- a-az a Daehyun..?- kérdeztem sokkolva a hír hallatán.

- ismersz másikat ??- kérdezte ingerülten.

- ne kiabálj ! Holnap beszélünk anyuékkal. - öleltem magamhoz.

- nagyon nem is izgulnék rajta, ha nem krepálna be az életem miatta. Félek, hogy elveszítelek, és félek, hogy fuccs az egész karriernek, amit eddig felépítettem.

- ne izgulj, én nem hagylak itt. Mi van, ha nem is mond igazat ?

- négy év telt el mióta vége lett a kapcsolatotokna, ha hazudna már korábban kitalálta volna.

- de az sem értelmes, hogy csak úgy a semmiből felbukkan, zaklat téged meg Seungmint, aztán beállít ide, hogy elmehetnénk kávézgatni, utána meg benyögi, hogy a testvére vagy.

- volt itt ? - vált el tőlem.

- igen, el akart hívni kávézni. Tökre megilletődött, amikor Eunsoo kiabált a házból.

- ígérd meg, nem beszélsz vele és nem találkozol vele. - karolta át a derekam.

- megígérem. - simítottam arcára. - menjünk aludni.

- menjünk. - csókolta kézfejemre. Maga után húzva vitt a háló szobánkba.

Reggel Felixel elvittük Eunsoot az oviba, utána mentünk anyuhoz és apuhoz. Az autóból kiszálltunk és kézen fogva indultunk be a házba. A nappaliban nézték a Tv-t összebújva.

- sziasztok !- köszönt anya mosolyogva, mikor észre vett minket.

- sziasztok. - lelkesedésünk nem volt akkora, mint az övé.

- mi járatban ?- kérdezte apa.

- nagy baj van. - ült le Felix az egyik fotelbe.

- mi történt ? - váltott aggódó hangnemre anya.

- oda a karrierem. - sóhajtotta Lix.

- mi ?? Mi történt ?? - döbbent le apa.

- beszélnünk kéne valami fontos dologról, nem gondoljátok ? - dőlt hátra férjem.

- miről ? - látszott az arcukon, hogy teljesen össze vannak zavarodva.

- nem kellene valamit elmondanotok ?- én csak álltam az ajtóban, hagytam, hogy Felix oldja meg ezt.

- miről beszélsz, fiam ?- ráncolta homlokát apa.

- emlékeztek Yiren volt barátjára ? Kim Daehyun, rémlik valami ?

- az a nagy hajú, szemüveges ?- mosolygott anya.

- igen. - bólintott Felix.

- mi van vele ?

- olyan dolgot mondott, amit nagyon nem szeretnénk elhinni neki, de csak ti tudhatjátok az igazságot.

- érthetőbben nem tudnád körül írni ? - tette össze két kezét apa.

- élnek a szüleim ?- kérdezett vissza Felix.

- kincsem, mi a baj ? - váltott komoly fejre anya.

- válaszoljatok ! - a konyhából loptam egy banánt, azt eszegetve figyeltem a történéseket.

- meghaltak. - rázta fejét anya.

- ne hazudj !- szólt rá.

- Felix, vegyél vissza !- avatkozott közbe apa.

- élnek a szüleim, vagy sem ??- állt fel. Nem válaszoltak semmit, csak egymásra néztek. - élnek vagy nem ?? - kérdezte ingerültebben.

- Felix..nyugodj le. - sétáltam mellé.

- hagyj ! - lökte el a kezem. - élnek, vagy nem ?!

- élnek...- motyogta anya.

- csalódtam bennetek. - mondta mély hangján és kiment a házból. Hangos ajtó csapódás bizonyította, hogy itt hagyott minket. Csendben álltunk a nappali közepén.

- miért nem mondtátok el ?- kérdeztem halkan.

- nem akartuk. - rázkódott meg anyu hangja.

- majd megbékél. - simítottam karjára. Egy bíztató mosoly után kiléptem a házból. - tudtam, hogy nem mentél el. - álltam meg Felix előtt. A kocsinak támaszkodva állt.

- ölelj meg. - nézett keményen a szemembe. Átkaroltam a derekát, fejemet vállába fúrtam. Kezével átkarolta a vállam, a másikkal fejemet simogatta. Éreztem szíve heves zakatolását.

- tudod, hogy csak jót akartak. - néztem fel rá.

- tudom....- fordította el a fejét.

- ne haragudj rájuk.

- nem rájuk haragszom, egyszerűen dühít az, hogy nem mondták el, még azután sem, hogy tizennyolc elmúltam.

- tizennyolc voltál mikor volt az esküvőnk, tizenkilenc voltál mikor Eunsoo megszületett. Nem akartak terhelni téged. Tudták, hogy nagyon kiborulnál.

- szeretlek. - szorított magához és fejemre puszilt.

- én is szeretlek. - mosolyogtam. A telefonja zavart meg minket az ölelkezésben. - ki az ? - váltam el tőle.

- a menedzser.

Én : *beírja pinterestbe "Felix hot" *
Amit a Pinterest kiad :  *Felix cute*