- ha engem akarsz miért bántottad Seungmint ?

- tudni akarsz egy titkot, Yongbok ?

- ne hívj így !

- ismerted az igazi szüleidet ?

- nem...meghaltak..

- egy fenéket ! Élnek és virulnak !- nevette el magát gúnyosan. - sőt mi több, ők is itt vannak.

- hazudsz ! Meghaltak egy balesetben !!

- jaj Felix, dehogy hazudok. Neked, hogy hazudhatnék ?

- milyen titokról beszéltél ?

- a szüleid titkáról. - fogalmam sincs mit mondjak. Mintha csak mi ketten létezünk volna, úgy beszélgettünk.

- milyen titok...?

- biztos készen állsz rá ? Nem hiszem.

- mond el !!!

- nem fogja megviselni a pici lelked ?

- mond el !!!!

- rendben bátyus, elmondom. Tudod, a szüleid azért adtak téged árvaházba, mert nem tudtak volna rólad gondoskodni. Áll nevekkel mentek oda, a nevelő szüleidet rábeszélték, hogy úgy állítsák be, hogy autó balesetben haltak meg. Aztán az igazi szüleid egyre törtek feljebb, sikeres ügyvédek lettek, utána lettem én. Az öcséd. - hülledezve álltam a színpadon. Van egy öcsém ? Én erről miért nem tudok ? Vagy csak..hazudna ?

- nekem nincs öcsém !

- de van, én vagyok az öcséd ! A tömegben ott vannak az igazi szüleid ! Hazugságban nőttél fel, Felix ! Mindenki hazudott neked, és Yirenek is hazudtak. Én nem hagynám ezt annyiban. Találkozunk Szöulban. - jöttek vissza a fények. Félve néztem végig a rajongókon. A nagy falat a banda volt. Hitetlenkedve álltak mögöttem.

- Felix...- szólalt meg Jeongin.

- nekem mára ennyi elég volt. - dobtam a mikrofont Channak. Lementem a színpadról, a menedzser üvöltözve jött felém. Kikerültem és mentem az öltözőbe. Átvettem a ruháimat aztán kisétáltam onnan. Fogtam egy taxit, elmondtam a hotel címét. A hotelnél kiszálltam, kifizettem a fuvart, aztán rohantam be. Összepakoltam a cuccaim és indultam a reptérre. Elég volt Amerikából. A leghamarabb induló járattal indultam vissza Szöulba.