- szedd össze a cuccaid és húzz el innen. - szántam szavaimat a földön ülő lánynak. Remegő lábakkal állt fel és állt neki a pakolásnak. Zsebemből a telefont előhúztam és hívtam Chant. - szóval az a helyzet, hogy meg van hol van Yiren.

- tudjuk hol van.

- nem, nem. Nem Kínában. Itt vannak Szöulban.

- Szöulban. Szöulban ? Hogy lennének már itt ?

- emlékszel arra a lányra az osztályból, akinek mindig segítenem kellett matekból ?

- igen, mi van vele ?

- MinAh neki a húga, Daehyun pedig a barátja volt. Lepaktált Daehyunnal, sikerült belőle kiszednem, hogy hol is vannak. Daehyun régi házában.

- eszünkbe nem jutott ott keresni. Jenniet most hozták ki a műtőből. A lányok maradnak, mi pedig akkor megyünk. Hívom a rendőröket. - bontotta a vonalat. Talán végre minden helyre áll. Két hét telt ez azóta, amióta elvitte őket. Talán végre visszakapom őket.

- te még mindig itt vagy ? - néztem az elém álló MinAht. Nem mondott semmit, csak közelebb lépett. Arcomhoz hajolt és egy puszit akart rá nyomni. Vállánál fogva toltam el magamtól. - meg se próbáld. Csalókkal nem állok össze. - fontam össze kezeimet.

- nekem az is elég, hogy emlékezni fogsz rám. - mosolygott ártatlanul.

- persze, ha azt szeretnéd, hogy úgy emlékezzek rád, mint a legrosszabb rémálmomra. - néztem rá lenézően. - ha nem akarsz rendőröket a nyakadba, akkor menj. - toltam az ajtó felé. Kulcsaimat elővettem és bezártam a ház bejárati ajtaját.

- haza kísérsz ? - nézett rám meglepődve.

- álmodozz róla. - nevettem fel arrogánsan. - nem. - indultam el a kórház felé. Még hogy haza kísérem. Pff..még álmába se. Azok után, amit tett a szemem elé ne kerüljön. Megérdemelné a börtönt, de hiszen csak szerelmes. A kórháznál a fiúk álltak. - sziasztok. - térdemen támaszkodva fújtam ki a levegőt. Többet futottam, mint a maratoni táv.

- a rendőrök hamarosan jönnek. - tette kezét zsebre Minho.

- igyekezhetnének. Nem bírok sokáig várni. - rúgóztam a lábammal.

- mindjárt itt lesznek. - nyugtatott Seungmin. A sziréna hangja hamr tűnt fel a környéken. Nem túlozták el a dolgot, csak kettő kocsival jöttek. Beszálltunk mi is a kocsinkba utána a rendőröket követve izgultam tovább. Lelki szemeim előtt lebegett Yiren arca.

- srácok ! - kiáltottam el magam. Chan egy nagyot fékezett, mire Changbin a műszerfalba fejelt.

- mi van ? - fordult felém mérgesen.

- mi van, ha MinAh szólt Daehyunnak, hogy megyünk ? - hallgatás. Chan újra elindult.

- szerintem nem szólt. - rázta fejét.

- és ha mégis ?

- rendőrökkel megyünk. Mi baj lehetne ? - kérdezett vissza Jisung.

- akármi.

- Felix, nyugodj meg. Minden rendben lesz. - tette Jeongin a kezét a vállamra. Nagyot sóhajtottam és hátra dőltem. Azért a rendőröknek is volt eszük. Mikor közeledtünk kikapcsolták a szirénát. A háztól távolabb parkoltak le. Nem bírtam magammal, ki kellett szállnom az autóból.

- Felix, te meg mi a jó francot csinálsz ?? Szállj vissza ! - kiáltott rám Hyunjin.

- ha tudnád, hogy Jennie van ott bent, ki tudja milyen alakokkal, itt ülnél és várnál ? - fordultam felé.

- nem. - hajtotta le a fejét. - de azért legyél óvatos ! - figyelmeztetésére bólintottam. Halkan osontam a ház oldalához. Nagy bokrok és lombos fák vették körül a házat, így könnyen el tudtam bújni. Egy ablak alá sétáltam. Oda bent égett a villany. A szobában egy kanapé volt, egy asztallal és pár karos székkel. Ha jól láttam Daehyun volt bent meg egy másik pasas. A rendőrök szó szerint rájuk rúgták az ajtót. Daehyun és a fickó pisztolyt rántottak. A pasi lőtt, mire egy rendőr is lőnni kezdett, arra pedig Daehyun is lőtt. Lehajolva sétáltam a bejárathoz. Míg elszórakoznak egymással körül nézek Yiren és Eunsoo utána. Halkan mentem fel az emeletre. A telefonom megszólalt, mire ugrottam egyet. Minho hívott.

- mi az ? Bent vagyok a házban. - emeltem fülemhez a készüléket.

- igen láttuk, valaki kihúzta Jennie infúzióját, a lányokat meg leütötték. - hadarta el.

- ki volt az ? Várj...gondolod, hogy MinAh lenne az ?

- nem tudom. Mi most oda megyünk, meg leszel, vagy valamelyikünk itt maradjon ?

- ne tarts beszarinak, de Jisung, Changbin, Jeongin nyugodtan maradhatnának. - mondatomra elnevette magát.

- akkor ők maradnak. - tette le. A telefont visszahelyeztem a zsebembe. Kezemmel egy korhadt faajtóhoz nyúltam. A kilincset lenyomtam és benyitottam. Sötétség uralkodott a szobában. A mobilomon bekapcsoltam az elemlámpát és azzal világítottam. Egy rendes hálószoba volt. Gyorsan csuktam be az ajtót, mielőtt elő ugrik valahonnan egy szellem. A lépcső nyikorgására lettem figyelmes. A lámpát sietve kapcsoltam ki. A lövöldözés abbamaradt.

- van itt valaki ? - emelte rám az egyik rendőr a zseblámpáját.

- csak én. - emeltem fel a kezem.

- minden szobát kutassanak át ! - adta a parancsot, mire minden szobába berohant egy rendőr.

- uram, Daehyun hol van ? - álltam a rendőr kapitány elé.

- lent kötik be a lőtt sebét. - bólintottam.

- uram ! Itt van egy nő és egy gyerek ! - amint meghallottam oda futottam. Félre löktem a rendőr tisztet és benéztem a szobába. De nem Yiren volt az és nem is Eunsoo.

- itt is ! - jött a hang a folyosó végéből.

- és itt is ! - mit keres itt ennyi nő és gyerek ? Csak forogtam, hogy felfogjam a helyzetet, mikor egy megremegett hang szólított meg.

- Felix....- a hangra megfordultam. Yiren állt előttem egy fehér hálóingben és egy fehér kötött kardigánban. Habozás nélkül öleltem magamhoz testét. Az a megkönnyebbülés, ami átjárta a testem hihetetlen jó érzés volt. Végre fellélegezhetek. Kezét oldalamra tette és eltolt magától. Zavarodva néztem rá. - é-én sajnálom, n-nem voltam hű hozzád....próbáltam, de erős volt. És nem csak ő. - rázta fejét sírva.

- ezt hogy érted ? - fogtam meg kezét és visszahúztam.

- úgy, hogy hiába elleneztem megtették ! A gyermekünket is elvették ! - tört ki belőle a zokogás.

- ho-hogy mi ? - most én toltam el.

- elvittek valamilyen magán klinikára, ahol elvetélésre kényszerítettek. Ha nem tettem volna meg, akkor most Eunsoo se lenne köztünk. Aztán..aztán egyik éjszaka Eunsooval aludtam, mikor bejött hozzánk Daehyun és még két pasas. Eunsoot elvitték egy másik szobába, engem meg...meg-

- oké, oké értem shh. - szorítottam testét az enyémhez. Hogy lehet valaki ilyen...görény ? Miért kellett ?? A válaszokat csak egy embertől kaphatom meg. Aki lent van. Kezemmel Yiren hátát simogattam. Nehezen hagyta abba a sírást. - Eunsoo hol van ? - fogtam meg az arcát.

- alszik. Felix, megölték anyát és apát. - tört fel belőle újra a zokogás. A hír teljesen lesokkolt. Félre toltam Yirent és rohantam le Daehyunt keresni. A lépcső mellett lévő falnál ült, bekötve a keze és az oldala. Egy rendőr fogott rá pisztolyt. Nem törődve a rendőrrel ragadtam meg pólója nyakánál. Felhúztam és neki toltam a falnak.

- megérte ?

- uram, engedje el ! - szólt rám a rendőr.

- jobban, mint hinnéd. - vigyorodott el. - majd menjetek nőgyógyászhoz. Hagytam egy meglepetést. - betelt a pohár. Kezem lendült és az orrát törtem be.

- uram ! - választott el tőle a rendőr. Daehyun engem nézve nevetett.

- húzz vissza az anyádba ! - kiáltottam, majd mérgesen mentem vissza Yirenhez.