A kórházban álltunk egy ajtó előtt. Most műtik Jenniet. Hamar híre ment annak, hogy Jenniet meglőtte valaki. Egy csomó újságíró, riporter volt itt. Elsőnek a fiúkkal nem is mertünk oda menni, csak miután a kórház igazgatója elküldte őket. Lassan hajnali kettő. Mindannyian fáradtak vagyunk. Hyunjin idegesen járkál összevissza. Ahogy nézem kezdek megszédülni, szememet elkaptam róla és az ablakra vezettem. Miért bántották Jenniet ? Egyáltalán ki lőtte le ? MinAh azt morogta, hogy nagy hiba volt kimennie az utcára. Vagyis ő tudhatott róla ? Ha tudott róla miért nem mondta ? Értem, hogy utálja Jenniet és a többieket, főleg Yirent, de ki olyan elvetemült, hogy fegyvert fogjon egy emberre, mert utálja ? Én is utálok egy két embert, de nem tudnám őket megölni. A rendőrség is hamarosan felbukkant. Mindegyikünket kihallgattak, aztán elvonultak "nyomozni". Szegény Rosét is ki kellett rángatni az ágyból. Időközben Jisoora rájött a hányinger. Jeonginnak a gyomra kezdett el szarakodni. Még jó, hogy kórházban vagyunk.

- Hyung, szerinted MinAhnak lehet valami köze ehhez az egészhez ? Amikor Jennie kirohant azt mondta, nagy hiba volt kimennie. - álltam Chan mellé.

- nem tudom, Felix. Az én figyelmemet is felhívta Jennie ellenszenve MinAh iránt, de nem gondolom, hogy valamit rá tudnánk bizonyítani. - rázta fejét. - meg aztán, segít nekünk megtalálni Daehyunt. Nem hiszem, hogy köze lenne hozzá.

- de mégis olyan érzésem van, mintha tudta volna. Mintha minden meg lenne rendezve ! Én ezt nem bírom ! Akármit tehet velük, mi meg csak ülünk itt és nem csinálunk semmit ! Beszélek MinAhval !

- Felix ! - vissza sem fordulva rohantam haza. Tuti, hogy tud valamit ! Remélem sikerül beszélnem a fejével. Remélem még ott van nálunk. Mikor a ház előtt álltam a nappaliban még világított a villany. Reménykedve futottam be a házba. A nappaliban nyomkodta a telefonját.

- közöd van hozzá, ugye ??! - ragadtam meg a csuklóját és felrántottam a fotelból.

- mihez ? - csuklóját egyre jobban és jobban szorítottam. - Felix, ez már fáj ! Engedj el ! - rángadta kezét.

- tudtad, hogy mi lesz, ha Jennie kiteszi a lábát a házból, ugye ??? - löktem vissza. Kezemmel a fotel karfáján támaszkodtam meg, elzárva a menekülésre alkalmazható utat.

- ezt meg miből gondolod ?? - kezével próbálta a kezemet elválasztani a foteltól.

- elég gyanúsan viselkedtél, amikor kirohant Jennie. - hajoltam közelebb. - és Jennie mindent elmondott. Tönkre tetted Yiren életét ! - sziszegésemre elmosolyodott.

- azt is tudod miért ? - tette keresztbe a kezeit és hátra dőlt.

- igen.

- akkor nincs mit magyaráznom. - vonta meg a vállát.

- csak azt nem értem, hogy Jisoo miért pont téged kért meg arra, hogy segíts nekem ! - álltam hátrébb.

- Jisoo simán bekajálta, hogy már megváltoztam. Tudod ő hisz az emberekben, ami egyszer a buktatója lesz. Talán most van itt az, az egyszer. Mindent csak azért tettem, hogy veled legyek. Yirennel is csak azért barátkoztam, hogy megismerjelek. A nővérem az osztályodba járt, és amikor nálunk jártál egy házi feladat miatt elhatároztam, hogy megszerezlek magamnak. - sétált felém.

- van egy nővéred ? Ki az ? - néztem rá meglepetten.

- ugyan, mit számít most ő ? A lényeg, sikerült eltűntetni Yirent a képből, így már csak te és én vagyunk. - karolta át a nyakam.

- soha nem lesz olyan, hogy te és én ! - toltam el.

- jaj Felix ! Yiren már a múlté ! Daehyun gondoskodik róla, legyen neked elég ennyi. Itt vagyok én. - fogta szorosabbra a kezeit.

- honnan tudod-

- honnan tudom, hogy Daehyunnak hívják ? A nővérem palija volt. - vont vállat. - mikor mesélte, hogy volt egy lány, akit elvesztett, mert Lee Felix lecsapta a kezéről, összejátszottunk. Ő elvitte Yirent és a porontyot, én pedig téged.

- hol vannak ??

- felejtsd már el őket ! - tolt neki egy falnak. - mindenki boldog. - simított arcomra. Kezemet derekára tettem és fordítottam a helyzetünkön. Erőből nyomtam neki a falnak, mire egy nyögés szakadt fel a torkából. Ezt majd Yirennel is kipróbálom. - erről beszélek. - suttogta fülembe.

- inkább arról beszélj hol vannak ! - vezettem kezemet a torkára. Meglepődve kapott kezem után. - mi a baj ? Erre nem számítottál ? - mosolyogtam, mintha sajnálnám. - hol vannak ? - szorítottam meg egy kicsit a torkát.

- i-itt...Szöulban...- próbálta leszedni a kezem, de ezzel csak azt érte el, hogy még jobban szorítsam.

- Szöulban pontosan hol ? Ha nem akarsz megfulladni jobban teszed, ha beszélsz. - szemét összeszorította.

- Dae-Daehyun régi házában. Úgy volt Kínába mennek, de nem jutottak át a reptéren...- nyögte ki. Elégedetten engedtem el a torkát. A földre zuhant, kezét a kezem helyére vezette.

- az ember bármire képes amikor szerelmes. - guggoltam le elé. Kezemmel álla alá nyúltam. - és ez rám is igaz. Szánalmas kis cafka vagy. - álltam fel.

Daehyun, jövök.