simogattam.

- de akkor is. Nyomja a szívemet, vagy nem is tudom. Én...nem bírom ezt az érzést. - nézett rám könnytől csillogó szemeivel.

- tudod mit ? Házasodjunk újra össze. - kijelentésemre meglepetten nézett.

- Felix...

- ha neked úgy könnyebb. Szívesen állok elébe.

- szeretlek. - csordult ki az első könnycsepp.

- én is szeretlek. - pusziltam meg a kézfejét. - hagylak pihenni. Később visszajövök. - adtam egy puszit a homlokára.

- rendben. - megpusziltam Eunsoot is utána kimentem a teremből. A többiek egy emelettel lejjebb vannak. Mikor leértem a folyosón Chan állt kávéval a kezében.

- te biztos Bang Chan vagy ? - kérdeztem mikor mellé értem.

- muszáj volt már. - mondatára halkan nevettem fel.

- a lányok hogy vannak ?

- Jennie túl van minden életveszélyen, stabil az állapota. A többiek csak elájultak.

- fent vannak ?

- igen.

Másnap reggel Yiren ágya mellett ébredeztem. Hajamat simogatta.

- felkeltél ? Bocsánat, ha felébresztettelek. - vette el a kezét. Kezemmel az övé után kaptam és visszahelyeztem fejemre.

- tudod mennyire hiányzott ez ? - motyogtam álmosan.

- jó reggelt kívánok ! - az ismeretlen hangra egyből felkaptam a fejem. Egy doktor állt az ajtóban. - alaposabban kivizsgálnám önt és kislányukat, aztán ha nem találok semmi problémát mehetnek haza. - sétált az ágy elé.

Míg az orvos vizsgálta őket átmentem Jenniehez. Már ébren volt. A többiek még aludtak, a fiúk közül is csak Seungmin, Hyunjin, Chan, Minho voltak itt.

- hogy vagy ? - kérdeztem halkan Jenniet.

- fáradt vagyok, de jól. Tegnap mondta Hyunjin, hogy Yiren és Eunsoo meglett. Jól vannak ?

- igen. Most vizsgálják ki őket.

- akkor jó. - az orvos szólt, hogy végeztek a vizsgálatokkal és van valami, amit el szeretne mondani, de mind a kettőnknek egyszerre.

- szóval, Yiren és Felix. Mielőtt eltűnt terhes volt ?

- igen..de elvetéltem...nem akartam. - rázta fejét már majdnem sírva.

- tudom, miközben vizsgáltam önt rájöttem. Nem tudom, hogy ez maguknak jó hír, vagy nem, de egy kisbaba fogant meg a pocakában. Még csak pár napos. Max egy hetes lehet.

Szóval így értette, hogy hagyott meglepetést.....féreg.

- az önök kezében áll a döntés, hogy megtartják vagy nem.

- Felix, én nem tudom. - nézett rám.

- szeretnéd ?

- szeretném, de ha ránéznék akkor Daehyun és a történtek jutnának eszembe, és én azt nem bírnám.

- az is egy megoldás lehet, hogy örökbe adják miután megszületett.

- szerintem inkább ez legyen. - bólintott.

- szerintem is.

- rendben.

Miután hazaengedtek mindenkit, kivéve Jenniet, Yiren, Eunsoo és én haza felé tartottunk. Otthon Yiren a kanapéra dőlt, Eunsoo meg a szobájába rohant.

- mikor akarsz költözni ?

- minél hamarabb.

- akkor keresünk egy házat ?

- igen. - nyomtam arcára egy puszit.